A Magyar Péter – ATV közti konfliktus akár kinézhetne közszereplők közti cicaharcnak is, ha a Tisza Párt vezetője hirtelen felindulásból nem posztolta volna ki az ATV-szerkesztőség néhány tagjának egyházi kötődését. Nem véletlenül írtam közszereplőket, ugyanis az ATV-t is a közéleti viták során felmerülő bírálatok vonatkozásában a közszereplőkkel azonos tűrési kötelezettség terheli. Ez már évtizedek során kikristályosodott bírói gyakorlaton alapul, ugyanúgy kiterjed az MTVA-ra, HÍR TV-re és bármely szerkesztőségre, médiaszolgáltatóra, köztük természetesen az Indexre is. Nyilvánvaló, hogy ezek a médiaipari szereplők a közvélemény alakítására jelentős befolyással bírnak, így a velük kapcsolatos, erőteljesebb véleményeket tűrniük kell, még ha ez a vélemény esetlegesen a kiegyensúlyozottságukat, függetlenségüket kérdőjelezi meg, akkor is.
Lehet vitatkozni, ki járt el kevésbé etikusan az adott szituációban, bár jelen esetben a felek viselkedése a stúdióban inkább elegancia kérdése, mintsem etikai probléma volt.
A riportalanyt élő adásban szembesíteni a korábbi nyilatkozataival üzemszerű újságírói technika, de nem szabad elfelejteni, hogy a saját stúdióban kérdező riporter többszörös helyzeti előnyt élvez a riportalannyal szemben. Ezt az előnyt kihasználni a résztvevők közti korábbi személyes nézeteltérés rendezésére pont annyira nem elegáns lépés, mint amennyire politikusként csúsztatni az adott médiaszolgáltató megkereséseivel kapcsolatban. Tegyük hozzá, hiába nem elegáns, de jogszerű. A műsorba behívott politikust is megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága, akár a kérdező médiummal szemben is, amíg a műsorvezető a szerkesztői (sajtó)szabadság keretei között szabadon tehet fel kérdéseket.
A sajtótörvény helyébe lévő SMTV (2010. évi CIV. törvény) a sajtószabadság korlátait az alábbiak szerint definiálja: sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével. Viszont a jogszabályi korlátok nemcsak a médiamunkásokra, hanem a közélet minden szereplőjére, így a sértődött politikusokra is vonatkoznak. Ha egy meghívott politikus felcsattan is, a neki nem tetsző kérdések hatására kirohan a stúdióból, ez még bőven a véleménynyilvánítás szabadság körébe tartozik. Azonban ha az illető az őt kérdező médiaszolgáltató politikai elfogultságát azzal próbálja igazolni, hogy kilistázza egyes szerkesztőségi tagok felekezeti tagságát, már bőven túlmutat a véleménynyilvánítás szabadságán.
Már előttem is többen hivatkoztak adatvédelmi aggályokra, ezeket annyiból kiegészíteném, hogy jogos érdekből egy érdekmérlegelési teszt alapján bizonyos fokú adatvédelmi sértéseket el lehet követni – mintha Magyar Péter is hasonlók mentén védekezne –, de ez esetben akkor állhatna csak fenn a jogos érdek, ha egy közszereplő (akár sajtómunkás) közéleti vita során a vallási nézeteivel nem összeegyeztethető megnyilvánulásokat tesz, miközben vallási hovatartozását titkolja. Jelen esetben az a mentesítő körülmény nem áll fent, általánosságban lehetett volna hivatkozni az ATV Hit Gyülekezethez való kötődésre, de semmiképpen sem személyeskedő módon, a szerkesztőség random tagjai vallási adatainak közzétételével, még ha azok kikövetkeztethetőek is.
Az egész ügy méltó lenyomata a hazai médiaállapotoknak.
Mivel gyakorlatilag a közszolgálati média a jogszabályi előírások ellenére sem tölti be a funkcióját, ezért egyes közéleti szereplők a piaci alapon működő sajtótermékeken kérik számon a közszolgálatiság kritériumait. A közszolgálati médiára vonatkozó szabályok (Médiatörvény, Közszolgálati Kódex) jórészt deklaratív (szankciós erővel nem bíró) előírásokat tartalmaznak a kiegyensúlyozottságra vonatkozóan. Hasonló szabályok vonatkoznak a piaci alapon működő médiatermékekre is, a vonatkozó törvények tág keretei között gyakorlatilag minden szerkesztőség elvileg maga határozza meg szerkesztési alapelveit, irányultságát, etikai normáit.
Ezeket az elveket azonban nem a politikusoknak, közéleti szereplőknek kell számonkérni, ők szabadon eldönthetik, melyik piaci alapon működő szerkesztőséggel állnak szóba, mint ahogy a szerkesztői szabadság körébe tartozik, hogy az adott sajtótermék újságírói milyen témákat kezelnek prioritásként, mely közéleti szereplőket milyen ügyek mentén és milyen formában szólaltatnak meg. Majd az olvasók – és rajtuk keresztül a piac – eldöntik, mennyire felelnek meg ezek a médiatermékek az általuk elvárt követelményeknek.
A szerző Bodolai László ügyvéd, az ELTE és a Pázmány Péter Tudományegyetem külsős oktatója.
Sajtóügyekben az Index szerkesztőségének jogi képviseletét Bodolai László látja el.
(Borítókép: ATV)