„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.”
József Attila– Kész a leltár
A táplálkozásra vagy még inkább a táplálékmegvonásra redukált élet az ember rémálma, ma mégis tudományosnak hangzó érvekkel életmódguruk erre próbálnak rávenni bennünket azzal a nem bizonyított ígérettel, hogy így majd száz évig élhetünk. Az időablakos táplálkozás a ma legnépszerűbb divat, azonban olyan áldozatokat követel tőlünk, amiben gyomrunk kiszolgálása és pusztán a megélt évek száma válik életcélunkká. A gyomrok pedig nem beszélgetnek, nem barátkoznak. Nem keresnek magasabb rendű célokat az életben. Ezek az életmódtanácsok rombolják az emberi kapcsolatokat, és így életünk értékét és lényegét semmisítik meg. Ennek ma legfőbb szimbóluma Schwab Richárd, aki orvosból mára mágussá, celebbé vált, amit fényesen bizonyít, hogy Schóbert Norberttel vitatta meg az egészséges táplálkozás ügyét. Nekünk, akik hiszünk a kulturált borfogyasztás pozitív egyéni és társadalmi előnyében, különösen fájdalmasak az efféle kijelentései: „az alkoholnak nincs biztonságos mennyisége”. De kritikánk jóval túlmutat ezen, életformánkat és életünk értelmét kell megvédenünk a kiüresítéstől.
Nincs mit tenni, a hosszú élet bűvöletében élünk már vagy 40 éve. Hol van már az idő, amikor Jim Morrison volt a sztár, aki 27 vad évet élt, de úgy éreztük, teljes volt az élete. Ma már a szupernyuggerek a sztárok, mint Mick Jagger, aki 81 évesen is beindulva tancol a színpadon.
A 60-as évek ikonjai az életörömről, a szerelemről, költészetről, a másik oldalról – és nagymértékben a közösségről szóltak. Azt hirdették, az élet több, mint a pénzkereset és fogyasztás körforgása. Ne azért éljünk, hogy elegendő pénzt keressünk életben maradásunkhoz. A történelem minden kora a puszta léten, a hétköznapokon túli értéket keresett az élet értelmeként, okot a látszólag értelmetlen életre. Voltak ugyan idők, amikor nem találták a valódi értelmet, mint Vörösmarty és Madách, ahogy megfogalmazták a heroikus pesszimizmus legszebb mondataiban: „s az ember célja e küzdés maga”, és „ront vagy javít, de nem henyél”. De egyetlen korban sem gondolták, hogy a puszta biológiai lét lenne az ember végső célja, hogy az évek száma valaha önálló értékké válik. A nyugati ember egyre kevésbé keresi boldogságát életen túli értékekben, nem gondolja, hogy lenne magasabb rendű értelme az életének, erre elég maga az élet. Ahol ez még fontos eleme a boldogságkeresésnek, azok olyan vallásos országok, mint Szenegál és Togo.
A nyugati ember számára az új vallás az egészséges életmód. A tudattal szemben egyre inkább a test kerül előtérbe.
Többen járnak fitneszterembe, mint templomba, az új papok pedig az életmód-tanácsadók, mint Schwab Richárd, akik örömmel kiszolgálják az új boldogságethoszt. Ezért hozatnak velünk áldozatot, mit vonjunk meg magunktól, mikor és mivel táplálkozzunk, hogy száz évig is élhessünk. Ez még a kispolgári életnél is rosszabb perspektíva. Itt pusztán egy tömlővé, egy gyomorrá válunk, annak rendeljük alá életünket, hogy a tömlő érezze jól magát, és sokáig működőképes legyen. „Ne saját magunk”, hanem – Schwab elmélete szerint – a beleinkben élő baktériumok boldogságát keressük. Az ember rémálma a táplálkozásra redukált élet. Pedig az ember elsősorban tudattal rendelkező érzelmi lény, aminek központja nem a gyomor, hanem az agy. Az időablakos evés, ami valójában koplalás, különösen veszélyes, megfoszt bennünket az életünk természetes ritmusától, aminek rengeteg káros mellékhatása van szociális életünkre.
„Nagyon egyszerű módszerrel lehetünk sokkal egészségesebbek” – azt javaslom, hogy az ilyen mondatokat hangoztatókat kezeljük azokhoz hasonlóan, akik azt mondják „Egy hét alatt megtanulhatunk angolul”. Schwab Richárd rendszeresen az egyszerűséget hangsúlyozza interjúiban. Ez azonban nem egyeztethető össze az élet összetettségével.
