Három magyar csapat és szurkolóserege várta izgatottan a csütörtöki play-off mérkőzések visszavágóját, hiszen nem fordult még elő olyan a hazai futballtörténelemben, hogy három csapatnak is reális esélye lett volna a főtáblára kerülésre valamely átalakított nemzetközi kupasorozatban. A párosítások első találkozóján elért döntetlenek azonban ellentétes érzelmekkel párosultak a futballszeretők körében, hiszen a Paks és a Puskás Akadémia is esélyesebb ellenfél ellen szerepelt kiemelkedően idegenben, míg a Ferencváros hazai pályán nem tudta két vállra fektetni bosnyák ellenfelét. Az érzelmek a visszavágókat követően sem vettek váratlan fordulatot.
Mint az élet oly sok területén Magyarországon, a sportban sincs már középút. Ha nyersz, mindenki a vállán hordoz, a legjobbnak, akár nemzetközi kupagyőzelemre is esélyesnek titulál, ha veszítesz, alkalmatlan vagy a feladatra. Senkit sem érdekel az út, senki sem figyeli a célokat (ha vannak ilyenek), nem látja, nem is akarja látni a komplett képet, csupán pillanatnyi érzelmektől vezérelve korhol vagy ajnároz. Ezt láthattuk a nyári Európa-bajnokságot követően válogatottunkkal szemben, és ezt láthatjuk kupacsapataink keréknyomát vizsgálgatva is. A tanévkezdetet követően, az első felelet után megbuktatjuk, osztályismétlésre ítéljük a nebulót.
A Ferencváros rosszul játszott. A Borac Banja Luka elleni mindkét mérkőzésén rosszul játszott. Szembefutott ugyanazzal a problémával, amellyel a zöld-fehérek korábbi ellenfelei vagy éppen a magyar válogatottal szemben felállók találkozhattak. Egy szervezetten védekező, a tempót lassító, az ellenfél játékát elrontani akaró, kevés hibával játszó csapatot kellett volna a minőségi különbségek által vezérelve, könnyedén két vállra fektetni. Azonban a „törpök” élete nem csak játék és mese. Ez akkor sem lenne egyszerű feladat, ha egy régóta a csapattal dolgozó edző huzamosabb ideje a keze alatt formálódó játékoskerettel vág neki a párharcnak. A startpisztoly eldördülése után szórakoztató, magabiztos győzelmet várni nem az adjuk meg neki az esélyt kategória.
A Bajnokok Ligája főtábláján 29 csapat kapott automatikusan helyet, akikhez öt klub csatlakozott a bajnoki, és kettő a nem bajnoki ágról. Természetesen jelenthet fájó pontot, hogy a hazánkkal határos országok összesen hat csapatot is indíthatnak a legrangosabb kupasorozatban, azonban a versenyrendszer egészét nézve csak a Slovan Bratislava rendelkezik gyengébb kerettel a Ferencvárosénál. Azzal is nehezen vitatkozna az ember, hogy a Fradi történelmének legkönnyebb útja vezetett volna a BL-főtáblára, azonban a várfokra kiállva és leordibálva eredményt elvárni csak akkor lehetett volna, ha Pascal Jansen nem a negyedik mester a kispadon egy év leforgása alatt.
Az Európa-liga mezőnyét sem lehet egy legyintéssel elintézni, bármennyire gondolják sokan evidensnek most a főtáblára jutást a magyar bajnok számára. Kétségtelen, az odáig vezető út, a létszámemelésnek és az elmúlt évek folyamatos nemzetközi jelenlétének köszönhetően, igencsak egyszerűnek tűnik. A direkt részvétellel felruházott csapatok kereteinek átlagértéke közel 280 millió euró. A play-off mérkőzések útján kvalifikáló és a Bajnokok Ligája-rájátszásában vesztes alakulatok átlaga is megközelíti a 80 milliót. A második legrangosabb kupasorozat 36 indulója közül csak nyolcnak gyengébb a kerete, mint a sorozatban hatodszor főtáblára jutó fővárosiaké (55 millió euró). Minden évben vannak meglepetések, minden szezonban van egy-két BL- vagy Európa-liga-résztvevő, akin elidőz egy pillanatra az ember szeme. Azonban elvárásként kezelni a legmagasabb polcon való részvételt még a legvadabb álmokat kergetők részéről is fals célokkal való hazardírozás.
