Elmaradt az összeomlás és káosz, amelyet sokan elképzeltek a korábban domináns politikai felállás megszűnése miatt a Fővárosi Közgyűlésben. A politikai szereplők elég rugalmasnak tűnnek, amikor az új helyzethez kell alkalmazkodniuk.
A Fidesz nem vonult ki a politika formálásából, ahogyan ez várható lett volna korábbi attitűdjük alapján. A Tisza Párt nem akadályozta zsarolással és távolmaradással a budapesti irányító szervezet működését. Karácsony Gergely képessé vált a sarkára állni és konszenzus nélküli döntéseket hozni. Vitézy Dávid aktív politikusként kezdett viselkedni, s elhagyta a véleményformáló értelmiségi szerepét. A Kutyapárt nem tett sem vicces, sem anarchista lépéseket, hogy rámutasson az egész gyülekezet kétséges helyzetére.
A budapesti közgyűlésen az látszott, hogy a megszokott szerepek elhalványultak, a politikusok alkalmazkodtak az új helyzethez, s nem ragaszkodnak görcsösen a budapesti és országos hagyományokhoz.
Nyáron még mindenkinek a működésképtelenség érzetét keltette az, amikor a Tisza Párt nevében Magyar Péter elnök arról beszélt, hogy nem vesznek részt a város irányításában, azt Karácsony Gergelynek kell biztosítania. A Fidesz eleve azt állította, hogy a Gyurcsány Ferenc vezette többségi budapesti politikai erőkkel szemben csak elhatárolódni lehet, ők ebben a felállásban semmilyen szerepet nem vállalnak. Mindenki kiakadt, hogy a két legerősebb, tíz-tíz mandátummal rendelkező párt távolmaradása a közgyűlés kormányozhatatlanságában ölt majd testet. A politikai helyzet leírásában ugyanis mindenki változtathatatlanként tekintett Karácsony Gergely nyámnyila viselkedésére. Karácsony korábbi viselkedése alapján olyannak tűnt, mint aki biztos háttér s néhány politikai felettes én létezése nélkül csak bátortalan és elesett szereplő tud lenni a politikai színtéren.
Karácsony azonban nyáron átlépte a Rubicont, s mindenfajta nyilvános pártegyeztetés nélkül szövetségre lépett a kormánnyal az olimpia megrendezése ügyében. Az Orbán Viktor hiúságát kielégítő lépés egy olyan politikai siker lehetőségével kecsegteti Karácsonyt, amellyel a kormány pénzéből önálló mozgásteret teremt a főpolgármesteri tevékenységéhez. A közgyűlés innentől kezdve dumálhat, amit akar, a pénzt a főpolgármester teremti elő a kormányfővel megkötött egyezség alapján. Ha Karácsonyt lemészárolják, akkor az alapoktól kezdhetik meg újratervezni Budapest működését.
Kezdetben a főpolgármester tanácstalannak látszott a szavazatok újraszámlálása idején a többpárti anarchia lehetősége láttán, de idővel összeszedte magát, és megértette, hogy a biztos pártháttér ugyan elveszett, de tud építeni arra, hogy a közgyűlésben lévő pártok nem képesek egymással még taktikai szövetséget sem kötni. Erre a felismerésre támaszkodva kezdett bekeményíteni. A Fidesz és a Tisza Párt Gyurcsány-ellenes kampánya semmit sem ért a fővárosi cégvezetők leváltása ellen, ha a két pártot még a Gyurcsány-ellenesség sem készteti taktikai, azaz időleges együttműködésre. Ha a két nagy párt – egyébként közgyűlési többséget alkotva – összeáll, és együtt követelik a fővárosi cégek vezetőinek leváltását, akkor Karácsony Gergely kénytelen lett volna engedni. Vagy ha ebben nem, akkor másban visszavonulni. A Tisza Pártnak azonban korlátozott a mozgástere, még csak alkalmilag sem haverkodhat a Fidesszel, a Fidesz pedig nem segíthet a legerősebbé vált riválisának. Már csak azért sem, mert az olimpiai kiegyezéssel Karácsony kedvesebb lett Orbán Viktor számára, mint a pártelnök-miniszterelnök leváltására törekvő Magyar Péter.
Ebbe a gondolatmenetbe tartozik, hogy Vitézy Dávid főpolgármester-helyettesi posztja sem alakul majd ki. Karácsony presztízsokokból sem engedheti meg, hogy látszatpolgármester legyen, Vitézy pedig hiába fogadkozik, nem úszhatja meg, hogy csak a közlekedési témákkal foglalkozzon. Mindenki azért támogatná a kinevezését, hogy korlátozzák Karácsony Gergely mozgásterét és politikai sikereinek a lehetséges halmazát.
Karácsony egyébként életében először megtapasztalhatja, milyen az, ha valaki az autoritására, azaz a vezetői szerepéből eredő felhatalmazottsága alapján vezeti Budapestet.