Módszere pillanatnyi divat, a sok-sok létező és jövőbeli életmódtanács egyike. Kezeljük helyén, nem megváltás, a divatok néhány évente elavulnak, és mindig csak ígéret van, bizonyíték soha. Egyetlen módszer sem tud egy 100 évest mutatni, aki miatta élt addig. Tudományosan csak egerekben bizonyították, hogy a koplalás növeli az élethosszt. Schwab módszerét néhány év múlva elmossa egy újabb megváltó ötlete. A ma 40 éves hívő kísérleti alanyoknak pedig még 60 évet kell várniuk, hogy kiderüljön, ért-e az egész valamit. Ha még felfogják, hogy élnek. Ugyanis egyetlen módszer sincs az agy egészségének megőrzésére, amire Schwab elfelejti felhívni a figyelmet. Ezért ha kísérlete sikerül, könnyen lehet, hogy 100 éves demens zombikat eredményez, akiknek ugyan a gyomruk fantasztikus állapotban lesz. Persze Schwab bélbaktériummal száz évig sztorijára sincs bizonyíték az egereken kívül. Az ellenkezőjére esetleg. Szakértők kiemelik, a hadza nép rendelkezik a legegészségesebb bélbaktériumokkal. Változatosságuk 30-40 százalékkal magasabb, mint a nyugati emberé. Tanácsolják is, hogy étkezzünk úgy, mint a hadzák. Egy apró bökkenő van: a hadzák várható élettartama 31 év, ha kiküszöböljük gyerekhalandóság és egy 45 éves hadzát nézünk, akkor ez 66 év. Ellentétben egy 45 éves, bélszínt zabáló, borvedelő franciával, akinek várható élettartama közel van a 90-hez.
Az életmódtanácsokban egy dolog közös, azon túl, hogy néhány év múlva feledésbe merülnek: mind az élet bonyolultságának végtelen leegyszerűsítései. Az elképesztően sokrétű emberi élet és biológia egy-két aspektusát kinevezik ellenségnek vagy gyógymódnak. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a CNBC-nek, a világ egyik legfontosabb gazdasági portáljának top 5 cikkét tartalmazó válogatásában rendszeresen feltűnik a „hogyan éljünk sokáig” tanács. Legutóbb ez: „Mit iszom mindennap a hosszú, boldog életért?” A válasz, amelyet egy 30 éves lány ad meg: matchát.
Ne akadjunk fenn azon, hogy a boldogságot biológiai kérdéssé teszik, koncentráljunk a hosszú életre. Ahogy Schwab Richárd mondja: „Jó alvás, semmi alkohol, hús alig, irány a száz év!” Ja és a hideg vizes zuhanyzás. Erről érdemes lenne Karinthyt megkérdezni. Mondását –„Mindenütt jó, de legrosszabb otthon” – ez inspirálta. Ugyanis 100 éve a Kneipp-kúra ígért örök egészséget, ezért gyerekkorában reggel hideg fürdőt kellett vennie. Schóbert Norberten kívül valaki tényleg elhiszi, hogy ez ilyen egyszerű lenne?
A matcha és Schwab megoldásának lényege között kevés a különbség. De sajna Schwab veszélyesebb. Egyrészt az életmódtanácsok közül a legrosszabbak azok, amelyeket tudományos köntösbe csomagolnak. Ha egy kedves hölgy matcha ivását ajánlja, az szíve joga, de ha egy tudósból lett celeb tudományosnak látszó érveket hoz fel, az komoly.
A másik még rosszabb: Schwab ajánlásai rombolják az élet legalapvetőbb értékét az emberi kapcsolatokat, a szociális hálót. Azzal, hogy az időablakos táplálkozást és az alkohol teljes tilalmát erőltetik ránk, elveszik az emberi kapcsolatok örök és evolúciós ritmusát és lényegét.
Könnyen lehet, amit Schwab hívei megnyernek a réven, azt elvesztik a vámon. Erre a rosetói rejtély megfejtése ad magyarázatot. Roseto egy amerikai kisváros, amelyet a szicíliai Rosetóból származók alapítottak 1882-ben. Ahogy néhány tudós véletlenül felfedezte, a 70-es években az amerikai rosetóiak sokáig éltek, és öregkorukig egészségesek maradnak. Az idősek között a szokásos betegségek miatt bekövetkezett halálozás fele-harmada volt az USA-belinek. Annak ellenére, hogy az ott élők pont olyan elhízottak voltak, és keveset mozogtak, mint a környék lakói, és nem voltak olyan fittek és soványak, mint az eredeti olasz város polgárai. Egészségi állapotuk mégis azokhoz hasonlított. A környezeti tényezők nem számítottak, mert a környék városaiban nem volt ilyen trend. A genetika sem jött szóba, mert azok, akik elköltöztek a városból, az amerikai átlagba simultak. A tudomány végül egyetlen magyarázatot talált: teljesen megőrizték társadalmi rendjüket, olyan erős a szociális hálójuk és társasági életük, mint a szicíliai városé. Pusztán a közösség, a barátságok, az egymással törődés hozzájárult egészségük megőrzéséhez. Ez gyökeresen ellentmond Schwab elméletének, ami
magányos egyének tömegét hozza létre, akik bélbaktériumaik egészségéért küzdenek, esetleg egymással erről beszélgetnek (lásd: ilyen Facebook-csoportok).
