„Forró ősz jön” – hangzik el a jóslat szinte minden évben a hazai belpolitika kapcsán annak ellenére, hogy az elmúlt esztendők során rendre elmaradtak a forró őszi hónapok. Úgy tűnik, hogy az izgalmak nem akarnak adott évszakhoz kötődni, példának okáért idén a tavasz forrósodott fel meglehetősen – elég, ha csupán a kegyelmi botrány hullámaira, illetve Magyar Péter és a Tisza Párt berobbanására gondolunk.
Nota bene, a felhevült politikai hangulat dacára a Fidesz egész sikeresen végzett kármentést, a 45 százalékos EP-listás szavazati arány a súlyos belpolitikai krízis tükrében nem is olyan rossz eredmény. A kormánypárt joggal bízhatott abban, hogy utánuk a vízözön, a nyár legfeljebb hőmérséklet szempontjából lesz forró, azonban olybá tűnik, hogy épp a forróság húzta keresztül az optimista számításokat.
Tudniillik kiderült, hogy a hazai közszolgáltatások – egyébként sem túl jó állapotban lévő – infrastrukturális elemei viszonylag nehezen funkcionálnak a megváltozott klimatikus állapotok, az észak-afrikai hőmérsékleti viszonyok között: az utóbbi hetekben sorra estek el a MÁV vonalai, váltóhibák, síntörések és egyéb anomáliák akadályozták a vasúti közlekedést, miközben a kórházakban is áldatlan állapotok alakultak ki az extrém hőmérséklet, a nem működő vagy éppen hiányzó klímaberendezések miatt. Az elmaradt beruházások és rekonstrukciók, a szüntelen forráskivonás fokozottan kezdte el érezteti a hatását, melynek következményeit immár nem lehet elmismásolni és titokban tartani.
Az „új ellenzék” – szemben a „régi ellenzékkel” – ezúttal is szemfüles volt: először Magyar Péter, majd Vitézy Dávid kezdte el a gyalázatos körülményeket átkonvertálni politikai tőkévé a közösségi médiában. Ahogy Vitézy fogalmazott, gyakorlatilag a szemünk előtt omlik össze a vasúti közlekedés, melynek fő felelőseként a közlekedési minisztert, Lázár Jánost nevezte meg – folyosói pletykák szerint a személyes ellentéteken túl Vitézy a városházi ambícióit is szeretné felkonferálni harcos kiállásaival. Magyar Péter a forró nyár során pedig úgy belelendült kórházlátogató körútjába, hogy a nagy ATV-s visszatérése második expozéjában bejelentette új kampányát is: a kórházak után az iskolákat és a MÁV-os infrastruktúrát fogja bebarangolni.
Bár a MÁV helyzete az utóbbi időkig kevésbé volt terítéken, a dicstelen viszonyok már azoknak az ingerküszöbét is kezdi elérni, akik nem szoktak vasúttal járni, hiszen
a közlekedési infrastruktúra állapota mégiscsak leírja az ország általános állapotát is.
A vasúttal szemben az egészségügy leromlott állapota évtizedek óta meghatározó téma a hazai közéletben, az ellenzéki pártok rendre próbálták is napirendre tűzni ezt a témát, azonban politikai tőkét, hatékony narratívát sehogy sem tudtak belőle fabrikálni. A témával foglalkozó kutatások szerint az egészségügy helyzetét – lényegében pártállástól függetlenül – borúsan látják maguk a választópolgárok is, a választói preferenciákon azonban ez mit sem változtat. „Az emberek ezt már beárazták” – hangzik a profán bölcsesség, azaz egy kormánypárti szavazó az egészségügy helyzete miatt nem fog az ellenzékre szavazni, még akkor sem, ha ő maga is elszenvedője a cudar állapotoknak.
A közvélemény-kutatások alapján tehát egyik témakör sem tűnik game changernek, a közösségi oldalakon megfigyelhető aktivitás alapján mégis felfokozott érdeklődés tapasztalható; Magyar nemhiába üzente meg, hogy a kórházak mellett igényt tartana a MÁV-os témára is. A tematizáló erőt ráadásul nem csupán a közösségi oldalakon látható lájkszámok és interakciók magas száma jelzi, hanem az is, hogy kormánypárti szereplők nyilvánulnak meg a témák kapcsán, pedig a kormányzatra általában véve nem jellemző, hogy holmi ellenzéki bírálatra vagy szakpolitikai kérdéskörre érdemben reagáljanak.
