Index Vakbarát Hírportál

Magyarországon a többség számára jobb üzlet művésznek lenni, mint a világ más részein

2024. október 12., szombat 06:06

Nagy érdeklődéssel olvastam Filippov Gábor Indexen megjelent, Hogyan támogassuk a kultúrát? című cikkét, mely az Egyensúly Intézet, „Magyarország legnagyobb független szakpolitikai agytrösztje” tanulmányának egyes részeit tartalmazza a kultúrafinanszírozás témakörében.

Filippov Gáborék alapállítása, hogy hiába költjük az uniós átlag kétszeresét közvetlen kultúrafinanszírozásra, mert a pénzt nem jól költjük el, „feneketlen vödör” a kulturális életünk, ahol követhetetlenül és eredménytelenül tűnik el a pénz. Szerinte „egyfolytában krónikus forráshiány” van, és iparági jellemző, hogy „filléres pénzügyi gondokkal” küzdenek a szereplők. Ez utóbbi valószínűleg csak Filippov magánvéleménye, mivel az általa hivatkozott anyagban semmi ilyesmit nem találunk, és valójában nem is igaz. Kétségtelen, vannak komoly anyagi nehézségekkel küzdő pályatársak és projektek, de a kormányzat messze több művésznek biztosít polgári színvonalú megélhetést, mint az a világ bármely más részén tapasztalható.

Nyugodtan kijelenthető, Magyarországon a többség számára jobb „üzlet” művésznek lenni, mint a világ más részein. Nagy is a tolongás…

A széles körű kutatásban szerepel viszont egy másik fontos és érdekes megállapítás. A finanszírozás helytelen működését azzal bizonyítják, hogy hazánk egyre lejjebb csúszik a nemzetközi „soft power érdekérvényesítő rangsorban”, épp ezért szerintük „több erőforrást kell fordítanunk az úgynevezett »soft power érdekérvényesítésre«”.

Ne ijedjünk meg, ha nem tudjuk, miről van szó, nem sűrűn találkozunk ezzel a szemponttal. Az elmúlt harmincöt évben több ezer koncert szervezője és fellépője voltam Európa, Amerika és Ázsia koncerttermeiben. Társalapítója és tíz évig igazgatója voltam világszínvonalú fesztiválnak (Kaposfest), majd a Liszt Ferenc Kamarazenekar igazgatójaként új alapokra helyeztem az együttes működését, miközben a Bolyki Brothersszel egy tíz Grammy-díjas együttessel mutattuk be Amerikában Pajor Tamás dalát. Van tapasztalatom és rálátásom a hazai és a nemzetközi kulturális élet mozgásaira, de „soft power alapon még semmilyen kulturális értéket nem láttam létrejönni. A „soft power” se nem drive-ja, se nem kelléke szakmánk alkotói vagy előadói részének, a „soft power érdekérvényesítés” nem a kultúra része, hanem a kultúra társadalmi szerepét befolyásolni akarók számára egy választható szempont.

Nézzük meg, az Egyensúly Intézet által hivatkozott nemzetközi „soft power rangsor” felállítói milyen szempontok alapján rangsorolnak, miért vagyunk – a kutatás szerint rossznak számító – huszonkilencedik helyen.

A magyar helyezést indokló rész szerint „Orbán Viktor miniszterelnök és pártjának folyamatos támadásai az ország demokratikus intézményei ellen nemcsak a „soft power” alapelveivel ellentétesek, hanem Magyarország hosszú távú stabilitását is károsítják”. Továbbá: „Amíg a magyarországi politikai vezetés megtagadja népétől az alapvető szabadságjogokat, Magyarország továbbra is gyors ütemben veszít a »soft powerből«.” A szervezet fenti megállapításai forrásaként pedig a Freedom House 2019-es jelentésére hivatkozik.

Ha jól értem, a magát függetlennek nevező Egyensúly Intézet egy olyan mércét vett alapul a Filippov Gábor cikke alapjául szolgáló tanulmányában, melynek kiindulási pontja Soros György Freedom House-ának demokráciajelentése.

Egy kulturális tanulmányban az alapján rangsorolták a magyar kulturális támogatások hasznosulását, hogy mit írt Orbán Viktor ádáz ellenfelének cége országunkról. Talán még emlékszünk, hogyan nyilatkozott a Soros-szervezetek működéséről a Soros-alapítvány egykori igazgatója, Andrej Nosko: „Amikor a barátai kormányon vannak, akkor az ország jól teljesít. Ha nem a barátai vannak hatalmon, akkor nem teljesít jól.”

Ezt a hátteret feltárva nyer valójában értelmet Filippov Gábor cikke, és a „független” Egyensúly Intézet hivatkozott tanulmánya is, melyek lényege: a kultúrára szánt állami támogatás jelenlegi rendszerét úgy kell átalakítani, hogy csak egyetlen csatornán keresztül lehessen pénzhez jutni a kulturális életben. És, bár Filippov a sokszor szakmaiatlan, illetve féligazságokat tartalmazó érvelése során nem fejti ki, de a hivatkozott tanulmány ennek az egy csatornának a működési modelljét is megadja: „az egyes művészeti ágakon, tématerületeken belül hozzunk létre kreatív »csomópontokat« (hubokat), együttműködési hálózatokat az érintett civil és forprofit szereplők bevonásával, amelyek afféle kulturális konzorciumokként és egyeztetési csatornaként koordinálnák az egyes szereplők országos és nemzetközi tevékenységét.”

Tehát jöjjenek a civil szervezetek, és a forprofit szféra képviselőivel közösen vegyék át az EU-s átlag kétszeresét kitevő kulturális támogatás feletti egyeztetési és koordinációs jogot, majd – a nemzetközi „soft power rangsor” figyelembevételével – döntsék el, ki és mire kapjon pénzt. Közben pedig nagyon figyeljenek oda, hogy ezen az egy csatornán keresztül „több erőforrást kell fordítanunk az úgynevezett »soft power érdekérvényesítésre«”.

Filippov Gábor Indexen megjelent cikke elhallgatja, hogy a tanulmány ezeken az alapokon nyugszik, és ebbe az irányba szeretné állítani az egész Európában kiemelkedően magas kulturális finanszírozást. Létező szakmai anomáliákra kínál olyan megoldási javaslatot, melyek a „soft power lobbi” érdekeinek megfelelnek, de – harmincöt év tapasztalatával a hátam mögött kijelenthetem – a sokszínű kulturális értékvilág megőrzésére és gazdagítására alkalmatlanok (hogy miért, az egy hosszabb elemzés tárgya lehetne).

Mindennek fényében szeretném az Egyensúly Intézet – Magyarország Független Agytrösztje és Filippov Gábor figyelmét felhívni, hogy elvétik a célt. Míg szerintük: „A magyar államnak pontosan tisztáznia kell, milyen szerepet szán a kultúrának Magyarország nemzetközi gazdasági és politikai érdekérvényesítésében”, addig szerintem a magyar kormánynak azzal kell foglalkoznia, hogy milyen szerepet szán a kultúrának a magyar nemzet testi-lelki-szellemi megerősödésében, fejlődésében. És ha kulturális „termésünk” érdekli a külföldieket, az egy plusz jó pont, örülünk neki. Mint ahogy annak is örülünk, ha nem a Freedom House-féle „soft power lobbi” telepedik rá a valóban kiemelkedő kulturális finanszírozás kasszájára.

A szerző előadóművész, a Bolyki Brothers alapítója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: A Bolyki Brothers a cappella együttes műsora a III. Budapesti Demográfiai Csúcson, Budapesten, a Várkert Bazárban 2019. szeptember 5-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Rovatok