Erősen korlátozódik korábbi szociális hálójukban való részvételük, mert nem tudnak együtt enni és inni barátaikkal. Pedig a közösségteremtés, a közös ünneplés, a családi és szerelmi kapcsolatok mindig is erre épültek már az őskortól, és ezek adják életünk és boldogságunk egyik legfontosabb összetevőjét. Enélkül csak koplaló egereknek érdemes sokáig élni.
Nézzünk a rosetói példán túli tudományos érveket. A bélbaktériumok tanulmányozása nem régi kutatási terület. Bizonyított, hogy köze van az egészségünkhöz. De minek nincs? Attól azonban messze van a tudomány, hogy mindent tudjon, és kijelenthesse, pusztán táplálkozással és a baktériumtömegnek az optimalizálásával száz évig élhetünk. Ez bonyolult feladat lenne – a számokat látva: az emberi genom, amelyet ugyan feltérképeztünk, de még csak nyomokban értjük, körülbelül 22 ezer fehérjekódoló gént hordoz, ezzel szemben az emberben található baktériumok 8 millió körüli ilyen egyedi gént tartalmaznak. Különböző becslések szerint 360-500-szor nagyobb a bakteriális, mint az emberi gének száma. Igaz, darabra „csak” tízszer annyi baktérium van bennünk, mint amennyi emberi sejt. Körülbelül 3600 milliárd sejt és 36 ezer milliárd baktérium. A baktériummix ráadásul egyedi, ahogy az ujjlenyomat. Például részben baktériumok felelősek a szagunkért, ami alapján bármely kutya azonosít bennünket.
A baktériummix folyamatosan változik, ezért nehezen megállapítható a 36 ezer milliárd baktériumról, hogy éppen optimálisak egy adott egyénben. Talán érthető a kétkedésem, hogy a Szent Grált találták meg. (Emlékszünk még a lúgosításra, egy korábbi Szent Grálra.)
Ez a végtelen baktériumtömeg egy szuper alkalmazkodóképességű közösség, amely évmilliók alatt jött létre, és pont az a feladata, hogy az ember bárhol éljen, bármit egyen, ehhez alkalmazkodjon. Egy minievolúció zajlik bennünk, amikor másik országba utazunk vagy étrendet váltunk, a baktériumaink alkalmazkodnak. Az evolúció úgy alakította őket, hogy kiszolgáljanak minket, és nem fordítva, hogy akkor is életben maradjunk, ha nincsenek a környéken életmódguruk.
Elébe szeretnék annak menni, hogy ennél a pontnál azt gondolják, elfogult vagyok, vagy a nem létező borlobbit képviselem, mert könyvet írtam a borról, és ezzel is foglalkozom. Akik ezt gondolják, azoknak Schwabot is elfogultnak kell tartaniuk, mert ő meg életmódtanácsokból él.
Nekem egyébként nincs bajom azzal, ha valaki úgy akar élni, hogya baktériumai boldogságát keresi, és nem a sajátját, vagy ha alkoholizmusát kezelteti Schwabbal. De azzal van, hogy tekintélyével és médiafelületeivel a kulturált borfogyasztás ellen is fellép. Emiatt jó néhány ismerősömet vesztettem el, akivel többé nem tudok elmenni vacsorázni, mert folyton koplalnak, nem isznak, és beesett, arccal szomorúan sétálgatnak. Sajnos szervezett borlobbi nincs, ezzel szemben a borkultúra minden oldalról támadás alatt áll, nincs szükség még egy tekintélyes sírásóra. Az internet tele lett „no alkohol kihívásos” hirdetésekkel, önjelölt megváltók tömege mondja, hogy ne igyunk. Sok érvem van ez ellen.
Kezdjük azzal, Magyarország újra élen áll az alkoholizmusban, és ez épp azért történt, mert a kulturált borfogyasztás visszaszorulóban van a pálinkával és a sörrel szemben. Skandináv példák mutatják, hogy
borkultúrával lehetne küzdeni az alkoholizmus ellen.
