Csak egy újabb epizód Izrael és a terrorszervezet közti konfliktusban vagy a háború előszobája a csipogók felrobbantása? Hogyan és miért most történhetett meg ez az összehangolt akció? Tényleg kizárható a magyar cég tevőleges szerepe az eszközök megbuherálásánál?
Mintegy 3000 csipogó robbant fel egy időben Libanonban és Szíriában a Hezbollah terrorszervezet tagjainál. Az incidens mindeddig 12 életet követelt, nagyjából 2800-an pedig megsérültek, köztük Irán libanoni nagykövete is, aki az információk szerint súlyos fejsérülés miatt válságos állapotban van. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy lesz egy második hullám. Néhány órával később walkie-talkie rádiók robbantak fel szinkronban Libanon-szerte, már legalább 20 halálos áldozatot követelve.
A Hezbollah bosszút ígért Izrael ellen, és bár Jeruzsálem hivatalosan nem vállalta a felelősséget az akcióért, a klasszikus nyomozói hármas kérdéssorral hamar beazonosíthatjuk az elkövetőt. Hiszen a zsidó államnak nemcsak az indítéka és eszköze, de láthatóan a lehetősége is megvolt arra, hogy végrehajtsa ezt a valódi kémfilmekbe illő műveletet.
Ahogyan az már korábban megírtuk, október 7-e óta a Hezbollah fejlett rakéta- és drónarzenálja válogatás nélkül vesz célba civil és katonai célpontokat főként Izrael északi területén, amivel gyakorlatilag háborús övezetté tette az ország határ menti részeit.
A Hezbollah és Izrael közötti konfliktust jelenleg inkább egy olyan „adok-kapok” jellemzi, amelyben bár érezhetően egyik fél sem akarja a háborús küszöböt átlépni, könnyen kicsúszhat az irányítás a felek kezéből. Erre legutóbb nyár végén volt meg minden esély, amikor a Majdal Shams izraeli településen a síita terrorszervezet egyik rakétája 12 gyermeket ölt meg a helyi focipályáján. Válaszul Izrael célzott támadással likvidálta a Hezbollah magas rangú parancsnokát. A terrorszervezet vezetése határozott választ ígért, ezt azonban Izrael sikeresen meghiúsította, amikor megelőző csapást mért a terrorszervezet célpontjaira augusztus végén. Az eset egyértelműen arcvesztés volt a Hezbollah számára, hiszen nem tudta demonstrálni saját katonai képességeit, ellentétben Izraellel.
Ennek ellenére a Hezbollah fenyegetése nem szűnt meg, ami miatt legalább 68 ezer ember továbbra sem tud hazatérni észak-izraeli otthonába. Egy izraeli offenzíva a Dél-Libanonban egyébként teljesen jogszerűtlenül tartózkodó Hezbollah-erők ellen most már csak időzítés kérdése. Az Al-Monitor információi szerint éppen egy ilyen offenzíva első lépése lett volna a csipogók felrobbantása, amely átmeneti kommunikációs zavart és jelentős emberveszteséget okozva előnyt jelentett volna az Izraeli Védelmi Erőknek (IDF) egy gyors szárazföldi előrenyomulás során.
A személyi hívók azonban valamiért gyanússá váltak néhány Hezbollah-tagnak, és mivel fennállt a lelepleződés esélye, lépni kellett.
A hatás pedig így sem maradt el. Amellett, hogy mintegy 3000 Hezbollah-kötődésű személyt tett ideiglenesen vagy tartósan harcképtelenné, az akció pszichológiai hatása még jelentősebb, hiszen Bejrút legforgalmasabb utcáin és terein üzente: bárhol, bármikor és bármilyen eszközzel képesek elérni a terroristákat!
Azt pedig hagyjuk itt nyitott, bár könnyen megválaszolható kérdésként, hogy mit keresett a terrorszervezet egyik csipogója az iráni nagykövetnél.
A Moszad Izrael hírszerzésért, fedett bel- és külföldi műveletek végrehajtásáért felelős titkosszolgálati szervezete. Az ügynökség nemzetközi hírnevét számos nagy port kavaró, akciófilmbe illő művelet alapozta meg. 1960-ban az Argentínában bujkáló Adolf Eichmannt gyakorlatilag saját otthonából elrabolva csempészték ki Dél-Amerikából. A 70-es években pedig az „Isten haragja” elnevezésű művelet során a Moszad a világ legkülönbözőbb pontjain egyenként vadászta le az 1972-es müncheni olimpián 11 izraeli sportolót meggyilkoló Fekete Szeptember vezetőit.
