„Ki kardot ragad, az kard által vész el” – juthatott sokak eszébe a bibliai eredetű szállóige az utóbbi két hét során. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a hangfelvételre alapozott politikai karrier zászlóvivője, Magyar Péter maga is titkos hangfelvevő akció áldozatává vált. Az eset nemcsak azt mutatja be plasztikus módon, hogy a nemtelen eszközök baljós árnya végül magát a főkolompost is utolérheti, hanem azt is, hogy a példamutatás jó és rossz értelemben is igen hatékony tud lenni, ugyanis a ragályosság jelensége mindenhol felüti a fejét, ahol erős érzelmi kötődés és lelki azonosság mutatható ki.
Noha a kibontakozó politikai drámát egyesek a Magyar-féle szappanopera legújabb epizódjaként értelmezik, a történések az eddig napvilágot látott részletek alapján sokkal inkább hajaznak egy kémfilm, semmint egy szappanopera forgatókönyvére. A kémkedés, illetve a titkos adatgyűjtés gyanúja ráadásul nem először merül fel, mi több, ez a sejtelem kezdetektől ott lebeg Magyar tevékenysége körül: a Tisza Párt vezetőjének rendre olyan értesülései vannak, melyekhez meglehetősen nehéz lenne hozzájutni titkosszolgálati kapcsolat vagy titkos adatgyűjtés nélkül. S hogy mindez több, mint városi legenda, mi sem bizonyítja jobban, hogy még a miniszterelnök környezetében is akadnak olyanok, akiknek meggyőződése: valakik súghatnak az „új fiú” fülébe. Még az sem kizárt, hogy Magyar Péter nemcsak préda, hanem egyben vadász is a háttérben felsejlő titkosszolgálati machinációban.
Persze Magyar gyakran él a blöff eszközével, így a valós értesüléseket nem könnyű megkülönböztetni a találgatásaitól, melyek végül csak azért igazolódnak, mert önbeteljesítő módon alakulnak az események. A tényekkel és álhírekkel történő zsonglőrködés ez, ami a pókerben alkalmazott megtévesztéshez hasonlatos: a játékos megpróbálja elhitetni, hogy erős lapjai vannak, miközben valójában gyenge pozícióban van. Az emberek hajlamosak jobban odafigyelni a nagy önbizalommal tett kijelentésekre, a Tisza Párt elnöke pedig e téren nem küzd problémákkal – mindez semlegesíti azt a körülményt is, hogy állításai mögül igen gyakran hiányoznak a tények vagy bizonyítékok.
Nem kivétel ez alól a „magyar Watergate-botrány” sem, hiszen Magyar Péter meredek kijelentései vonatkozásában eddig nem túl sok bizonyítékot mutatott fel, noha híveit és támogatóit ez szokás szerint nem túlzottan érdekli. A Tisza-pártos közösségi csoportokban a tagok tele vannak kétségekkel a nyilvánosságra került hangfelvételek kapcsán, hisz „szinte magától értetődő”, hogy azok összevágott és manipulált anyagok. Mindeközben a kritikus attitűdjére büszke, önmagát mértékadónak tartó ellenzéki sajtó is szívesebben foglalkozik a mesterséges intelligencia képességeinek taglalásával, mint a felvételek konkrét tartalmával.
Az események keretezése mindazonáltal rávilágít arra, hogy a Tisza Párt elnöke már-már művészi szinten alkalmazza a konteókat, illetve az igazságok és hazugságok kombinációját a célból, hogy folytatólagosan megvezesse és manipulálja híveit. Technikája lényegében az emberek kognitív disszonanciával kapcsolatos védekező mechanizmusára épít, ami egyfajta túlélési stratégia és pszichológiai szükséglet: az emberek saját hibáikkal nem szeretnek szembesülni, ellenben szeretik magukat következetes és jó döntéshozóként látni, ezért igyekeznek olyan irányba „hajlítani” a valóságot, hogy azzal megnyugtassák magukat.
A Tisza Párt elnöke nemhiába dobott be olyan információkat a hangfelvételbotrány előestéjén, melyek könnyen leellenőrizhetők voltak.
Az igazságok és a hazugságok keverésének stratégiája kiváló eszköz arra, hogy a magyarázatok és történetek hihetőbbek legyenek, mivel az igazságok által a hazugságok is „valóságosabbnak” látszanak.
