„Bort! Mer egyetlen nagy dolog sem kezdődött még úgy, hogy valaki salátát evett!” – Ismeretlen szerző
Előző cikkem, a Gyomorrá tett ember, úgy tűnik, érzékeny témára tapintott. Sok levelet, kommentet és telefonhívást kaptam, még orvosoktól is, akik örültek, hogy valaki kimondta végre. Dr. Schwab Richárd azonban, aki a cikk fontos szereplője, nem gondolta úgy, hogy válaszolnia kéne. A kommentelők egy része nem kímélt, egyszerűen pacalzabáló alkoholistának neveztek, az egészséges életmód ellenségeként feltüntetve (anélkül, hogy bármit is tudnának rólam). Sokan vannak, akik a kizárólagosságban hisznek, az egészséges életmódnak csak azt a vallásszerű fajtáját ismerik el, amelyet tanítójuk hirdet. Nem vették észre, hogy nem az egészséges életmód ellensége, hanem támogatója vagyok, és csupán a szélsőséges és kevés ember számára követhető nézeteket kritizáltam, a koplalást és a teljes alkoholellenességet. A bort és gasztrokultúrát védtem, mert bizonyítékok vannak rá, hogy mindez társadalmilag és egészségileg is sokkal szélesebb rétegek számára hasznos, mint a Schwab által árult módszer. Most megpróbálom áttörni az előítéletek falát, és válaszolni néhány félreértésre.
„Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért” – Pál utcai fiúk-musical
Kritikusaim több dolgot nem vettek észre előző írásomban, legfőképpen azt, hogy az elsősorban az élet értelméről szólt. Tudom, ez nagyzolásnak hangzik, de a százéves kort ígérő guruk elvei is az élet értelméről szólnak. Követői úgy gondolják, a gyomor egészsége a hosszú élet titka, és az bármilyen áldozatot megér, ezért mindennapjaik fő céljává teszik ennek elérését. Közösségi életüket, barátságaikat, korábbi szokásaikat ehhez a célhoz igazítják. Mivel csak a napnak bizonyos szakaszaiban étkezhetnek, és nem akármit, ezért nem járnak le ebédszünetben kollégáikkal, kihagyják a baráti vacsorákat, borozásokat. Mindent a szent cél, a gyomorbaktériumaik egészségének elérése alá rendelnek. A hosszú élet mint az élet célja egyre trendibb, tömegek tették magukévá. Ezzel párhuzamosan az élet féltése egyre erősebbé vált az elmúlt évtizedekben. A kockázatvállalástól, a veszélyektől egyre jobban rettegünk, gyerekeinket lassan nem engedjük fára mászni, és már nincs messze az idő, amikor otthon is bukósisakban kell játszaniuk. Erre a félelemre egész iparágak épültek, az egyik az egészségeséletmód-ipar.
Az élet azonban nem az évek számáról, hanem annak tartalmáról szól. Nem a leélt napok számítanak, nem az él boldogan, aki sokat él, hanem aki tartalmasan.
Lassan lesajnálva beszélnek azokról, akik keveset éltek, mert ők valamit nagyon elrontottak az életükben. Kritikusaim nem veszik figyelembe, hogy az ember történelmileg egyik legfontosabb célja, hogy a boldogságot és elégedett életet titkát megtaláljuk, a körülményektől, félelmektől, anyagi és egészségi helyzettől függetlenül. Ez az életcél minden rövid életűt kudarcra kárhoztat. A Petőfiket, a Pascalokat.
Ha a gyomorbaktériumaink egészségét tartjuk legfőbb célnak, nem lesz költészet, irodalom, színház, film, és a tudomány is erősen korlátozódik. Mert nem lesz szenvedély és kockázatvállalás, holott enélkül az élet meglehetősen silány lenne. Vajon ne olvassunk Hemingwayt, akinek munkássága nem jött volna létre szenvedély és bor nélkül? Ahogy ő mondta: „Jobb szeretve, de elveszettnek lenni, mint józanul leélni az életed hátralévő részét.” Amit a baktériumhívők hirdetnek, az a kockázat és szenvedélymentes élet, miközben minden, amit alkottunk és szeretünk az életben, a művészetben, a sportban, a tudományban, a történelemben, az mind a szenvedélyről szól. Arról, hogy az emberek egy álomért élnek, amiért sokszor bármit feláldoznak. Ezeket a történeteket szeretjük a legjobban, ezeket meséljük, írjuk le, filmesítjük meg évezredek óta, és a gyomorbaktériumok hívei is ezeket élvezik.
