2023 vége, 2024 eleje volt. December és január között történt. A Fidesz lapított, mert nem tudta eldönteni, ki legyen a jelöltje Budapesten. Magyarország kormányzópártja esetében kínos volt, hogy néhány hónappal a főpolgármester-választás előtt se híre, se hamva nem volt a Fidesz helyi politikai kampányának Budapesten.
Ebben a nyűgös, ködös, taknyos helyzetben csak egy ember akadt, aki belecsapott a lecsóba. Lázár János közlekedési miniszter egy huszárvágással megszüntette a Budapestet és a vele összenőtt agglomerációt közös bérletrendszerbe olvasztó tízéves egyezményt. Lázár nem törődött azzal, hogy az intézkedés látványos, diszkriminatív és Budapest-ellenes. Azzal sem, hogy a bérlet az autóközlekedés csökkentését szolgálja. Végső soron pedig falusi és kisvárosi emberek életét teszi drágábbá, hiszen kisvárosokban és falvakban élő Pest megyei emberek életét teszi költségesebbé. A miniszternek fontosabb volt egy látványos konfliktus a vidéki fejlesztések érdekében, mint a Fidesz budapesti választási érdekeinek a szolgálata.
Miért vágott bele ebbe az akcióba Lázár? Szerintem azért, mert politikusi arcélének fényesítéséhez jól jött a bérletkonfliktus, főleg, ha ezt nyíltan, nagy sajtóperpatvart keltve menedzselheti végig. A vidéki Magyarországért küzdött az országos politikus, akinek hosszú távú politikai terveihez sokkal többet adott, hogy a hétmilliós Magyarországot szembeállíthatta a kétmilliós Budapesttel és a vele összenőtt agglomeráció érdekeivel.
Lázár János a helyét keresi a magyar belpolitikában. Tehetséges politikusként nem csak szaktárcavezető akar lenni, hanem olyan politikus, aki az egész társadalomra érvényes politikai programot képvisel.
Akinek van politikai programja, mert politikai elképzeléseinek vannak politikai súlypontjai. Nem is egy, hanem több. Lázár János, a politikus, az egyén, aki politikát szeretne formálni, az egész kormányra és a Fidesz politikájának egészét átfogó gondolatok sorra rendezésével foglalkozik. Legalábbis erre utal, amikor egy szaktárcát, a közlekedésit vezeti. Nem akarok kertelni, természetesen miniszterelnöki szerepre készül. Nem tud másra készülni.
Ez nem azt jelenti, hogy Orbán Viktor megbuktatására készül. Több irányban is jelzi, hogy a szakpolitikai ügyeket értékválasztásként s politikai hangsúlyok kialakítására tudja használni. Képes arra, hogy súlypontokat határozzon meg és politikai irányokat szabjon. Még egy sokadiknak tartott közlekedési tárca esetében is.
Korábban a nagyszabású, az Orbán-rendszer politikai, társadalmi, gazdasági rendszerében és építkezésében kulcsfontosságú infrastruktúra-beruházások ügyében vállalta el a döntéshozó hálátlan szerepét. A NER összes milliárdosával s azok familiárisaival kapott össze, amikor magára vállalta egy személyben a nagy értékű projektek lefújását. Tette mindezt akkor, amikor az EU befagyasztotta az európai pénzek finanszírozását, tehát akut és fájdalmas tőkehiány alakult ki a nagyberuházások exkluzív szegmensében.
Lázár János tudatosan teszi nélkülözhetetlenné magát a Fideszen belül.
A NER-milliárdosok ma ugyanolyan szerepet játszanak az Orbán-rendszerben, mint a nagyipari és nagy mezőgazdasági vezetők a késő Kádár-korban. Akkorák lettek, hogy ránőttek a miniszterelnök fejére. A NER, mint politikai rendszer, két feladatot lát el: a politikai redisztribúció szintjén az állami újraelosztást végzik beruházások formájában. Üzleti szereplőkként pedig a tőkenövelést végzik el, hogy az minél előbb a „kifektetés”, azaz a külföldi terjeszkedés eszköze legyen, és közben a NER-tőke függetlenségét is erősítsék.
Egy ilyen kényes, fontos, nagy egókat megzabolázó vállalkozás kezelésének terhét vette le Orbán Viktor miniszterelnök válláról a közlekedési miniszter. A fideszes hatalmi elit felé pedig ismét bizonyította, hogy a politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi megszorítások elvégzésének egy embere biztosan akad a Fideszben, és ez nem más, mint Lázár János.
A politikában vannak szerepek, amelyekért nagyon hálásak a páholylakók, akik a belső politikai klímát alakítják. A páholylakók azok a területi, szakmai felelősök, akik egy-egy ágazatért, szakmáért, területért tartoznak elszámolással Orbán Viktor felé. Az ő informális csevegésük befolyásolja azt a véleményklímát, amely a politikusok sorsát befolyásolja. Lázár János nekik és az egyszerű Fidesz-tagoknak küldi az üzeneteket, amikor olyan konfliktusokat vállal be, amelyekre minden konfliktuskerülő ember az égnek emeli a tekintetét.
Az áldozatvállalást mindig nagyra értékelik a politikában a politikusok és a politikai támogatók. Mindig jár annak hála, aki feláldozta magát egy fontos ügyért. Lázár azonban nem egy áldozattípus. Az előző Orbán-kormány „szóvivőjeként” már bizonyította, hogy az egész kormány nevében akár három órán át is képes értelmesen és meggyőzően beszélni. Sikeresen befolyásolni a közvéleményt. Ebben a kormányzati ciklusban azokat az ügyeket exponálja, amelyekben az „értelmes politikai áldozatok” nevű harcmodort mutatja be mindenkinek.
Ilyet az ember nem csinál öncélúan. Csak akkor, ha a bemutatott formagyakorlatokhoz illő szerepre készül. Ez pedig a miniszterelnöki szerep.
Erről felesleges őt sajtónyilatkozat formájában szóra bírni. Nem most akar miniszterelnök lenni. Sőt, a lényeg éppen az, hogy nem akar miniszterelnök lenni. Inkább arra készül, hogy
ha majd Orbán Viktor úgy látja, hogy továbbra is az ő politikai vezető szerepével, de egy másik miniszterelnök neve alatt dinamikusabban, frissebben, jobban szerepel a Fidesz-kormány, akkor Lázár János alkalmasságán és hasznosságán senki ne akadjon majd fenn.
Ezért vállal fel kényes politikai akciókat, s ezért durrant bele időnként a nullás lisztbe.
A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)