Igencsak elkeserítő és a nyugati politikai narratívákat cáfoló közvélemény-kutatást publikált a Palestinian Center for Policy and Survey Research (PSR). Az Izrael iránti elfogultsággal nehezen vádolható intézet szerint a palesztin arabok 61 százaléka továbbra is a terrorszervezetet látná szívesen Gáza vezetőjeként, a nyugati hatalmak által hangoztatott kétállami megoldás támogatottsága pedig nagyítóval keresendő.
A Palesztin Politikai és Közvélemény-kutató Központ (Palestinian Center for Policy and Survey Research) immár harmadik alkalommal készített közvélemény-kutatást a palesztin arab lakosság körében október 7-e óta, amikor is a Hamász brutális terrortámadást hajtott végre Izrael területén. A támadásra válaszul Izrael bevonult a terrorszervezet által irányított Gázai övezetbe, a harcok pedig – növekvő civil áldozatszám és 120 továbbra is fogva tartott izraeli túsz mellett – immáron nyolc hónapja tartanak.
A ramallahi központú közvélemény-kutató intézet a gázai és ciszjordániai (Júdea és Szamaria) palesztin arabokat egyaránt megkérdezi, ezáltal nyújt részletes betekintést a palesztin közvélemény alakulásába a háború alatt. A legfrissebb felmérést 1570 ember megkérdezésével 2024. május 26. és június 1. között végezték. Az eredmény pedig több mint elkeserítő.
A kutatás szerint a gázaiak mintegy 80 százaléka elvesztette valamelyik hozzátartozóját, vagy legalábbis van olyan családtagja, aki megsérült a jelenlegi háborúban. Nem beszélve a háború miatti infrastrukturális károkról, az otthonok elvesztéséről, menekültek százezreiről. Ennek ellenére a palesztin lakosság kétharmada (a gázaiak 57, a ciszjordániaiak 73 százaléka, összesen 67 százalék) továbbra is úgy gondolja, helyes döntés volt a Hamász október 7-i támadása, amely az elmúlt nyolc hónap háborújának kiváltó oka.
Ennek részben magyarázata lehet a következő adat:
a megkérdezettek 82 százaléka szerint a Hamász támadását követő háború „felélesztette az izraeli–palesztin konfliktusra irányuló nemzetközi figyelmet, amely a palesztin államiság elismeréséhez vezethet”.
Ezen közvélekedést pedig immár tények is alátámasztják. Május 22-én Spanyolország, Írország és Norvégia hivatalosan is elismerte a palesztin államot, kibillentve ezzel a több évtizedes holtpontól a nemzetközi gyakorlatot. A döntést a Palesztin Hatóság üdvözölte, míg Izrael elítélte, mondván, a lépéssel a Hamász támadását jutalmazzák, és azt üzenik, hogy a palesztin államiság felé vezető úton legitim és hatékony eszköz a terrorizmus.
„A Hamász nem képviseli a palesztin embereket” – olvashatjuk gyakran a nemzetközi sajtóban, és hallhattuk már Joe Biden amerikai elnök, Rishi Sunak brit miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök mellett számos más vezető politikustól is. Az izraelieknél pedig nem is kívánja senki jobban, hogy ez a narratíva igaz legyen. A PSR közvélemény-kutatása – és sok esetben a gyakorlat is – azonban merőben mást mutat.
A palesztinok 75 százaléka, (a Gázában élők 64 százaléka) nyilatkozta azt, hogy elégedett a Hamász háborús teljesítményével, amely ezrek halálát és a tengerparti enklávé pusztulását okozta. A gázai alagútrendszerben bujkáló terrorvezér, Jahja Szinvar teljesítményével pedig a válaszadók 65 százaléka volt elégedett.
Gáza háború utáni kormányzójaként a megkérdezett palesztinok 59 százaléka továbbra is a Hamászt látná szívesen (gázai palesztinok 52 százalék, ciszjordániaiak 64 százalék), ami két okból is aggasztó:
Egyrészt a „Stockholm-szindróma” súlyos kórképét állítja ki a gázai lakosságról, akik annak ellenére támogatják a terrorszervezetet, hogy az az elmúlt 15 évben Gáza minden erőforrását arra használta, hogy Izraelt támadhassa, most pedig a föld alá rejtőzve igyekszik túlélni az általa kirobbantott háborút, miközben élő pajzsként használja a civil lakosságot a támadásai során.
Másrészt világosan megmutatja, hogy a főként Egyesült Államok által promotált háború utáni terv, miszerint egy felfrissített Palesztin Hatóság irányítása alá vonják a Gázai övezetet, igen csekély támogatottsággal bír a palesztinok között (25 százalék).
A Hamásznak mind Gázában (38-24) mind pedig Ciszjordániában (41-17) magasabb a támogatottsága, mint a Mahmud Abbász vezette Fatahnak, ami azt jelzi, hogy a palesztinok többsége a jelenlegi adminisztráció helyett inkább a Hamász vezetése alatt élne Ciszjordániában is.
A közvélemény-kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a nyugati hatalmak Gázával és a konfliktus rendezésével kapcsolatos terveit igen csekély támogatottság övezi a palesztin (és hasonlóan az izraeli) oldalon. A politikusok által gyakran mantrázott „kétállami megoldást” – miszerint Izrael mellett egy palesztin állam is megalakulhat – a megkérdezett palesztinok csupán 32 százaléka támogatja, kétharmaduk pedig nem is tartja megvalósíthatónak.
A megkérdezettek két eszközt látnak, amely hatékonyan elősegíti a palesztin arabok helyzetét: a nemzetközi szervezetek (66 százalék) és a fegyveres intifádához való visszatérés (63 százalék). Hogy a kettőnek hol van találkozási pontja, az csak a nemzetközi közösség gusztusától függ.
Mi lehet a valódi megoldás? Az Egyesült Államok komoly tapasztalattal rendelkezik a civil lakosság közé beágyazódott terrorszervezetek elleni küzdelem terén, akár Afganisztánra, Irakra vagy Szíriára gondolunk. Ebben a közegben született meg a civil-katonai kapcsolatok eszköztárában a „winning the hearts and minds”, vagyis a szívek és az elmék megnyerésének koncepciója. A gond csak az, hogy a koncepció kevés jó példával párosult, így a lakosság gondolkodásmódjának megváltoztatása minimum generációkon átívelő, ha nem megvalósíthatatlan folyamatnak bizonyulhat.
Gáza lakosságának háború utáni „deradikalizációját” az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu az egyik legfőbb, hosszú távú célkitűzésként jelölte meg. A PSR közvélemény-kutatása pedig megmutatta, mennyire mélyről is kell elkezdeni ezt a munkát.
A szerző politikai elemző, az EuroAtlantic Zrt. tanácsadója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Palesztinok sétálnak ki a porral borított romok közül a gázai Deir al Balahban 2024. június 14-én. Fotó: Ali Jadallah / Anadolu / Getty Images)