Sporteseményeken nagybetűkkel hirdetjük odahaza, hogy a gyűlölet nem pálya. Mégis, ami az utóbbi napokban végigsöpört a közösségi médiában, nem csupán Magyarországon, hanem világszerte, elfeledtette velünk, miről is szól valójában a sport.
Miután Angela Carini 46 másodperc után feladta Imane Helif elleni nyolcaddöntőjét a párizsi olimpián a női ökölvívók 66 kilogrammos versenyében, elképesztő kommentáradat és botrányos bejegyzések lepték el a közösségi oldalakat. Sokan vállalhatatlan stílusban adtak hangot véleményüknek, és kettészakadt a világ.
De nem piros sarokra és nem kék sarokra.
Politikai ügy lett belőle. Politikai ügyet csináltak belőle mindazok, akik most azt érezték, hogy még jobban tudják legitimálni hatalmukat, és megerősíthetik ideológiájuk helyénvalóságát.
Ez a történet már nem a fair playről, nem a genderről és legfőképp nem a sportról szól.
Helif semmiről sem tehet. Nőként született, női nemi szerve van, nőként éli az életét. A Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség (IBA) egy tavalyi tesztre hivatkozva zárta ki a világbajnokságról, mert elvileg Y-kromoszómája is van, illetve magasabb a tesztoszteronszintje. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ebben a történetben sem látunk teljesen tisztán, mert a vizsgálat eredményét nem hozták nyilvánosságra, annak hátteréről szinte semmit nem tudunk.
De ki mondja meg, hogy ki a nő, és ki a férfi? Ki mondja meg, hogy hol és mi a határ? Van-e határ egyáltalán? Lehet-e vonalat húzni? Ki mondhatja meg egy másik emberről, hogy mi alapján hova soroljuk be? A kereszténydemokraták? Akik ezentúl Istennek is megüzenik majd, hogy akit teremt, majd arról mi, halandók eldöntjük, hogy mit kezdünk vele?
Vagy majd a progresszív liberálisok döntik el?
Nem tudom a választ. Nincs jó válaszom.
Egyet tudok: Helif zokogva hagyta el a több száz újságírót vonzó vegyes zónát. Elszakadt a cérna. De ne is csodálkozzunk, hiszen érzelmileg feldolgozni mindazt, ami vele történt az utóbbi napokban, egyáltalán nem lehetett könnyű.
Szombat délután algériai szurkolók tucatja várta Helifet az Észak-párizsi Aréna mellett, miközben beszélgettem velük, egytől egyig elmondták, már Algériában is politikai ügy lett a történet, és hogy nem értik az alaptalan vádaskodásokat, a fake news híreket, de legfőképp azt a gyűlölethullámot nem, amit az utóbbi néhány napban a viharos populista tenger csapott.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök is posztolt. Vajon így tett volna akkor is, ha női ökölvívónk körül nincs botrány, és szépen csendben bejut a negyeddöntőbe? Ugyan már... Orbán Viktor politikai haszonszerzésre használta fel az ügyet. Saját táborához szólt, erősítve a mantrát, hogy mi megmondtuk, Nyugaton tombol a gender, az lmbtq, a woke, de ne aggódjunk, mert nálunk az anya nő, az apa férfi, Imane Helif meg...
Van az a bizonyos ló. Amit most már megülni kéne. Jó huszárosan, aztán majd a huszárvágásokat lehet osztogatni. De amíg a ló egyik oldaláról átesünk a másikra, addig sosem lesz egyensúly.
Annak pedig különösen nem volt jó optikája, amikor az összecsapás után Hámori Lucának úgy kellett nyilatkoznia a televíziónak és utána az újságíróknak is, hogy ott állt mellette Gyulay Zsolt MOB-elnök és Fürjes Balázs NOB-tag, akik mintha egyfajta férfi testőri szerepbe bújtak volna.
Miután Hámori elkezdte értékelését, és elmondott néhány mondatot, kérdeztünk volna még tőle, ám Fürjes Balázs odalépett a mikrofonhoz, és monológba kezdett. Elmondta, hogy világos álláspontja van a helyzetről, hogy Luca harcolt Magyarországért, hogy mi, magyarok nem félünk a versenytől, és „tudjuk, hogy milyen akár túlerővel szemben vagy akár hátrányból is küzdeni. Száz százalékban biztosak vagyunk abban, hogy a NOB meg fogja hozni a szükséges döntéseket, és jó döntéseket fog hozni”.
Kérdezem én, ez miért most jut Fürjes Balázs eszébe? Helif nem tegnap kezdett el bokszolni, ott volt már Tokióban is, sőt Debrecenben is járt már Bocskai István Emlékversenyen. Fürjes Balázs NOB-tagként miért nem szólalt fel korábban, miért nem tiltakozott az olimpia előtt? Mentségére szólhat, hogy valószínűleg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként nincs könnyű dolga, amikor a szervezet álláspontjával ellentétes véleményt kell megfogalmazni.
Szeretném jelezni, magam sem tudom, mi a jó megoldás. De akkor ezentúl tiltsuk el a Michael Phelpseket is? Meg a 220 centiméternél nagyobb kosárlabdázókat? Vagy Lionel Messit és Cristiano Ronaldót? Vagy a zseniális adottságokkal rendelkező Milák Kristófot? A sportban senki sem egyenlő, nincs két azonos genetikai állomány, nincs két ugyanolyan fizikum, nincs két egyforma pszichés állapot.
Talán erre mondják a franciák, hogy Liberté, Égalité, Fraternité.
A szerző az Index főszerkesztő-helyettese, aki jelenleg Párizsból tudósít.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Hámori Anna Luca (kék) az algériai Imane Khelif elleni küzdelemben, a női ökölvívók 66 kilogrammos súlycsoportjának negyeddöntőjében a 2024-es párizsi nyári olimpián az Észak-párizsi Arénában 2024. augusztus 3-án. Fotó: Peter Cziborra / Reuters)