Magyarországon hamar előkerülnek a negatív hangok.
Hamar rejtőzködő megmondóemberek százai követelnek változást a tényekre fittyet hányva.
A legkönnyeb célpont pedig mindig a kispadon, közel 180–190 centiméteres nagyságban ölt testet. Pedig Pascal Jansen kiváló edző. Abszolút kivehető, látszik, hogy mit szeretne játszani, játszatni csapatával. Hogy ehhez megvannak-e a legjobb játékosai, az már valid kérdésként fogalmazódhat meg. Hogy mer-e ilyen helyzetben bátrabb, több kockázatot vállaló lenni, arról is lehet polemizálni. Azonban a kvalitását, hozzáértését megkérdőjelezni, a legtöbb esetben hozzáértés és kvalitás nélkül, nem biztos, hogy a legjobb irány.
A Ferencváros csütörtökön borzalmasan, de fegyelmezetten játszott. A hosszabbítás nyolcadik percéig nem volt kaput eltaláló lövése. Egy frissen igazolt, az első mérkőzésen parádézó hálóőr ámokfutása és hibája kellett az egyetlen igazi lehetőség megragadáshoz és gólra váltásához. A Fradi lassú volt, monoton, hiányzott a tempó, amelyre több fásult játékos teljesítménye is demoralizálólag hatott. Az esély sem volt meg a gyorsabb játékra Cristian Ramírezzel, Habib Maigával, a posztján meglehetősen pontatlan Philippe Rommensszel, vagy a vonalak között elvesző Mohammed Abu Fanival. A célt azonban teljesítették, és ez a legfontosabb.
Könnyes szemmel búcsúzni, vagy bosszankodva várni a sorsolást? Valószínűleg sokan cserélnék az elismerő szavakat most Pakson és Felcsúton is a Nyonba tartó úton kapott kellemetlen üzenetekre. Ettől függetlenül őszinte vállveregetés és kalapemelés jár Hornyák Zsolt és Bognár György csapatainak. A cseh bajnokság ötödik helyezettje elleni idegenbeli pontszerzés és a hazai küzdelem, majd második félidei kockázatvállalás akkor is pozitívan értékelendő, ha a Mlada Boleslav sem szerepelt még soha nemzetközi kupa főtábláján. A cseh csapatok előző éves teljesítményének köszönhetően az európai rangsor kilencedik helyén áll bajnokságuk. A magyar pontvadászat nevével 13 hellyel lejjebb találkozhatunk.
A top bajnokságból érkező firenzei csapatot kétszer is meglepni, kétszer is az utolsó pillanatokban egyenlíteni ellenük egy nem várt csoda. Ezúttal vállait kihúzva, széles mellkassal, nagy levegőt véve kiálthatja ország-világ számára a felcsúti mester: nekünk volt a legnehezebb ellenfelünk! A Fiorentina két egymás követő nemzetközi kupadöntővel, valamint olasz kupadöntővel a háta mögött még akkor is jóval esélyesebb volt Fejér vármegyei ellenfelénél, ha az elmúlt években nem igazán tudtak az első hat hely valamelyikére befutni hazai porondon. Firenzében azonban csak a mostani nyáron elpattintottak 56 millió eurót új labdarúgók szerződtetésére, többszörösét annak, mint amennyit a Puskás Akadémia fennállása óta kiadott játékjogok megszerzésére.
Egy csapatunk ismét az Európa-liga főtábláján, megnövekedett mérkőzésszámmal, minőségi ellenfelek ellen, ezúttal már tavasszal is bizonyíthatja majd tudását. Két kupaindulónk pedig egy másodpercig eljátszhatott a gondolattal, hogy milyen is lehet a téli és a nyári edzőtáborokon kívül is külföldre utazni. Ezt tették a futballszeretők is. Ezekért a gondolatokért, az általuk generált pozitív érzésekért pedig már megérte, ugyanúgy, mint Csoboth Kevin 100. percben szerzett felejthetetlenjénél. Ha ilyen nyarat zártak volna kupacsapataink az elmúlt években, most valószínűleg elégedettebbek lennének az elégedetlenkedők is.
A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.