Ez egyébként bevett taktika titkosszolgálati körökben is, hisz a tudatos összevegyítés nagymértékben csökkenti az ellenfelek gyanakvását: ha az igazságok logikusan vannak előadva, a narratíva sokkal hitelesebbnek tűnik, hiába tartalmaz a történet hazugságokat is.
A nyilvánosságra került hangfelvételek elviekben súlyos tehertételt jelentenének Magyar Péter támogatói számára, hiszen az ott elhangzottak élesen szembenállnak azzal a képpel, ami a hívek fejében él vezetőjükkel kapcsolatban. Magyar azonban az összeesküvés-elméletek, átkeretezések és dezinformálás által megkönnyíti számukra az önbecsapás lehetőségét, az emberek ugyanis alapvetően úgy vannak huzalozva, hogy csökkentsék a kognitív disszonancia által okozott kellemetlen érzéseket, és kognitív harmóniára törekedjenek.
A hangfelvételes botrány egyébiránt nem csak közvetlenül Magyart érinti, hiszen a hívek úgy tekintenek vezetőjükre, mint aki reményeiket, félelmeiket és identitásukat testesíti meg. E logika alapján a vezető elleni támadás a csoport egésze ellen is irányul, ilyen esetekben pedig az emberek – már csak a csoporthoz való hűség és az identitás megőrzése érdekében is – hajlanak arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak bizonyos ellentmondásokat.
Magyar Péter kommunikációs stratégiája tulajdonképpen kezdetektől fogva konteókon alapszik, melyekkel egyrészt a valóság komplexitását próbálja leegyszerűsíteni, másrészt sok esetben izgalmat és rejtélyt kölcsönöz az egyébként meglehetősen szürke történéseknek. A konteók emellett a csoport-önértékelést is javítják, mivel a fontosság érzésével látják el a Tisza Párt mögött álló közösséget. A Magyar által kreált összeesküvés-elméletek lényege egyébiránt megegyezik a konteók általános jellemzőivel: semmi sem véletlen, a háttérben titkos szerveződések zajlanak, melyek sötét hatalmi célokat próbálnak megvalósítani, de legfőképpen a Tisza Pártot és elnökét szeretnék valahogy kiiktatni.
Eme univerzum központi elemeként újra és újra feltűnik a „rogántónis” összeesküvés-elmélet, amihez alkalomadtán újabb történetek vagy konteók is csatlakoznak. Magyar Péter tisztában van azzal a konteós axiómával, hogy az egyik elmélet a másikat magyarázza:
az összeesküvés-elméletek egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy rendszert alkotnak, így nehezebben kikezdhetők logikailag.
A hangfelvételbotrány kapcsán nem véletlenül dobta be Magyar a mesterséges intelligencia használatának gyanúját új elemként, amivel két legyet is ütött egy csapásra: egyrészt hatékonyan terelte el a vele szimpatizáló nyilvánosság figyelmét a konkrét tényekről és bizonyítékokról, másrészt már előre kétségeket ébresztett a hangfelvételek kapcsán az üzeneteire fogékony közönségében.
Persze abban, hogy Magyar Péter ilyen hatékonyan tudja manipulálni a híveit, az Orbán-rendszernek is elévülhetetlen érdeme van, hiszen a félautoriter politikai rendszerek eleve kiváló táptalajt biztosítanak az álhíreknek és összeesküvés-elméleteknek. Az eltorzított médiaviszonyok, a hatalom körüli hiteles információk hiánya, az intézmények és politikusok iránti bizalmatlanság rendkívüli mértékben kedvez a spekulációk és konteók terjedésének. Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi 14 év során az orbáni hatalmi gépezet is konzekvensen építgette és terjesztette saját összeesküvés-elméleteit, mellyel nemcsak saját választóközönségét, hanem voltaképp az egész társadalmat is rossz irányba szocializálta.
Azt, hogy Magyar Péter a konteógyártás, blöffölés, dezinformálás kombinációival ilyen eredményesen össze tud tartani egy politikai közösséget, az Orbán-rendszer paradox módon saját magának köszönheti. A Tisza Párt elnöke becstelen eszközöket alkalmaz ugyan, de gyakorlatilag csak kihasználja azokat a lehetőségeket, melyeket az abszurd viszonyok biztosítanak számára.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Magyar Péter 2024. november 10-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)