Valamiért nincs kedvem örömködni azon, hogy igazam lett, én megmondtam előre. Egyelőre kisebb hullámokat vet az a botrány, hogy Nádas Péter nem kaphatott meg egy rangos német díjat csak azért, mert „kiváltságos fehér férfi, akit szeretnek az újságírók”.
Megmondtam előre, hogy a woke-őrület nem távoli probléma, minket is érint, hiszen „a halott fehér emberek” kultúrájának eltörlésétől a genderkvótáig minden rólunk (is) szól. Épp azt akarják kinyírni, ami minket, európaiakat azzá tett, amik vagyunk. A woke logikája szerint ha valakinek levágod a lábát, attól te leszel magasabb. Gyilkos logika, egy lépésre vannak a jakobinus verziótól.
A Conchita Wurst-jelenségnél még legyinthettünk, hogy szórakoztatóipari termék, ilyen a popszakma. De ez magaskultúra, annak is a teteje. Emiatt érdekesebb a hír utóélete.
Balogh Endre megírta a prae.hu-n, ezt osztotta tovább Nyáry and co. (bár Nyáry azért ravaszul belekeverte az alt-rightot, hadd fröcsköljön a sár oda is, relativizálta a bűnt, nehogy kinyírja a woke-kommandó), ezt szemlézte az Index, oszt' a többi néma csend. Értem én, hogy kampány van, fontosabb, hogy melyik listavezető hova nem megy el vitázni, de azért ez a csend árulkodó.
Pedig a helyzet egyszerű: egy rangos irodalmi díj odaítélésekor nem esztétikai, hanem politikai alapon döntöttek Németországban. Ezt a zsűritagok hozták nyilvánosságra, akik jelzik is a Balogh által szemlézett cikkükben: mindez az irodalom és a kultúra mellett végső soron a politikai erkölcsöt is veszélyezteti.
A politikai erkölcs tévedhetetlen ítészeinek pozíciójából ellenzéki (ún. progresszív értelmiségi) körökben szokták vádolni az Orbán-kormányt azzal, hogy az állami díjaknál politikai alapon dönt (csak tudnám, hogy ezen miért lepődnek meg, na, mindegy). Vagyis ha egy politikus politikai alapon dönt, az diktatúra, ha egy szakmai zsűri dönt politikai alapon, az rendben van, nincs semmi látnivaló.
Pedig a szakmai zsűri döntése mindannak az elárulása, amit a művészetről, annak függetlenségéről és autonómiájáról gondoltok, gondolunk. A hallgatással ezt az árulást fogadjátok el. És – nem mellékesen – a hallgatásotokkal Nádas Pétert áruljátok el.
Nádas Pétert elárulták Németországban, és erre elárultátok itthon is.
Ez a baj. Hogy ebben a csöndben nincs gondolat, csak gyávaság. Pedig a kivégzőosztag éppen újratölt. Minket tizedelnek, és Nádas példája azt mutatja, hogy a kivégzőosztag vezénylői ebbe a „mi”-be beleértenek titeket is.
A szerző Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ főigazgatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Demeter Szilárd 2024. február 28-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)