Ábrahám Róbert megtorló szándékú bűncselekményének nem a puszta megtörténte az igazán súlyos társadalmi tünet, hanem az illiberális sajtónak az ahhoz tartozó általános helyeslése és kárörvendező ünneplése tanúskodik a mai Magyarországon a weimari szellem kritikus koncentráltságáról. A Pesti Srácok publicistájának ökölcsapása meg az ahhoz tartozó széleskörű elismerés és jobboldalt átszövő elégtétel-orgia pusztító társadalmi üzenetet közvetít: akinek az országot uraló illiberális kurzussal szemben ellenvéleménye van, az jobb, ha meghúzza magát, vagy legalább udvariasan fogalmaz, mert kaphat a pofájára egy csicskalángost, továbbá mérget vehet arra, hogy a Majka papával megtámogatott szélsőjobboldali szekértábor és médiaelit az agresszort mentegeti majd.
Az erőszakcselekményt övező söpredékkarnevál jelzés: abban a nagyon konfrontatív hangnemben, ahogy a Megafon, az Origo és a Pesti Srácok véleménypribékjei kommunikálnak, nem szabad visszaszólni nekik, és ennek a tilalomnak fizikai megrendszabályozás a kilátásban lévő szankciója.
Miután a nemzeti radikális kurzus megbillentette a csocsóasztalt a választási törvény fideszes érdekekre való átszabásával, most az ellenzéki nyilvánosság megfélemlítésével a társadalmi erőviszonyokat is meghajlítja.
Nem kell szociológusnak vagy politológusnak lenni annak megállapításához, hogy a nemzeti radikális kurzus és kommunikációs elit a közös tudattalanból feltörő proli dühnek rendszervédelmi szerepet szán.
Már csak az a kérdés, hogy azon a Magyarországon, ahol én nem érezhetem biztonságban magam, biztonságban lehet-e Bayer Zsolt, Jeszenszky Zsolt, Bede Zsolt, Bohár Dániel, Apáti Bence, Megadja Gábor és Lentulai Krisztián? Az a stílus, amellyel ők minősítik a gazdáik politikai kihívóit, nyers, radikális és konfrontatív, sokszor személyeskedő és félreérthetetlenül karaktergyilkos szándékú. Ha Ábrahám Róbertnek közszereplőként nem kötelessége eltűrni egy olyan gúnyiratot, amelynek a szatirikus jellegét és a fiktív mivoltát minden óvodát végzett magyar azonosítani tudja, akkor akárki másnak, akit egy szélsőjobboldali véleményvezér tűz a tollhegyére, miért kellene a pedofilozást, a gyilkosozást és minden egyéb hazug rágalmat eltűrnie?
A történtek üzenete a magyaroknak nem egyszerűen politikai, hanem mélyen társadalmi: a mai Magyarországon az erőszakosabb fél igazsága teljesül, és a vérző félnek kuss a neve.
Hallja és értse meg mindenki, akit a családban, az iskolában, az edzésen, a munkahelyen, a köztéren, a kocsmában, a parkolóban, a rendelőintézetben, a hatóságnál, a közlekedésben, a postán kígyózó sorokban lehurrognak, elnémítanak, megfélemlítenek, ellehetetlenítenek és lepofoznak: ez nem az ő Magyarországuk.
A szélsőjobboldali nyilvánosság a Pesti Srácoktól az Origón keresztül a Hír TV-ig teljes szinkronban nyilvánítja ki, hogy egy sértődésre okot adó vélemény éppen olyan erőszakcselekmény, mint egy ökölcsapás – jelzem, hogy ez az álláspont civilizációs normahamisítás: a véleménynyilvánítás és az ütlegelés szabadságának közös lapra helyezése. Csakhogy a kultúra játékszabályait a söpredék indulatának csatornázásáért felelős revolvermédia nem írhatja át –
az emberi és polgári jogok követelménye egyértelmű: szólásszabadság van, verésszabadság nincs.
A kettős mérce mentén meghamisított mérleg még soha nem mért ekkora tétekkel: a szélsőjobboldali médiaelit állásfoglalása szerint Robert Ficóra és Donald Trumpra rálőni erőszakos rémálom, Puzsér Róbertet pofán verni a természet rendje. Fico és Trump ártatlan áldozatok, Puzsér viszont magának kereste a bajt. Hiába értette jól Ábrahám Róbert meg az illiberális kurzus teljes spektruma és vertikuma, hogy a gúnyirat, amelyben Ábrahám mellett magamat is homoszexuálisnak tituláltam, a szatíra stílusjegyeit viseli, tehát szépirodalom – hiszen értik ők a gúnyt, csak nem szeretik, főleg nem, ha rajtuk csattan.
Ábrahám Róbert ökölcsapásával az illiberális kurzus azt üzeni, hogy az egyszeri magyar csak ne gúnyolódjon az Orbán-rendszer kádereinek a rovására,
hanem fogja be a pofáját, amíg ők tokkal-vonóval kisajátítják Magyarország vármegyéit és szektorait, a gyűlöletszólamaikkal mérgezik meg magyar lelkek millióit, felszámolják a nyugatos államiság demokratikus kereteit, és az országot a posztszovjet Közép-Ázsiába vezetik. Az egyszeri magyarok csak ne ironizálhassanak, ne viccelődhessenek, ne gúnyolódhassanak rajtuk, vagy ők, az ország nagyurai meg a szolganépük kacagja majd ki őket, amint a fogaikat vérző arccal a pesti aszfalton gyűjtögetik.
Félreérthetetlen, hogy a szélsőjobboldali szekértábor már 2026-ra ácsolja azokat a csatornákat, amelyek a választás nem kellő kimenetele esetén a mélyproli indulat felszínre vezetésére és a polgárháborús erőművek meghajtására szolgálnak majd. Azokra, akik a kommentmezőkben ünneplik, hogy Ábrahám Róbert a véremet vette, a hatalom két év múlva kisebb és nagyobb Ábrahámok hordájaként számít. Feladatuk az utcákon és a köztereken a nemzeti radikális rezsim uralmának megvédése lesz.
A szerző kritikus, publicista.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Puzsér Róbert 2024. április 18-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)