Több alkalommal tett rossz lóra a magyar miniszterelnök, amikor nyilvánosan szurkolt külföldi szövetségesei győzelméért, abban reménykedve, hogy enyhül a magyar kormányra nehezedő nemzetközi nyomás. „Brüsszelt” elfoglalni bizony nem sikerült a június 9-i európai parlamenti választásokon, az Orbán-ellenes többség megmaradt az új Európai Parlamentben. A magyar miniszterelnökkel szemben kritikus Ursula von der Leyent meggyőzőbb többséggel választották újjá az Európai Bizottság elnökének, mint 2019-ben. A semminél jóval több, hogy a Fidesz végre nem frakció nélküli az Európai Parlamentben, hanem a magyar kormányfő által is kezdeményezett Patriótáknak a tagja, de ez csak a harmadik helyre elég az európai uniós politika erősorrendjében.
Nem tudott felülkerekedni a legutóbbi francia választáson Orbán szövetségese, Marine Le Pen. Felülkerekedett viszont Olaszországban a másik szövetséges, Georgia Meloni. Kormányfő is lett, aki azonban hatalomra jutása után valamelyest eltávolodott Orbán irányvonalától. Veszített Lengyelországban a 2023. őszi választáson a PiS, és a magyar kormánnyal szemben kritikus Donald Tusk került hatalomra. A dolgok jelenlegi állása szerint Orbán patrióta partnere, Herbert Kickl sem lesz kormányfő Ausztriában, amennyiben a mostani kormányfőnek sikerül egy parlamenti többséggel rendelkező koalíciót létrehoznia.
A Magyarország elleni 7. cikkely szerinti eljárás, az uniós és helyreállítási pénzek mintegy kétharmadát felfüggesztő kondicionalitási eljárás még mindig zajlik, már kivetették a súlyos pénzügyi büntetést az országra, mert az ítélet szerint a magyar kormány nem hajtotta végre az Európai Unió Bírósága egy 2020-as ítéletét az uniós menekültjogi szabályok betartása ügyében, szóval volt ok a fejfájásra bőven Orbánék körében.
Ám Trump és a Republikánus Párt vártnál nagyobb győzelme, ha nem is oldja meg az Orbán-kormány valamennyi nemzetközi gondját, enyhíthet azokon valamelyest – különösen akkor, ha sikerül nézetazonosságra jutni a következő Trump-kormánnyal a Kína-politikában. Eddig a magyar kormány következetesen erősítette a Kínával való kapcsolatokat, több nagy értékű kínai beruházás (pl. BYD, CATL) érkezett Magyarországra, ami nem biztos, hogy Trumpék ínyére van, tekintettel arra, hogy az első Trump-elnökség idején az USA Kína ellen fordult, büntetővámot vetettek ki több kínai termékre. Ugyanakkor
a migráció, az LMBTQ-lobbi, a genderkérdés ügyeiben már inkább egyetértenek Orbánék és Trumpék. Ukrajna kérdésében is vélhetően jobban szót tud majd érteni a magyar miniszterelnök a Trump-adminisztrációval,
mint a leköszönő Biden elnökkel (bár érdemes megjegyezni, hogy a Republikánus Pártban eddig komoly erők álltak ki Ukrajna támogatása mellett). Trump elnök nyilvánosan sosem bírálta a magyarországi demokrácia és jogállamiság állapotát, ellenben a mostani kampányban Orbán Viktort többször is dicsérte, „Magyarország erős emberének” nevezve őt, a magyar miniszterelnök pedig szinte mindent arra tett fel a nemzetközi mozgásában, hogy Trump úgyis visszatér a hatalomba.
Nos, ezúttal bevált a magyar kormányfő számítása. Mostantól a világpolitika még mindig legerősebb szereplője az USA, élén az ő szövetségese fogja irányítani az ottani kormányzatot.
Orbán Viktor számára Trump visszatérése stratégiai jelentőségű. Még nyáron Tusványoson kijelentette: „Röviden erről csak azt tudom mondani, hogy az USA fejleményei nekünk kedvező módon alakulnak. Én nem hiszem, hogy az Egyesült Államoktól kapunk olyan gazdasági és politikai ajánlatot, amely jobb lehetőséget teremt a számunkra, mint az európai uniós tagság. Ha mégis kapnánk, akkor azt meg kell fontolni.” Hogy ez konkrétan mit jelent, nem tudni, de nem kétséges, hogy a magyar kormány olyan komoly üzleti lehetőségeket is lát a második Trump-adminisztrációban, amely segíthet a magyar gazdaságot fellendíteni. Márpedig kell, nagyon kell, hogy végre igazán pörögjön a magyar gazdaság, javuljon végre Magyarországon a közhangulat, hiszen – a Medián legfrissebb mérései is alátámasztják – a Fidesz–KDNP-szövetség ezúttal most emberére akadt a Magyar Péter vezette Tisza Pártban.
Trump győzelme rossz hír az egykori 2022-es ellenzéki összefogás pártjainak.
Az ellenzék balliberális része szeretetett azzal érvelni, hogy Orbán elszigetelődött Nyugaton, szembemegy a helyes forgalommal, többek között az USA-val. Trump első elnöki periódusa (2017–2021) okozott zavarokat az „Orbán most már tényleg elszigetelődött” narratívában, különösen akkor, amikor a magyar kormányfőt fogadta Trump a Fehér Házban. Joe Biden elnökségével visszaállt a normális rend, ismét lehetett sokat beszélni itthon Orbán nemzetközi elszigeteltségéről. A kocka megint fordult: amennyiben tényleg jó lesz a kapcsolat a magyar kormány és a következő Trump-adminisztráció között, akkor legfeljebb arról lehet beszélni, hogy a magyar kormányfőt az Európai Unió kormányfőinek nagy része nem kedveli, ám nemzetközi elszigetelődésről, pláne teljes izoláltságról komolyan beszélni aligha lehet majd. A Tisza Párt mindenesetre óvatosabb volt az amerikai politikai fejleményekkel kapcsolatban, taktikusan nem állt sem Kamala Harris, sem Donald Trump oldalára.
Okkal növelheti Orbán önbizalmát az amerikai elnökválasztás eredménye, hiszen nőhet a nemzetközi mozgástere. Nem mellesleg: a miniszterelnök most jó lóra tett, amikor Trumpnak szurkolt.
A szerző politikai elemző.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök [j] és Donald Trump találkozója a korábbi amerikai elnök, republikánus elnökjelölt floridai rezidenciáján Mar-a-Lagóban 2024. július 11-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán)