„A Hétköznapi Hősök egy alulról szerveződő, elsősorban az online térben kiteljesedő mozgalom, amelyet olyan emberek alapítottak, akik nem várnak ölbe tett kézzel a kormányváltásra, hanem tesznek érte a saját mindennapjaikban. Hiszünk benne, hogy nem a szupererő tesz valakit hőssé, hanem az igaz szív és a jótettek, és nem a szuperhősök változtatják meg a világot, hanem az erős közösségek.”
Ezt írja magáról a szervezet, amely épp annyira alulról szerveződő kezdeményezés, mint a Megafon Központ, bár annál lényegesen szervezetlenebbnek látszik. Berobbanó videójukban lendületesen esnek neki konkurensüknek, a Fidesz propagandagépezetének, érezni benne némi spirituszt, sőt még az önálló gondolkodásra veszélyes tartalmak kapcsán megfogalmazott figyelmeztetésük is érvényes, de ezzel a lehengerlő dinamizmus véget is ér.
Elég megnézni egy-két videót ahhoz, hogy lehulljon a lepel: a megafonos fiúkhoz képest a baloldal beszélő fejeit sokkal kevésbé hatja át a küldetéstudat, így a Hétköznapi Hősök kommandója valójában a nyilvánosság előtt kissé feszengő maroknyi DK-aktivista benyomását kelti, akik mintha szívesebben látnák maguk helyett a kamera előtt a gyurcsányista Trombitás Kristófot vagy Bohár Dánielt, csak hát most ez volt a feladat. A menő közösségi élményt ígérő toborzóoldaluk (vesd össze: Az erő Te magad vagy) ráadásul egyben szimpla DK-s adatgyűjtésre is szolgál. Egy kívülről jött reménybeli aktivista, aki abban a hitben jelentkezik, hogy a köz ügyeire hatást gyakorló kurrens tartalomgyártó lesz – digitális posztoló, influenszer vagy kreatív dizájner –, hamar azon kaphatja magát, hogy a DK-s táplálékláncban elfoglalt státusza valójában jobban hasonlít egy Amway-ügynökéhez, csak itt június 9-ig nem samponokat és krémeket kell eladni a barátoknak, családtagoknak, szomszédoknak, hanem legalább 50 embernek magát a DK-t.
Alulról építkezés ide, civil önszerveződés oda, Gyurcsány Ferenc pártjának megtermékenyítő jelenléte néhány kattintás után szinte kizuhan a szekrényből.
Persze ízlés kérdése, hogy trendi influenszer-szerepkörben éppen ki mennyire talál szexinek egy szökött szakszervezeti vezetőt (aki ráadásul ma már a párt etikai bizottságának is az elnöke), de az valószínűsíthető, hogy Nemes Gábor féllábú Tarzanként vállalkozott erre a szerepre. Mert ugyan milyen mozgósító erővel bír egy bérszámfejtő modorában felolvasott gondolatsor, amelynek a fókuszában a hétköznapi élet tisztességes megélhetése meg az európai minimálbér-szabályozás áll…?
Ennél eggyel izgalmasabb, amikor hatalomtechnikai okokból ugyanaz a „kérés” érkezik meg a Hétköznapi Hősökhöz, mint a Megafon Központba: megkarmolni Magyar Pétert! Ez az a pont ugyanis, amikor kiderül, hogy a kapott alapanyagból ki mit tud kihozni. Nem kell ahhoz puzséri magabiztosság, hogy a demagógiabajnokság e versenyszámában a megborult, üvöltöző, idegbe jövő embert lefestő megafonost hozzuk ki győztesnek az erőtlen, nem akar kiállni vitázni, pedig a vitázás király szöveggel pályázó hős előtt.
Ahhoz, hogy valaki saját névvel és arccal vállaljon értékesítői szerepet az egyszerű igazságok politikai szaküzletében, vagy jól megfizetett pártkatonának kell lennie, vagy olyan 16 éven felüli hétköznapi hősnek, aki még elhiszi, hogy egy választási kampány kíméletlen bozótharcában számára is oszthatnak jolly jokert. Az eddigi felhozatal alapján úgy tűnik, utóbbiak nincsenek túl sokan.
A szerző az Index Vélemény rovatának szerkesztője.
(Borítókép: Németh Kata / Index)