Nincs egyetlen ember sem, akinek az életét azért tartjuk nagyra, mert a gyomorbaktériumai egészségét jó sokáig megőrizte. A Nemecsekeket tartjuk példaképnek, és nem a százéves koplaló jómódúakat. Ha mindenki a haláltól rettegne, soha semmi felemelő nem történne az életben.
„A bor... az étkezés intellektuális része.” – Alexandre Dumas, 1873
A másik hatalmas tévedés, hogy a borkultúra az alkoholizmusról vagy alkoholról szól. Ezt csak olyanok mondhatják, akiknek fogalmuk sincs a borkultúra mibenlétéről.
A borkultúrával kísért borfogyasztás sokkal inkább műveltségi kérdés, hobbi, vagy épp tudomány és bizonyos szinten művészet, nem is szabadna egy kategóriába esnie a többi itallal. A bor tele van tudással, történelemmel, történetekkel, életekkel, barátságokkal, kalanddal, utazással, kísérletezéssel. Új dolgok megismerésével, mindennel, ami az élet lényegét alkotja. Nem véletlen, hogy könyvtárakat írtak tele és milliók foglalkoznak ennek a tudásnak az ápolásával. Az összes többi ital ennek elenyésző részét adja csak.
Aki kulturáltan fogyaszt bort, az műveltebbé válik, történetet, történelmet, érzelmeket iszik, és egy-egy borról képes órákat beszélgetni. A bor sokkal közelebb áll egy műalkotáshoz, mint a sörhöz vagy pálinkához.
A borkultúrával nem italt töltünk az emberekbe, hanem iskolázottságot, kulturáltságot, műveltséget, értékeket. Azt, ami hasznos az életben való boldoguláshoz, a kapcsolatteremtéshez, a tartalmas időtöltéshez, az utazáshoz és az egészségesebb élethez. Házi pálinkával viszont csak leitatjuk őket.
Ezért mondom sokakkal együtt, hogy a borkultúra és a gasztrokultúra társadalmi szinten a legjobb ellenszere az alkoholizmusnak és elhízásnak. A kulturálatlan alkoholfogyasztás és zabálás tömegek számára is hozzáférhető ellenszere. Ez azért is fontos kellene legyen, mert évszázadokon keresztül a magyar identitás része volt, mi borivó nemzet vagyunk. Ezzel is különböztettük meg magunkat a szláv tenger közepén. Aki a magyar borkultúrát veszni akarja látni, az a magyar történelem egy részét tagadja meg.
„Nagyon jó egészségnek örvendtem, nagyon idős koromig, mert amióta az eszemet tudom minden nap elfogyasztottam egy üveg bort, kivéve, ha nem éreztem jól magam. Akkor két üveggel ittam.” – Sevilla püspökének tulajdonított mondás
Nem lehet kárhoztatni a kommentelőket, hogy azt gondolják, a legkisebb mennyiségű alkohol is káros, mert ma ezt hatalmas erővel kommunikálják minden fórumon. A hullámot a WHO irányelve emelte magasra. Tudnunk kell azonban, hogy a WHO nyilatkozatai száznál több ország politikailag és ideológiailag motivált vitáinak eredményeként alakulnak ki. (Ez jól példázták a Covid alatti viták.) Az alkoholellenes országok és különböző antialkoholista szervezetek sokat lobbiznak az ilyen nyilatkozatokért. A WHO által használt kutatásokat olyan szakemberek készítik, akik a nemzetközi alkoholellenes mozgalmak vezetői, és előterjesztésekkel bombázzák a szervezetet. (Erről itt egy összefoglaló.) Ebből következően a WHO eredményeit ma már sokan megkérdőjelezik, amik egyébként nem tesznek különbséget az alkoholok fajtái között, csupán a molekuláról beszélnek. Az utóbbi években azonban már külön vizsgáljak az alkoholokat, és ezekből kiderül, hogy a kulturált borfogyasztás kimondottan előnyös egészségünkre is. Bármit is mondjanak az életmódguruk vagy akár a WHO.
Tegyük fel a kérdést, miért nem ad ki a WHO vagy a guruk állásfoglalást a gyümölcslevek fogyasztása vagy a tévénézés ellen? A kutatások szerint ezek valóban veszélyesek egészségünkre, és a borral szemben nem járnak társadalmi előnyökkel sem. Nézzük néhány kutatást.