Az elmúlt években a Moszad figyelme vélhetően inkább Irán nukleáris programjára összpontosult, így akcióban itt sem volt hiány. Így került sor amerikai közreműködéssel a 2010-es „Stuxnet” kibertámadásra, amely sikeresen zavarta meg Irán urándúsító centrifugáit, súlyos károkat okozva az ország atomfegyver-fejlesztésében. Az eset különösen nagy port kavart Iránban, mert a vírust valószínűleg egy pendrive-on keresztül juttatták be a nukleáris létesítmény szoftverébe.
Egy másik, nem kevésbé emlékezetes eset 2020-ban történt, amikor egy furgon csomagterébe szerelt távirányítású gépfegyverrel végeztek Mohszen Faharizadeh iráni atomtudóssal, akit a nyugati hírszerzők az iráni nukleáris program atyjának tartottak.
A Moszad tehát bizonyította, élőerővel és virtuálisan, high-tech eszközökkel is képes precíziós támadások végrehajtására, akár ellenséges területen is.
Jól tudta ezt a Hezbollah vezetője, Hasszán Naszrallah is. Nem véletlen, hogy idén februárban arra utasította a terrorszervezet tagjait, váljanak meg okostelefonjuktól, mert félő, hogy azt az izraeli hírszerzés feltöri, lehallgatja, és nyomkövetésre használja.
Valószínűsíthetően ezt követően álltak át a Hezbollah tagjai tömegesen a csipogó és rádió használatára, gondolván, azok olyan zárt hálózatú low-tech eszközök, amelyeket nem lehet könnyen feltörni. Persze nem tudhatták, hogy ekkor a legtöbb ilyen eszközben már ott lapult némi robbanóanyag is.
Ez a kérdés aggaszthatja most leginkább a libanoni terrorszervezetet. Hogyan volt képes az izraeli titkosszolgálat robbanóanyagot csempészni a terrorszervezet eszközeibe és azokat időzítve robbantani? Az eszköz lincenctulajdonosa, a tajvani Gold Apollo azonnal elhatárolódott az incidenstől, így került reflektorfénybe a Magyarországon bejegyzett cég, a BAC Consulting Kft., amely az állítólagos gyártója volt ezeknek a csipogóknak. Hamar újabb fordulatot vett a történet, hiszen másnap a The New York Times azt állította, információi alapján a magyar BAC Consulting Kft. csupán része volt egy nagyobb céghálózatnak, melyet az izraeli titkosszolgálatok kifejezetten azért alapítottak, hogy megjelenjenek a Hezbollah kommunikációseszköz-beszerzésének beszállítói között.
Nehezen elképzelhető, hogy a robbanóanyagot szorgos Moszad-ügynökök Budapesten szerelték volna bele ezekbe az eszközökbe. Már csak azért is, mert egy terrorszervezet értelemszerűen nem nyílt pályáztatás során, közvetlenül vásárol eszközöket egy vállalattól, hanem közvetítőcégek hosszú és nehezen visszakövethető értékláncán keresztül, ahol az izraeli szolgálatnak bőven lehetett lehetősége észrevétlenül belépni. Ebben az értékláncban a magyar cég pedig csak egy kis, közbülső szereplő lehetett.
Az eredmény az egyik legnagyobb szabású kifinomult támadás lett a Hezbollah ellen, amely után a terrorszervezet tagjai még füstjelekkel is csak óvatosan fognak kommunikálni.
A kérdés persze az, hogy mindez csak egy újabb fejezet az Izrael és a Hezbollah közötti adok-kapokban vagy egy jelentősebb konfrontáció előszobája. Ebben az esetben bár a személyhívók által okozott kár látványos és ezres nagyságrendben mérhető, a terrorszervezet 38 ezer harcosa és nagyjából 150 ezres rakétaarzenálja továbbra is fenyegetést jelent Izrael számára.
2023 augusztusában Joav Gallant izraeli védelmi miniszter azt ígérte, a kőkorszakba bombázza vissza a terrorszervezetet, ha az tovább feszíti a húrt az északi határon. Kommunikációs lehetőségek terén talán már nem is áll a terrorszervezet ettől olyan messze.
A szerző politikai elemző, az EuroAtlantic Zrt. tanácsadója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Emberek gyülekeznek egy kórház előtt, mivel több mint 1000 ember, köztük a Hezbollah harcosai és orvosok is megsebesültek, amikor a kommunikációjukhoz használt csipogók felrobbantak 2024. szeptember 17-én. Fotó: Mohamed Azakir / Reuters)