Ha Magyarországon is éppúgy lehetne bármire fogadni, mint az Egyesült Királyságban, minden bizonnyal a legtöbben Vitézy Dávidot tennék meg befutónak a főpolgármester-helyettesi posztot illető vetélkedés során. Már, ha lehetne egyáltalán vetélkedésről beszélni. Itt ugyanis gyakorlatilag ő az egyetlen mozgásra képes versenyző a pályán.
Korábban a Tisza Párt vezetője, Magyar Péter sebészi pontossággal metszette ki a városvezetői képletből Vitézy szóba jöhető konkurenseit, amikor bejelentette, hogy kiket nem támogatnak pártja képviselői: Tüttő Katát név szerint is beazonosították, amikor azt írták, hogy az eddigi főpolgármester-helyettesek közül senkit sem fognak megszavazni; elvi szinten emellett en bloc az „óbaloldal” reprezentánsait is kizárták. Az önkormányzati törvény arról rendelkezik, hogy a testület alakulóülésén a megválasztott polgármester (főpolgármester) a közgyűlés tagjai közül egy vagy több helyettesre tesz javaslatot, személyéről pedig a közgyűlés szavaz. Egyebek mellett ez az egyik olyan normatív kritérium, ami a Fővárosi Közgyűlés jogszerű megalakulásának és működésének a feltétele.
Nem kell ahhoz az egyszerű újságolvasóénál lényegesen szélesebb körű tájékozottság, hogy világos legyen,
Karácsony Gergely számára ez az önkormányzati ciklus olyan vékony jég lesz, ami bármikor beszakadhat alatta.
Bár önálló, autonóm várospolitikát a DK és az MSZP polgármester-képviselői miatt főpolgármesterként sohasem folytathatott, eddigi koalíciós partnereivel legalább nagyjából egy nyelvet beszéltek, és a fontosabb ügyekben végül többnyire sikerült kiegyeznie. A választások nyomán azonban Karácsony, a maga baloldali értékrendjével légüres térbe került. A kapcsolódáshoz szükséges szabad vegyértékei a Fidesz irányában alig vannak, de ha lennének is, egy fideszes helyettest a Tisza Párt, a DK és az MSZP ellenében csak a Kutyapárt (és Baranyi Krisztina), valamint az LMP és Vitézy Dávid igen szavazatával lehetne megválasztani – valljuk be, ez nem túl valószínű opció.
Sokkal sanszosabb, hogy e különleges kényszerekből következően, a maradékelv alapján végül Vitézy Dávid kocoghat majd fel a pulpitusra a főpolgármester mellé. Bár a Tisza Párt nem veri nagydobra – mivel a kampányban ők is a Fidesz jelöltjeként beszéltek Vitézyről –, minden jel arra mutat, hogy Vitézy Dávid személye elfogadható lenne számukra. Magyar Péter a budapesti színtéren szinte mindent és mindenkit elutasító nyilatkozataiban egyedül Vitézy számára nyitott surranópályát. Hogy egy ilyen deal mennyire valószínű, arra Szentkirályi Alexandra kétségbeesett kérlelése utal. A visszaléptetett főpolgármester-jelölt először a Karácsony–Magyar-együttműködést sejtetve gyurcsányozott egyet – a fővárosi erőviszonyok ismeretében kissé anakronisztikusan –, majd videójában egyenesen azt kérte Vitézytől, hogy ne árulja el azokat a fideszes szavazókat, akik rá voksoltak, és ne vállalja el a rá osztott főpolgármester-helyettesi szerepet. Szentkirályi úgy tesz, mintha ennek megvalósulása a nagy Karácsony-terv része lenne, holott nyilvánvaló, hogy a főpolgármester eredeti favoritja sokkal inkább Tüttő Kata volt, mint a médiát kiválóan használó, autonóm és sok esetben hiperaktív korábbi államtitkár. Érthető tehát, ha a főpolgármester úgy érzi, hiába nyerte meg a választást, ha most éppen csak legyőzött ellenfele viheti a közgyűlést.
Pedig a csillagok együttállásából akár egy közös, nagy összefogás is kiolvasható lenne. A volt közlekedési államtitkár felívelését kellő rugalmasság esetén szinte minden érdekelt saját sikereként kommunikálhatná:
Amennyiben a Közgyűlés megválasztaná Vitézyt, a fenti esetleges konszenzus miatt viszont akár az a látszat is keletkezhet, hogy a testületben az ő legitimitása nagyobb, mint magának a főpolgármesternek, azaz könnyen a farok csóválhatja majd a kutyát. Nem lenne tőle idegen a saját programjának és vízióinak erőteljes képviselete sem, amiben Karácsony Gergelynek csak a követő vagy a nem túl hálás vitatkozó szerep jutna.
Azt se felejtsük el, hogy a magyar politika világában a gyanakvás és bizalmatlanság mélyebben gyökerezik, mint a város működőképessége megőrzéséért érzett aggodalom; a politikai tőke kovácsolgatása pedig adott esetben fontosabb is lehet egyes szereplőknek, mint a BKK-járatok üzemszerű működése, azaz még bármi elképzelhető. A szekértábor-logika a mégoly kézenfekvő megoldásokat is ellehetetlenítheti, a legnagyobb troll alufóliasisakját ebben a képletben pedig a jolly jokereket kezében tartó Magyar Péter illesztheti a fejére, ha mindenellenességét a fővárosi döntéshozatalra is kiterjeszti. Közgyűlési súlyánál fogva lenne ereje, hogy a testület megalakulásának ellehetetlenítésével az egész Fővárosi Önkormányzatot bedöntse. Egy új választás így elvileg ki is provokálható, aztán kezdődhetne az új kampány, hogy ismét élesztgetni lehessen a nagy változásban bízók új reményeit. Az ehhez vezető manőverek ódiumát azonban – legyen bármennyire is slim fit szerkós, latte-avokádós a fővárosi közhangulat, azért még neki sem bocsátanák meg a budapestiek.
A szerző az Index vélemény rovatának szerkesztője.
(Borítókép: Németh Emília / Index)