Felhősödik az ég Magyarország felett az európai parlamenti választások után. A magyar miniszterelnök által várt jobboldali áttörés – „Foglaljuk vissza Brüsszelt!” – elmaradt, nemzetközi elszigeteltségünk pedig nem oldódott. Bár a Fidesz jelentős fölénnyel nyerte a voksolást itthon, ennek ellenére a figyelmeztető jelek egyre jobban sokasodnak a kormánypárt számára: ha nem tud változtatni, akkor nem lesz képes megtartani a pozícióját. Mivel a kormányzó, tehát a döntéseket meghozó Fidesz–KDNP pártszövetségről beszélünk, ezért hazánk szempontjából kiemelt a jelentősége az őket érintő változásoknak.

A közeljövőnk szempontjából pedig az is érdekes, hogy egy olyan párt vált a mostani választásokkal az ellenzék vezető erejévé, amelyikről semmit nem tudunk, olyan, mint egy fekete lyuk: képviselőit nem láttuk, nem hallottuk, elképzelései ismeretlenek, egyetlen vezetője pedig az utóbbi hetekben a bulvárhírek rendszeres szereplője stúdióból történő kirohanással és szórakozóhelyen botrányt okozó viselkedéssel. A baloldal pártjai közben még felocsúdni sem tudtak egy olyan megmérettetés után, ahol a szavazóik többségét elveszítették és – a Demokratikus Koalíció kivételével – mindegyiküket letörölték az aktuális politikai palettáról. Érdemes tehát megvizsgálnunk, milyen sajátosságokkal kell szembenéznie a magyar közéletnek a közeljövőben, amelyek részben váratlanok és szokatlanok is az elmúlt évekhez képest.

Először is továbbra is késik a magyar gazdaság kilábalása a válságból. Tavaly több negatív rekordot állítottunk fel a megélhetésünkkel kapcsolatban: például nálunk volt a legmagasabb az infláció és az élelmiszer-drágulás az Európai Unióban. Kevesebbet ér a pénzünk, csökkent a jövedelmünk és az ország nemzeti összterméke (GDP), miközben az adósságállományunk és a költségvetés hiánya nőtt. A Magyar Nemzeti Bank számításai szerint a lakosság pénzügyi vagyonának értéke és a bruttó átlagkereset visszazuhant a 2020-as szintre. A legfrissebb uniós statisztika szerint mi kerültünk az EU legszegényebb országa dicstelen pozíciójába, hiszen a 2023-as fogyasztási adatok alapján már Bulgária is megelőzött minket. Természetesen a kép nem ilyen egyszerű, ahogy már korábbi cikkeimben is írtam erről: több adat egyszerre történő vizsgálata adhat pontos képet egy országról, hogy miként is áll a fejlettségi rangsorban. Ezekről itthon is zajlik vita, de egy tény nem kétséges:

A csapások a választás után is folytatódtak: az Európai Bizottság eljárást javasol Magyarországgal szemben a költségvetés állapota miatt. Mint ismert, az Európai Unió hatályos jogszabályai szerint eljárást kell indítani azon országokkal szemben, akik nem képesek fegyelmezett államháztartási működést produkálni, ami annyit jelent, hogy a költségvetési hiány ne legyen 3 százalék felett (ez nálunk tavaly 6,7 százalékos volt), az államadósság pedig ne haladja meg a 60 százalékot (a miénk 73,5 százalékon állt a múlt évben). Sovány vigasz, hogy a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború miatt az utóbbi négy évben szüneteltették ezeket az eljárásokat, így most, az európai gazdasági helyzet konszolidálódása után hét tagállammal szemben javasolják a fellépést (rajtunk kívül Belgium, Franciaország, Lengyelország, Málta, Olaszország és Szlovákia szerepel a listán). A döntés leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a költségvetési egyensúly és a hosszú távú gyarapodásunk érdekében olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek továbbra is késleltetni fogják az érezhető gazdasági fellendülést.

