A választási fináléhoz közeledve elérkezett a kampányhajrá ideje: Magyar Péter mindent beleadott országjáró körútjának utolsó helyszínein, a DK több ezer aktivistát mozgósított és 900 településen szórólapozott, a Fidesz pedig több millió levelet küldött ki a választóknak az utolsó héten. A kormánypárt azonban nemcsak ebben jeleskedett, hanem abban is, hogy háborús kampányával szédületes magasságokba emelte a választási tétet. Ennek egyik csúcspontja a miniszterelnök Békemenet alkalmával elmondott beszéde volt, ahol Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Eljött az ördögűzés ideje, vagy mi győzünk, vagy ők, harmadik út nincs, csak harmadik világháború.”
Noha az ördögűzés és a démonológia egyéb fogalmai eddig kevésbé jellemezték a miniszterelnök beszédeit, az hetek óta nyilvánvaló, hogy a Fidesz a választások szempontjából mindent a háború és béke témájára tett fel, a kampányvideókban még a nukleáris holokauszt réme is felsejlett. Jóllehet, a kampány korai szakaszában egyes elemzők még kételkedtek, hogy célravezető lesz-e ez a téma, hisz a háború jóval kevesebb embert érdekel, mint másfél-két éve, a tematika pedig újrahasznosított, mivel a Fidesz 2022-ben már csúcsra járatta a háborús kampányt. A legutolsó közvélemény-kutatási adatok azonban eloszlatták a kétségeket: május végén a választani tudó biztos szavazók körében már 45-47 százalékos támogatottságot mértek a kormánypártnak, ami jelentős erősödés a három hónappal ezelőtti mélyponthoz képest.
A kutatások alapján azonban nemcsak a Fidesz kampánya hatékony, hanem a Tisza Párté is: a biztos szavazók körében 27-29 százalékot mértek Magyar Péter pártjának, ami néhány hónapos múltját figyelembe véve rendkívüli eredmény. Noha a Fidesz és a Tisza Párt működésmódja és mozgástere között hatalmas különbség van, a két párt, pontosabban annak vezetői valamiben mégis hasonlítanak:
Orbán Viktor és Magyar Péter kampánya is kollektív lélektani állapotokat igyekszik hasznosítani.
Miközben az orbáni hatalmi gépezet egy háborús pszichózissal kombinált békepárti eksztázist próbál létrehozni, addig Magyar Péter az őt övező karizmatikus varázst igyekszik minél inkább meglovagolni.
Bár a karizmatikus varázs első hallásra kissé misztikusnak tűnhet, a fogalom a tudományt is komolyan foglalkoztatja, korábban olyan lángelmék is górcső alá vették a jelenséget, mint Max Weber vagy Carl Gustav Jung. A kutatások megállapították, hogy a karizmához kapcsolódó hit az ősi vallások idejéből származik, a kapcsolódó magatartásminták a mai napig megtalálhatóak a kollektív psziché mély rétegeiben. A karizma azon a hiten alapul, hogy egyesek emberfeletti képességekkel rendelkeznek, és különleges dolgokra képesek, ami kiválasztottá teszi őket a vezetésre. A karizmatikus varázs tulajdonképpen egy pszichikus erőtér, melynek során a karizmatikus személy és hívei között tudat alatti kapcsolat jön létre – amíg e kapcsolat fennáll, a vezetésre kiválasztott személy komoly befolyást képes gyakorolni követőire.
A karizmatikus személyek iránti vágy természetesen nem újszerű a magyar politikában, egykor maga Orbán Viktor is e jelenségnek köszönhette felemelkedését. Bár keménymag táborában mai napig karizmatikus vezetőnek tartják, dinamikája és varázsa azért jócskán megkopott az idők során: választási győzelmeit már jó ideje a mögötte álló hatalmi gépezetre alapozza. Magyar Péter azonban még új szereplő ezen a téren, felfutása – hatalmi gépezet vagy a Fideszhez mérhető szervezeti háttér híján – szinte kizárólag az ellenzéki oldalon kialakult karizmatikus pezsgésnek tudható be.
A karizma lényegéhez az is hozzátartozik, hogy a karizmatikus személy valamilyen cselekedettel vagy teljesítménnyel kivívja a hívők elismerését, ami megerősíti politikai legitimitását. Az még nem látszik, hogy Magyar be fogja-e váltani a hozzá fűzött reményeket, vagy egy újabb csalódás lesz a reménykedők szemében. Mindenesetre azok a várakozások, miszerint a Tisza Párt tiszavirág-életű lesz, Magyar Péter karizmája pedig gyorsan elhalványul, eddig nem teljesültek: a Fidesz holdudvarában hiába vontak párhuzamot Márki-Zay Péter esetével, Magyar teljesen más karakter, és a szituáció is más, mint 2022-ben.