Felmerül a kérdés, hogy mit tudhat Magyar Péter, amit az eddigi ellenzéki szereplők nem tudtak, hiszen sokan sokféleképpen próbálták már a fókuszt ráirányítani az ország valódi problémáira. A jelenség kapcsán a cinikusabb kommentelők és egyes politikai aktorok előszeretettel visszhangozzák a népszerű konteót: Dávid Dóra, a Tisza Párt EP-képviselője áll a sikerek hátterében, hiszen a Meta jogtanácsosaként rendre elintézi, hogy Magyar Facebook-oldala privilegizált helyzetbe kerüljön. Az összeesküvés-elmélet-szagú teóriákkal szemben mindazonáltal érdemes elgondolkodni egy észszerűbb magyarázaton is: Magyar Péter nem valódi politikusként, hanem voltaképp egy politikai influenszerként tevékenykedik.
A közösségimédia-platformok igen hatékony eszközt jelentenek a befolyás növelésére, elég csak Varga Juditra gondolni, akinek politikusi közösségi oldalát egyidőben maga Magyar Péter szerkesztette. Bár a háttérben ott állt egy stáb is, az tény, hogy Varga Judit az évek során az egyik legsikeresebb influenszer jellegű politikussá avanzsált, aki lényegében a közösségi médiában lett felépítve. Ebben nagy segítségére volt Magyar is, aki közreműködése által tulajdonképpen már jóval politikai coming outja előtt kitanulta a „szakmát”, felismerve azt, hogy
az influenszer és a politikus tevékenység egyre inkább összemosódik.
Az influenszerek a hálózatos működésmód által egymás befolyását és hatását növelik, ennek gyakorlati megvalósulása a Tisza Párt esetében is megfigyelhető. Magyar posztjait rengetegen osztják meg Tisza pártos csoportokban, illetve különböző közösségi felületeken, amit nem feltétlenül a rajongás ösztönöz, hanem egy tudatos politikai stratégia: e módszerrel a követők egy része is kváziinfluenszerré válik a saját kapcsolati hálóján belül, ami rendkívüli mértékben elősegíti az eredeti tartalom, a Magyar-féle üzenet világhálón történő terjesztését.
Az influenszer jellegű működést bizonyítja az a jellegzetesség is, hogy Magyar a személyes márkaépítés terén kiugróan jól teljesít: szakavatott módon hoz létre olyan tartalmakat, amelyek nem feltétlenül politikai tartalmúak, sokkal inkább személyes jellegűek, ugyanakkor nagymértékben erősítik az érzelmi kapcsolatot közte és a követői között. A gyanakvó politikai szereplők kezdettől fogva jelzik, hogy a párt és a szervezethez kötődő személyek gyakorlatilag csak Magyar Péter személyes márkaépítésének eszközei – bár ezen a téren korai lenne még végső ítéletet mondani, gyanakvásuk nem feltétlenül alaptalan.
Az influenszer működésmód egyik esszenciája a hitelesség, s akármilyen paradox, Magyar Péter a hívei előtt e hitelességgel is rendelkezik. Bár a DK és maga Gyurcsány Ferenc is gyakran támadja Magyart azzal, hogy előélete miatt személye és politikai cselekvése is hiteltelen, támogatói körében éppen az előzmények miatt számít rendkívül hitelesnek. A belülről érkezett kritikusok gyakran válnak morális és politikai példaképekké, s mivel Magyar tudatos döntést hozott a NER elhagyásáról, cselekedetei és szavai erőteljesebb hatással vannak az emberekre, mint a „külsős” kritikusoké. Az emberek elhiszik, hogy Magyar alaposabb ismeretekkel rendelkezik a NER működéséről, gyenge pontjairól, stratégiáiról és belső konfliktusairól, mint bármelyik ellenzéki politikus. Magyar láthatóan ügyesen ki is használja ezt a hitelességi szufficitet, hiszen olyan bizalmat épített ki önmaga és közönsége között, ami egyelőre sérthetetlenné teszi őt az övéi előtt.
A sors fintora, hogy azzal az influenszer jellegű politizálással szemben, amit Magyar a NER-en belül sajátított el, éppen a NER nem tud hatékonyan fellépni. Az influenszerpolitizálás autoriter jellegű környezetben is hatékonyan működik, mivel az influenszer politikus egyik legfontosabb eszköze a közösségi média, amit a NER nem tud kénye-kedve szerint leuralni. Ha egy politikus a közösségi médiát ügyesen használja, akkor akár a hatalmat is kommunikációs lépéskényszerbe hozhatja – ennek lehetünk most szemtanúi az „új ellenzék” esetében is.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)