Ráadásul a fenti folyamattal párhuzamosan nyilvánosságra hozták az Európai Bíróság ítéletét, amely megdöbbentően magas büntetéssel sújtotta hazánkat. A bíróság a menekültüggyel kapcsolatos döntések és jogszabályszegések miatt 200 millió euró, a változtatások megtételéig további napi 1 millió euró bírság megfizetésére kötelezte Magyarországot, ami forintban éves szinten kb. 220 milliárdot jelent (az összeg nagyságának elképzelése érdekében érdemes felidézni, hogy a Puskás Stadion felépítése végül 180 milliárd forint körül állt meg). Ezt a büntetést azért kaptuk, mert a bíróság ítéletének indoklása szerint hazánk „…szándékosan elkerüli a közös uniós politika egészének az alkalmazását, ami az uniós jog példátlan és rendkívül súlyos megsértését jelenti”. A kormány tehát egy óriási pofonba szaladt bele, ahol a politikája lényegének a fenntartása mellett nem tudott kompromisszumot kötni megint. Azt sem mondhatjuk, hogy a döntés váratlanul jött, legfeljebb a mértéke tekinthető meglepetésnek. A kormányzat persze hivatkozhat arra, hogy álláspontját népszavazás (igaz, érvénytelen), választások és nemzeti konzultációk erősítették meg, de nem szabad elfelejteni, hogy az EB már egy 8 éve húzódó ügyben hozott végleges döntést, ahol az álláspontok nyilvánosan tudottnak számítottak, tehát lett volna esély a modus vivendi megtalálására. Ismertük eddig is, hogy a magyar kormány vitatta azt, hogy a menekültügy kérdése európai hatáskörnek számít-e – szerinte nemzetinek –, de a bíróság köztes döntéseiből sejteni lehetett, hogy a belső határokat eltörlő Európa közös szabályokban gondolkodik e téren.

És hogy a viharfellegek sokasodjanak, az elmúlt hetek híreként hallhattunk arról is, hogy Brüsszel drasztikusan kíván fellépni a kínai árudömpinggel szemben. Ez ugyan az Európába telepített gyártást nem érinti egyelőre, de kirajzolódik egy olyan jövőbeni kereskedelmi háború képe, amely komoly kockázatokat jelent egy olyan ország számára, amely szorosra próbálja fűzni a kapcsolatot az ázsiai óriással. Magyarország ilyennek számít, hiszen akkumulátorgyár, autógyár és vasút is épül kínai közreműködéssel nálunk, mivel az Orbán-kormány így kívánja több lábon állóvá tenni kereskedelmi kapcsolatainkat, és ezen az úton szeretné pótolni azokat a hiányzó pénzeket, amelyeket a makacs ellenállása miatt nem kap meg Brüsszeltől.

Tehát a gazdasági összkép egyre aggasztóbb, sürgősen meg kellene állapodnia a kormányzatnak a szövetségeseinkkel.

Az első jele ennek a pár hónapja még teljesen ismeretlen Tisza Párt és Magyar Péter felszínre kerülése.

A másik felhősödési pont a hazai égbolton Brüsszel elfoglalásának az elmaradása, nemzetközi elszigeteltségünk folytatása. Ahogy legutóbbi cikkemben utaltam rá, a Fidesz az elmúlt időszakot az Európai Parlamentben az öltözőben töltötte, és még egy ilyen időszakot nem engedhet meg magának. (Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy kormányzó párt esetében az ilyen tartósnak bizonyuló kispadra ültetés szembemegy az ország érdekeivel.) Egyelőre úgy tűnik, hogy a frakcióhoz tartozás kérdésében kosarat kaptak Giorgia Meloni olasz kormányfőtől, az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportjától, ahová pedig a Néppártból történő távozásuk után hívták is őket. (Az Európai Néppártból történő kilépésüket komoly stratégiai hibának tartom, mivel ezzel a döntéssel végképp elvesztették az uniós politika befolyásolásának képességét, amit ezután már csupán drasztikus, vétóval történő fenyegetések útján tudtak csak egyre korlátozottabb módon megtenni. Ráadásul az önálló frakció megalakításának ötlete is csak ábrándnak bizonyult.)

A Marine Le Pen-féle Identitás és Demokrácia csoporthoz csatlakozás már kisebb befolyást jelent és euroszkeptikusabb közegnek is számít, mint a Meloni-féle frakció, akik közül – a hírek szerint – sokan, most már nem akarták befogadni a magyar kormánypártot. Az egyre aggasztóbban sarokba szoruló Magyarország számára az egyetlen jó hírnek az számított az elmúlt napokban, hogy sikerült Orbán Viktorral megállapodni a holland liberális exkormányfő, Mark Rutte jövőbeni NATO-főtitkárságáról.