Miközben ellenzéki oldalon elsősorban a karizmatikus varázs jelensége határozta meg a kampányt az elmúlt időszakban, addig kormánypárti oldalon egész más jellegű történések zajlottak. A Fidesz kampánya a finishez közeledve egyre inkább harci-rituális jelleget kezdett magára ölteni, a kormányfő beszédeiben, nyilvános szereplésein háborús pszichózishoz hasonló légkört próbált megidézni. A Margit-szigeti beszédében 44 alkalommal, a múlt heti Kossuth-rádiós interjújában 61 alkalommal hangzott el a háború szó, Facebook-oldalára naponta kerülnek ki az újabb és újabb borzongató kampányvideók. Az ország látképét jó ideje háborús plakátok ezrei uralják, a közösségi oldalakat pedig elözönlötték a háborús tematikájú fizetett hirdetések.
A háborús nyelvezet persze cseppet sem újdonság, Orbán Viktor már az ukrajnai háborút megelőzően is előszeretettel élt ezzel a retorikával. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök következetesen tartja magát ehhez a nyelvezethez, hiszen sikereinek egyik titka az a háborús filozófia, ami Carl Schmitt német teoretikus nevéhez fűződik. Schmitt volt az, aki egykor megfogalmazta a moralitástól mentes hatalompolitika lényegét, ahol a politika természete a háborús logikán, a harc állandó lehetőségén, barát és ellenség éles szembeállításán alapul. Schmitt szilárdan hitt abban is, hogy a politika lényege nem racionális érveléssel, hanem metaforákkal és intuícióval ragadható meg a leghatékonyabban.
A kormányfő és a Fidesz politikusai nem véletlenül ismételgetik mantraszerűen a háborúhoz és békéhez köthető metaforákat: ezáltal különféle képeket és benyomásokat ébresztenek a hallgatóságban, melyek nagymértékben elősegítik az érzelmi azonosulást a Fidesz narratíváival.
A háborús kampány hatékonysága mögött pszichológiai okok is rejlenek, hisz ez a tematika elsősorban a Maslow-piramis alsó szintjeit, a fiziológiai és biztonsági szükségleteket veszi célba.
Amikor az emberek túlélési ösztöneire próbálnak hatni, vagy félelmet, stresszt generálnak bennük, az agy az olyan magasabb rendű kognitív folyamatokra, mint például a kritikus gondolkodás vagy a racionális döntéshozatal, kevesebb energiát fordít. Ilyen esetekben sokkal inkább az érzelmi és ösztönös reakciók kerülnek előtérbe, ami persze kiváló táptalajt biztosít a politikai célú befolyásolásnak.
Bár korábban vita tárgya volt, hogy Orbán Viktor csupán kielégíti a társadalmi igényt, vagy háborús retorikájával generálja is a problémát, hogy aztán megoldásként erős vezetőként tűnjön fel, a válasz ma már egyértelmű. A kormánypárt kampánya a választók félelmeit és bizonytalanságát használja ki, hisz egy háború természetszerűleg az életet, a testi épséget, az otthonokat és az anyagi biztonságot veszélyezteti. Az emberek ilyen esetekben olyan vezetőket támogatnak, akik a közvetlen fenyegetésektől képesnek látszanak megvédeni őket. Ez a hatalomtechnika igen hatékony eszköz a választók mozgósításában, ráadásul erősíti a csoportkohéziót is, hisz az emberek ilyen helyzetekben sokkal hajlamosabbak összefogni.
Bár a fideszes politikusok folyamatosan igyekeztek kisebbíteni, marginálisnak beállítani a Magyar Péterhez köthető jelenséget, a párt meghatározó háttéremberei, tanácsadói már a kampány kezdete előtt elismerték, hogy a politikai térben új lélektani helyzet állt elő, ami a fideszes tábort is elkezdte veszélyeztetni. Az ellenzéki oldalon feltámadt karizmatikus varázs jelenségére leghatékonyabban egy erős lélektani ellenpozícióval lehetett reagálni, ezért a háború témája ismét kapóra jött. A háború persze egy valódi esemény, amit komolyan kell venni, hisz az ott zajló események továbbra is eszkalációs kockázatot jelentenek. A választóknak azonban érdemes tudatosítani azt is, hogy a háború eseményei a kampány szempontjából vajmi keveset számítanak, a Fidesz hatalomtechnikájában a kommunikációs tér nem a valóság, hanem hatalmi törekvések mentén képződik meg. A cél pedig nem az emberek veszélyektől való megvédése, hanem a minél hatékonyabb manipulálás és a szavazatmaximalizálás.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)