„A 100 százalékos gyümölcslével végzett 16 prospektív kohorsztanulmány metaanalízise arról számolt be, hogy a gyümölcslébevitel minden 250 ml/napnyi növekedése a rák általános kockázatának 31 százalékos növekedésével jár együtt.”
Egy 2018-as tanulmány kimutatta, hogy azoknál az afroamerikaiaknál, akik naponta négy óránál többet néznek televíziót, 50 százalékkal magasabb az általános halálozás kockázata, mint azoknál, akik ennél kevesebbet néznek.
Ezzel szemben a bor 2023-as vizsgálatának eredménye szerint a borfogyasztás nőgyógyászati rák kockázatára gyakorolt hatása 3 ezrelékes növekedést mutat, vagyis nullát. Ezzel szemben a vastagbélrák és veserák előfordulását 8 százalékkal csökkenti. Ezenkívül a borivás védő tendenciát mutatott a hasnyálmirigy-, bőr-, tüdő- és agyrák, valamint általában a rák kialakulásának kockázatát illetően. (Előző írásomban idéztem egy másik tanulmányt, ami szintén erre az eredményre jutott.)
Mégis miért hallgat erről az orvostársadalom, miért nem ad ki közleményt a WHO? Az idézett tanulmányok mutatják, szinte bármiről kijelenthető lenne, hogy káros, csak a mértéke kérdéses. Az alkoholról azért születnek nyilatkozatok, mert óriási anyagi és ideológiai érdekek állnak mögötte. Az egészséges életmód ma a legnagyobb bizniszek egyike, ami ellen fellépni öngyilkosságnak számít az orvosok között.
Aki borkultúrát védi, azonnal megkapja, hogy a borlobbi embere, erről a kommentelők is többször írtak. Az állítólagos borlobbi marginális, sem anyagi, sem médiaereje nincs az egészségeséletmód-üzlethez képest. Ráadásul nincs egy olyan hatalmas, befolyásos világszervezete, mint a WHO. Az egészségeséletmód- (wellness-) ipar mérete tízszer nagyobb, mint a boré. Az előző közel 6000 milliárd dollár, a magyar GDP harmincszorosa, a bor kb. 500 milliárd világszinten. Az egészséges életmódba nem tartozik bele a hagyományos egészségügyi és gyógyszeripar, mert az még ennél is jóval nagyobb. Az egészséges életmód papjai a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, mert az emberi félelmekből élnek. Abból, hogy betegek leszünk és meghalunk, ami a mai világban elég nyomós ok legtöbbünknek. Ennek a lobbinak a befolyása és kommunikációs ereje elmondhatatlanul nagy. Néhány orvos meg is fogalmazta, hiába nem értenek egyet az alkoholellenességgel és a szélsőséges életmódtanácsokkal, nem merik nyilvánosan ezt kimondani, mert azonnal az alkoholizmus támogatóinak minősítik őket (ahogy engem pacalzabáló alkoholistának).
A 19. század közepén vallási alapon létrejött antialkoholista szervezetek ma az egészséges életmód mögé bújva támadják a borkultúrát. Ezek közül a legaktívabb a Movendi International, amelyet 1851-ben alapítottak, és ma a WHO-nak, és nagy országok kormányainak hivatalos partnere. A 6000 milliárdos wellnessipar pedig örömmel áldoz az emberek ijesztgetésére. A Movendi szakemberei állnak az alkohol legkisebb mennyiségét is veszélyesnek tartó kutatási adtatok mögött, amelyeket a szélesebb szakmai közvélemény egyre inkább elfogultnak és manipuláltnak tart.
Magyarországon ennek az iparágnak ma Schwab a legsikeresebb képviselője, aki egy nemzetközileg jól bejáratott üzletbe vágott bele, és nagyon jól csinálja. Nem lesz minden ilyen üzletember népszerű celeb, akivel még IT- és HR-konferenciákat is reklámoznak. Vállalkozása rendkívül sikeres. Amikor a korai halál kockázatairól beszél, valójában saját cégének csinál reklámot.
Az egészséges életmód szélsőségességét legjobban Tim Spector professzor munkássága világítja meg. Tim Spector Nagy-Britannia és a világ egyik legismertebb a gyomorbaktériumokkal foglalkozó tudósa, a brit Gut Project nevű, mikrobiommal foglalkozó nemzetközi projekt vezetője, és a londoni King’s College tanára (aki ma már szintén vállalkozó is). Sok tízezer embernek ajánl megfelelő étkezést, hogy gyomorbaktériumaik egészségesebbek legyenek.