Nem választói és nem is a mögötte álló politikai konszenzus alapján, hanem azon az alapon, hogy ő tölti be a főpolgármesteri posztot. A választók szimpátiáját igen kicsiny többséggel nyerte el, a pártok között egy sincs, amelyik többséget alkotna, a pártok közötti koalíciók nem alakultak ki, így nyílik a főpolgármesternek lehetősége a saját személyére és a hivatalára alapozott hatalomgyakorlás terének növelésére.
Ha ebbe beletanul, akkor – akár szereti, akár nem – egy új színnel gyarapodik majd a vezetői képességeinek a köre. A budapestiek politikai döntése a budapesti közgyűlés pártlistás képviselők arányáról egy ilyen fejlődési irányt is megnyit a főpolgármester előtt.
A Fidesz viselkedése a legmeglepőbb a közgyűlésben. Az ellenzéki többségű közgyűlésben a Fidesznek durcás lenézéssel kellene viselkednie, s távol tartania magát a politika formálásától. Nagyon helyesen azonban nem ez az álláspont érvényesül, hanem egy olyan megközelítés, amelyben Szentkirályi Alexandra politikai javaslatokat tesz a közgyűlés távlati és taktikai döntéseinek kialakítására, most éppen a városrendészet vagy a közlekedés fejlesztése ügyében. A Fidesz budapesti frakcióvezetője számára nagy lehetőség nyílik, hogy a Fidesz országos helyzetétől eltérő szituációban a Fidesz fősodrától különböző, de mégis sikeres politikával erősítse Budapest lakosai között a Fidesz támogatottságát. A legnagyobb hiba lenne, ha a Fidesz országos politikáját másolná a Fidesz budapesti frakciója a helyi közgyűlésben.
A Tisza Párt vállalkozik a legbonyolultabb politikai játszmára. Nem szabad közel kerülniük a régebbi baloldali pártokhoz, de romboló hatású sem lehet a politikájuk. Nem építhetik Karácsony Gergely dicsőségét, de nem is engedhetik ki a kezük közül azt a lehetőséget, hogy a 2024-es választások legnagyobb győzteseként (senki sem várt ekkora előretörést tőlük) képtelenek legyenek markáns módon befolyásolni Budapest működését és fejlesztését. A Budapest-politika formálása egyben annak is a tesztje, hogyan tud a Tisza Párt befolyásoló, a kormányzást megtestesítő döntéseket kialakítani a fővárosban. Ezzel azt mutatják meg, hogyan kormányoznák az országot; hogyan teremtenének konszenzust, politikai támogatást a javaslataik mellett.
Mindkét pártnak, a Fidesznek és a Tisza Pártnak is abban kell jeleskednie, hogyan tudnak az általuk kritizált politikai erők társaságában, de hozzájuk képest eltérő politikai elképzeléseket sikeresen megvalósítani.
Ez a döntő mozzanata a budapesti döntéshozatalnak. Mindenki az anarchiát, a politikai önérdek érvényesítését várta a budapesti pártoktól. Holott az első forduló a kormányozhatóság körül forgott, és ebben a pártok képviselői elkötelezettek voltak a normális működés biztosítása érdekében.
A DK-nak, az MSZP-nek és szövetségeinek és a Kutyapártnak ebben a kontextusban kell bizonyítaniuk, hogy sajátos politikai felfogásuk és érdekérvényesítő képességük alapján továbbra is érdemesek a választók bizalmára. Lehetnek markánsak, mert vagy nem rajtuk múlik a többség, vagy éppen csak velük alakul ki a többség. Építhetik a maguk társadalmi bázisát, mert Budapest már elég nagy ahhoz, hogy az itt képviselt és itt megvalósult döntések az egész országban hallhatóvá váljanak.
A pártok az előkészületi szakaszban egyenként, majd a közgyűlésen közösen formálták a budapesti működési szabályzatot, mindenki a saját tematikája érvényesüléséért küzdött, amelyben kudarcok és félsikerek kísérték őket a döntéshozatal folyamatában. Ahogy az egy sokpárti, a befolyásolás lehetőségét sok párt között elosztó politikai felállásban történni szokott.
Nem az örök béke alakult ki, ebben ne legyen kétségünk. A politikai erőviszonyok alapján az eddig ismertektől eltérő viselkedésekre számíthatunk. Olyanokra, amelyek a nyugat-európai konszenzusos demokráciákra jellemzők. Lesz itt még zsarolás, erős szembenállás, alkalomra váró leszámolási kísérlet, meglepő alkuk alkalmi politikai szövetségek alapján, kialakulhatnak majd olyan helyzetek, ahol fél évig nem lesz Budapestnek elfogadott költségvetése, mert kisebb vagy nagyobb jelentőségű ügyekben egyes pártok vagy pártkoalíciók nem engednek majd a politikai követeléseikből.
Más lesz azonban ez a közgyűlés egy eddigiektől eltérően gondolkodó és viselkedő főpolgármesterrel az élen. Ha a jövőre tekintünk, akkor lehet, hogy Budapest lesz egy 2026-ban a jelenlegitől eltérő felállású parlament működésének az első próbaterepe. A két nagy párt esetében pedig a jövőről szóló víziók csatája már idén elkezdődhet.
A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése 2024. október 4-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)