Harmadszor pedig az itthoni választási kaleidoszkóp által kirakott kép több érdekességgel is szolgál. A Fidesz győzelme jelentős, de elmarad a korábbi eredményeitől, két mandátumot is elvesztett. Szavazói egyre inkább olyan képet mutatnak, mint az MSZP bázisa a ’90-es évek végén: főleg a kisebb települések kevésbé iskolázott, idősebb polgárai adják a támogatásukat a kormánypártokra. A legfontosabb csodafegyver ezen az oldalon továbbra is a miniszterelnök személye: intenzív kampánya legalább 10 százalékos erősödést hozott az utolsó hetekben.

Fekete lyuk, tehát „nem létező égitest” a Tisza: van, de még sincs. A legnagyobb ellenzéki erővé vált úgy, hogy semmit nem tudunk róla (létezése elég megdöbbentő látlelet Magyarországról, az indulatok elsöprő erejéről), hiszen a rá adott szavazatok csak Fidesz- (Orbán Viktor) és baloldal- (Gyurcsány Ferenc) ellenes voksként értelmezhetőek. Mindenesetre létrejötte új helyzetet teremt a hazai politikában és a nemzetközi színtéren is egyaránt. Az EP-ben azonnal felvették őket a mérsékelt jobboldali Néppártba úgy, hogy lényegében még működő pártjuk sincs. Elég nyilvánvaló a szándék, hogy 

(természetesen Tusk helyzete egészen másnak számított: nem csak kellő higgadtsággal rendelkezett a nemzetközi politikához, hanem egykori miniszterelnökként és Európai Tanács elnökként vált ősszel újra Lengyelország vezetőjévé).

A hazai baloldal szinte reménytelen helyzetbe került, hiszen a szavazóit nagyrészt elszívta a Tisza Párt. Az a kevés, ami megmaradt a Demokratikus Koalíciónál, még valószínűleg fogyatkozni fog, hiszen a választók egy része mindig a győzteshez húz, és az ellenzéki térfélen a DK, az MSZP, a Momentum stb. a vesztesek táborát erősíti.

Különlegesen érdekes helyzet alakult ki viszont a fővárosban, ahol a különböző jogorvoslati eljárások közepette éppen ott tartunk, hogy Karácsony Gergely hivatalban lévő főpolgármester nyert pár tucat szavazattal Vitézy Dávid előtt. Viszont Karácsony beleragadt egy korábbi követelésébe, mely szerint új választásokat szeretne Budapesten, úgyhogy az ügyet még nem zárták le véglegesen. Mindenesetre Vitézy váratlanul jól szerepelt, Karácsony váratlanul gyengén, és hogy ne legyen elég a váratlan mozzanatokból: Magyar Péter politikai formációja a Fidesszel megegyező számú tagot küldhet a testületbe. A fővárosi közgyűlés, amelynek megválasztása az általam ősszel felvetett javaslatnak megfelelően újra a rendszerváltáskor kialakult gyakorlat szerint történt, jól tükrözi Budapest jelenlegi politikai preferenciáit. Olyan összetétellel jött most létre, ami komoly együttműködési készséget kíván majd a résztvevőktől a jövőben. Sajnos Karácsony Gergely nyilatkozatai nem ebbe az irányba mutatnak egyelőre: a napokban arról beszélt, hogy a Fidesszel ügyek mentén sem tud elképzelni együttműködést. Így nehéz lesz irányítani a jövőben a fővárost…

Mind az ország nemzetközi pozíciója, mind a hazai belpolitikai helyzet – a fővárossal együtt – azt kívánja meg a honi politikai élet szereplőitől, hogy végre képesek legyenek valóban kooperálni egymással. Nem kell elfogadni a Fidesznek az unió álláspontját menekültügyben, de meg kell találni a közös hangot egymással azért, mert ez Magyarország érdeke, ez a kormány dolga. Nem kell elfogadni a főpolgármesternek sem a Fidesz politikáját, sem Tisza vélt és várható elképzeléseit, de meg kell találni a közös hangot egymással, mert ez Budapest érdeke, ez a főpolgármester dolga. Mert így alkotjuk meg mindannyian azt a különlegességet, amit magyar nemzetnek hívunk, különbözőségeinkkel együtt. El kellene már végre oda jutnunk, hogy képesek legyünk ezt elfogadni.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orbán Viktor. Fotó:  Pier Marco Tacca / Getty Images)