Jó néhány cikket publikált az elmúlt években az egészségesebb életmódról. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy szélsőségességtől mentesen, folyamatos koplalás és alkoholmegvonás nélkül, korábbi életünk felrúgása nélkül is lehet a bélbaktériumaink egészségét megőrizve élni.
Véleménye több ponton is megegyezik kritikámmal a borfogyasztás egészségességét és annak társadalmi előnyeit illetően. Egyik cikkében így ír: „Fajként évezredek óta készítünk alkoholos italokat. Ettől persze nem lesznek egészségesebbek, de jól mutatják szinte egyetemes vonzerejüket. Ahelyett, hogy ez ellen küzdenénk, inkább az alkoholtartalmú italok egészségesebbé tételére kell összpontosítanunk.” Meg is mondja mire gondol, a borra: „Ha mértékkel iszik vörösbort, és alkoholmentes napokat tart, a negatív hatás valószínűleg viszonylag csekély. Különösen, ha figyelembe vesszük a polifenolokat és a társadalmi kapcsolatokra gyakorolt előnyeit.” Tehát ez a nemzetközi hírű tudós is fontosnak tartja a borfogyasztás társadalmi kapcsolatokra gyakorolt pozitív hatásának kiemelését.
Véleménye a koplalásról sem szélsőséges, mert az ember természetesen időablakosan étkezik, reggeli, ebéd és vacsora formájában. Ő a nassolást tiltja, és azt javasolja, hogy időnként hagyjunk ki egy-egy étkezést.
„Egyetlen nemzet sem részeg ott, ahol olcsó a bor, és senki sem józan, ahol a bor gyengédségét égető szeszes italokkal helyettesítik mint a mindennapok italával.” – Thomas Jefferson
Ezeknek a cégeknek a szolgáltatásai segíthetnek ugyan a jómódú társadalmi réteghez tartozó keveseknek, de Magyarország ennél nagyobb gondokkal küzd, mert a magyarok nagyon egészségtelenül élnek. A férfiak 41 százaléka nem éri meg a nyugdíjkorhatárt. A világ egyik legelhízottabb nemzete vagyunk, és az alkoholisták számában újra világelsők lettünk. A legújabb adatok szerint a férfiak közel 40 százaléka minősül annak. Nekik nem lehet varázsszövegekkel és koplalással segíteni, és az alkoholmegvonás sem lenne túl népszerű. Ezzel szemben a statisztika egyértelműen azt mutatja, hogy a borfogyasztó, magas gasztronómiai kultúrával rendelkező országok egészségesebbek, és sokkal kevesebb az alkohollal összefüggő haláleset. Egy 2010 és 2019 közötti EU-kutatás a következőkre hívja fel a figyelmet: A borivó országokban a legalacsonyabb az alkohollal összefüggő halálozások és az egészséges életévek elvesztése. A borivó országokban 100 ezer emberre 90-nel kevesebb alkohollal összefüggő haláleset jut, mint a főként töményet fogyasztókban.
Az is egyértelmű, hogy a magyar számok az elmúlt 10 évben a borfogyasztás és borkultúra gyengülésével párhuzamosan romlottak. A borfogyasztás a 2000-es években még 35 liter körül ingadozott, ami a 2010-es évekre a 25 körüli zónába csökkent. Ezzel párhuzamosan ugrottunk újra a világ élére az alkoholisták számában. Jól jelzi a probléma specifikusságát, hogy alkoholizmusban ugyan vezetünk, de ennek ellenére nem vagyunk az első tízben a legtöbb alkoholt fogyasztók között. Vagyis az alkoholizmus bizonyos társadalmi rétegek sajátja. Ez a férfiaknak köszönhető, ők fordultak el a bortól a tömény és a sör irányába. Ezzel szemben a nők egyre inkább borivók lettek, és az ő számaik nem is olyan kétségbeejtők.
Széles rétegek tragikus egészségügyi állapotának javítása csak a lakosság bor- és gasztrokultúrájának erősítésével lehetséges, ami szemben áll a jelenlegi kulturálatlan fogyasztással.
Ehhez elkelne az oktatási, az egészségügyi és kulturális kormányzat segítsége, de még jobb lenne, ha a celebek (köztük Schwab Richárd is) a borkultúra oldalára állnának. Ha komolyan gondolják, hogy a magyarok széles rétegeit kell egészségesebb életmódra szoktatni, és nem csak fizetős ügyfeleiket, akkor legalábbis ezt kellene tenniük.
A szerző a Borgőzös évszázadok – Az újvilági bortermelés szórakoztató története című könyv társszerzője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)