Az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kapcsán a Fidesz már jó hosszú ideje osztja fel a politikai mezőt békepártiakra és háborúpártiakra. Az erről folyó viták is rendszeresen szerepeltek a még működő média vitaműsoraiban, és elkeseredve láttam, hogy elvbarátaim hány és hány alkalommal próbálták Ukrajna helyzetének a magyarázatával, a kötelező szolidaritással ezt a vitát megnyerni. Bár igazuk volt, mindig úgy éreztem, ez a belpolitikai vita így nem megnyerhető, ugyanis régi liberális hibaként a meggyőzendő közönség agyát akarták megnyerni a szívük helyett.

Orbán, ha megszólalt a háborúval kapcsolatos politikájáról – leginkább külföldön vagy külföldi újságíróknak –, leginkább azzal érvelt, hogy Oroszország hatalmas, a hadra fogható katonák számát tekintve sokszorosan erősebb Ukrajnánál, így kizárt, hogy Ukrajna ezt a háborút megnyerje. Kósa Lajos, a Fidesz nemzetközi hírű biztonságpolitikusa egy előadásában hosszan fejtegette, hogy Oroszország atomfegyverrel rendelkezik, ezért a legokosabb nem ellenállni neki, hiszen mi lesz, ha Putyin beveti az atomfegyverét is.

A vitákat és barátaim küzdelmeit figyelve rendre azon sajnálkoztam, hogy Orbán és Kósa érvrendszerét miért nem próbálják meg átültetni arra a helyzetre, hogy mi történjék, ha Oroszország győz, és legközelebb úgy dönt, hogy Magyarországot támadja meg. Vajon ez esetben is érvényesek Orbán és Kósa érvei? Mert ha Oroszország tartalékjai végtelenek, ráadásul azzal is fenyeget, hogy atomcsapással elpusztítja Európa nagyvárosait, akkor – a fideszesek szerint – mekkora területet kell átengednünk az oroszoknak? Elég lesz Debrecen? Vagy lehet a Miskolc–Szeged-vonal is? És mi a teendő, ha Budapestet is akarják? Mehessenek el Veszprémig, vagy akkor már miért ne Szombathelyig? Ugyan már, ha Putyin így akarja, legyen az övé egész Magyarország? Tényleg, így képzelik a fideszes urak?

A kormány „békepolitikájával” elégedetlen vitázók ugyan nem éltek ezzel a lehetőséggel, ám segítségükre sietett Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki – mint köztudott – kifejtette, hogy a magyar kormány hasonló helyzetben – mármint, ha Oroszország megtámadná – nem azt az utat követné, mint Zelenszkij ukrán elnök. Miután Zelenszkij és az ukránok védekeznek, ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy Magyarország – legalábbis a magyar kormány – nem védekezne.

Persze, Magyarország szeret historizálni, maga Orbán Balázs is 1956 bukásával és az áldozatok nagy számával magyarázta álláspontját, és főnöke, a miniszterelnök is azzal nyugtatta híveit, hogy természetesen Orbán Balázs is ott lenne a Corvin közben, a harcolókkal együtt. Hát persze, hol máshol lenne, de mivel azt csak sejthetjük, hogy bárhol lenne, de legkevésbé sem a frontvonalban, ezért ezt zárójelbe is tehetjük. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy Orbán Balázs azt a fideszes stratégiát, hogy a 2022-es kampány fő üzenetét, amely szerint ők a békepártiak és mindenki más háborúpárti, átmentik a 2026-os választásra is, szétzúzta.

Pedig ebből a lehetetlen helyzetből a kormány, és maga a kormányfő személyesen akar kilavírozni. Arról beszél folyton, hogy 1956-ot hiba volt felemlíteni, és véletlenül sem beszél Ukrajnáról, csak arról, hogy az '56-osok mekkora hősök voltak, és Orbán Balázs ott harcolna mellette a Corvin közben. Bla-bla-bla, ilyeneket könnyű mondani, hiszen tudja, hogy soha nem lesz kipróbálva, vagy ha mégis, és Oroszország lerohanná Magyarországot, sem lenne félnivalója, hiszen ő lenne Putyin magyarországi helytartója.

Orbán Balázs úgy próbált kibújni a Telex riporterének kérdése alól, hogy „Ukrajnában nem csinálnánk, Magyarországon csinálnánk” – mármint a haza megvédését. Ez rendben lenne, bár meg kell jegyeznünk, Oroszország Magyarországgal szemben is rettenetes túlerőt képviselne, és ez esetben is rendelkezne pusztító atomfegyverekkel. Érthetetlen az is, hogy miért is kellene „Ukrajnában csinálnunk”, hiszen senki sem kérte a magyar kormánytól, hogy védje meg Ukrajnát. Másfelől, ha a magyarok joggal védenék meg Magyarországot, akkor nyilván nem vonjuk kétségbe mások jogát sem arra, hogy megvédje saját magát. Éppen ezért nem csupán továbbra is érvényes, hanem egyre tolakodóbb a kérdés, hogy ha a magyar kormány elismeri Ukrajna jogát a védekezésben, akkor miért akadályozza benne? Miért blokkolja más országokat, hogy segítsenek Ukrajna védekezésében?

Talán nem az az uralkodó kurzus legfőbb vádja a szabad világgal szemben, hogy 1956-ban nem vállalt be egy újabb világháborút a magyar függetlenség érdekében? Ha ez a vád ma is áll, akkor ma, amikor egy más ország szabadságának a megvédése alig fenyeget háborús eszkalációval, amikor a világ legerősebb hadserege Ukrajna mellé áll, akkor mi az oka annak, hogy Magyarország, a magyar kormány nem csupán megtagadja a részvételt Ukrajna megsegítésében, hanem lépten-nyomon hátráltatni próbálkozik azt?

2024-ben nincs olyan eldöntésre váró politikai kérdés, hogy hol kellene lennie bármelyik Orbánnak Magyarország lerohanása esetén. Talán a Corvin közben, talán Szolnokon, útban Moszkva felé. Ma Magyarországon a kérdés az, hogy Magyarország támogatja vagy hátráltatja Ukrajna támogatását.

Mindkét Orbán azt akarja, hogy a diskurzus 1956-ról szóljon. Bár ebben a vitában sem áll jól, nemsokára, október 23-án feltehetőleg hallunk majd veretes beszédeket, alig győzünk majd kacagni rajtuk. Nehéz lesz 1956-ról bármit is mondaniuk. Ki tudja, talán a saját híveiket meg tudják győzni arról, hogy valóban „csak egy hiba” történt? Ha nemzeti szimbólumokról van szó, Orbánék ebben erősek és hatékonyak.

Orbán Balázs elszólása valójában nem 1956-ról szólt. Ne feledjük, a másik Orbán is mondott már olyan ostobaságot, hogy a Pesti srácok is tűzszünetet akartak. Orbán Balázs elszólása egy elvetélt kísérlet volt arról, hogy az orosz–ukrán háborúban elfoglalt kormányzati álláspontot megmagyarázza. Ne engedjük, hogy ez a diskurzus egyedül 1956-ról szóljon! Szóljon arról is, hogy mennyire erkölcstelen, mennyire védhetetlen az Orbán-kormány álláspontja Ukrajna ügyében!

A szerző volt külügyi államtitkár, jelenleg a DK elnökének külpolitikai tanácsadója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Egy férfi tolja a kerékpárját egy megsemmisült orosz tank mellett 2022. március 30-án Trostyanec Ukrajnában. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)