Őseink életének része volt az erjedt állapotú gyümölcs fogyasztása már emberré válásunk előtt. Azt is tudjuk, hogy az alkohollebontás képessége evolúciós előnyt jelent, mivel van a földön egy kis csoport, akik nem képesek lebontani az alkoholt, és ha az előnyös lett volna, akkor ők népesítik be a bolygót. Az is nehezen képzelhető el, hogy a gyorsan alkalmazkodó gyomorbaktériumok ne fordították volna saját előnyükre a bevitt alkoholt az évtízezredek során, normális alkoholfogyasztás esetén.
Az alkohol egyes kutatások szerint káros is lehet. De József Attilát kiforgatva, az élet maga káros az egészségünkre. Valóban, sejtjeinkre akár méregként hathat, de az ember jóval több, mint sejtjei és baktériumai halmaza, és az emberre és egyénekre való hatás ennél összetettebb, és nem egyértelműen megjósolható.
Amit a statisztika igazol. A világ leghosszabb várható átlagéletkorú országai jó része egyúttal kulturált borfogyasztó is. A világ legkevesebb alkoholt ivó országai Afganisztán és Jemen. Az alkoholt tiltó muszlim népek meglehetősen hátul vannak a listában, még az olyan jó egészségüggyel rendelkező gazdag ország, mint Szaúd-Arábia sincs az első 50-ben. Tényszerű, hogy a bor különleges ezen a területen, mert a tömény fogyasztásnak sok káros hatása van, többek között a várható élettartamra és a társadalmi kooperációra.
Hogy miért más a bor? Mert a borfogyasztás jóval túlmutat a várható élettartamon, aminek példáját láttuk Rosetóban. Sokkal erősebb közösségszervező hatása van a többi alkoholhoz képest. Ahogy azt Edward Slingerland Drunk című könyvében részletesen kifejti, oldja a társadalmi korlátokat, erősíti az együttműködést, a csoporton belüli bizalmat és kohéziót. Amit számtalan elmélet tart egy ország sikere legfőbb kritériumának. Nem véletlen, hogy az alkoholt tiltó országokban alacsony a kooperáció, a bizalom szintje és kevés az innováció. Az utóbbihoz szükség van alkoholra. A Drunk című könyv idézi, hogy amikor az USA-ban bevezették az alkoholtilalmat, az innováció nulla környékére zuhant, és csak az illegális alkohol megjelenésével indult újra. De a Google programozói is a whiskyszobában nyerhetnek inspirációt, ha elakadnak a munkával.
Ezen túl van egy megalapozott, új tudományos kutatás a borfogyasztás támogatására. Azt sokszor vizsgálták, hogy az alkoholnak van-e, de nem vizsgálták az alkoholok közötti különbséget. Egy igen alapos 2022-es kutatás bizonyította, hogy a bor különbözik a többi alkoholtól. Annak mértéktartó fogyasztása több egészségügyi előnnyel jár, mint a nem fogyasztás. A bor csak kis részben alkohol, sok más anyagot, polifenolokat és egyéb összetevőt tartalmaz, amelyek sejtszinten is hasznosak. A lényeg:
az elemzés egyértelműen jelzi, hogy a bor különbözik a többi alkoholtartalmú italtól, és mérsékelt fogyasztása nemhogy nem növeli a krónikus degeneratív betegségek kockázatát, de még egészségügyi előnyökkel is jár, különösen ha a mediterrán étrend modelljébe illeszkedik.
A helyzet megkívánja, hogy egy Schwab Richárd területéhez értő orvost is idézzek, aki ellentétes véleményen van a bort illetően.
Tim Spector Professzor a londoni King’s College-ból az alábbiakat tanácsolja, ha javítani akarjuk baktériumaink egészségét. (Zárójelben a szerző megjegyzései – a szerk.)
Én is guru leszek, és bombabiztos tanácsokat adok a hosszú élethez. Nem alárendelve életünket bélbaktériumainknak, és ihatunk bort mértékkel.
Végül pedig néhány tanács Schwab Richárdnak, mit lenne érdemes valóban tiltania, ha a bélbaktériumok miatt aggódik.
A szerelem elválaszthatatlan részei a pezsgős vacsorák, a barátságé pedig a közös borozások. Nincs innováció egy kis bor nélkül, ne hagyjuk, hogy messiások elvegyék tőlünk ezeket. Mert a közösségi élmények fontosabbak az egészséges, boldog élethez, mint bármi más, és nem is érdemes nélkülük száz évig élni.
A szerző a Borgőzös évszázadok – Az újvilági bortermelés szórakoztató története című könyv társszerzője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borkóstolás Libanonban 2008-ban. Fotó: Kaveh Kazemi / Getty Images)