A vezetés és alkoholfogyasztás körüli vitát nem az észérvek, hanem a kérdés körüli túlzott érzelmek és a társadalmi bizalmatlanság határozza meg. A vezetés közbeni alkoholfogyasztás engedélyezése egy játékelméleti és hatékonysági kérdés. Nevesül az, hogy a jelenlegi erőforrásokkal miként tudunk több életet megmenteni úgy, hogy közben megőrizzük a hétköznapok kellemességét, erősítjük a társadalmi életet és segítjük a gazdaságot. Az ügyben a racionalitás – vagy stílusosan a józanság – nálunk sajnos nem sokat ér. A magyarok nem bíznak magukban és főleg a többi magyarban. Olyan hisztérikusan reagálnak a zéró tolerancia eltörlésére, ami megakadályozza a politikusokat, hogy észszerű döntést hozzanak. Pedig a társadalom sokat profitálhatna belőle. A gazdasági érveken kívül végre egyszer nem a szabálykövetőket büntetnénk, minden nemzetközi tapasztalat szerint csökkenne a súlyosan ittas vezetések száma, de nem nőne a halálos balesetek száma. Legfőképpen sokkal polgáribb és kellemesebb hely lenne Magyarország, és végre egyvalamiben utolérnénk Ausztriát.
Gulyás Gergely miniszter fogalmazta meg a magyarok általános érzését a zéró tolerancia kérdésében. „Nem hiszek abban, hogy a magyar ember fél pohár bornál meg tud állni” – mondta egy sajtótájékoztatóján, végül is azt állítva, hogy mi rosszabbak vagyunk, mint Európa nyugati fele, ahol minden országban engedik a minimális alkoholfogyasztást vezetéskor. A magyar lakosság csaknem 80 százaléka vélekedik hasonlóan a többi magyarról. Természetesen magát ebbe nem érti bele. Magáról szinte mindenki azt gondolja, hogy ő be tudná tartani az egy pohár bort, csak a többiek nem. A magyar társadalom elméleti kérdésből egy szenvedéllyel és félelmekkel megspékelt társadalmi bizalmi kérdést hozott létre. Nem lehet még baráti társaságokban sem erről érzelemmentesen beszélni.
Ez a bizalmatlanság éles kontrasztban áll azzal, hogy az Európai Bizottság korábbi vizsgálata szerint a magyar lakosok 95,5 százaléka még a zéró toleranciát is képes betartani. Ezzel az eredménnyel az EU-ban a leginkább szabálykövetők közé tartozunk. Mégsem tudjuk elképzelni többi honfitársunkról, hogy betartanák az egy pohár boros szabályt, pedig – mint láttuk – a magyarok bizonyítottak, megérdemelnék a bizalmat. Amikor nem bízunk honfitársainkban, vagy a politikusok nem bíznak bennünk, gondoljunk arra, hogy minden felnőtt magyar állampolgárt a törvény alkalmasnak nyilvánít arra, hogy eldöntse, ki kormányozza az országot, hogy gyereket neveljen, gondoskodjon idős rokonairól, keményen dolgozzon a munkahelyén, betartsa a bonyolult törvényi rendet és a zéró toleranciát. Mégis azt feltételezzük róluk, hogy nem tudnak egy pohár bornál megállni.
Minden szabály a szabálykövetőket korlátozza, és az ő életüket teszi nehezebbé vagy kellemetlenebbé. Ők azok, akik taxival mennek vacsorázni, komoly extra költségért, nem isznak a baráti társaságban egy pohár bort, vagy a házastársak közül az egyik kimarad a közös borozásból. Miért nem kedvezünk egyszer a szabálykövetőknek, akik a zéró toleranciát is betartják, azokkal szemben, akik ezt sem tartják be? A szabálykövetők betartanák a megengedőbb szabályokat is, a szabályszegők pedig a legrosszabb esetben a megengedőbb szabályokat szegik majd meg. Az elmélet azonban azt mutatja, hogy belőlük kevesebb lesz, mert a megengedőbb szabályozás jótékony hatással van a szabályszegőkre. Lássuk, hogyan!
A zéró tolerancia célja az életek megmentése lenne, azonban a jelenlegi magyar szabályozás nem ment meg több életet a megengedőbb szabályozással szemben. Az alkoholos befolyásoltság alatt okozott magyar halálos balesetek számai semmivel sem jobbak, mint a hozzánk hasonló méretű országok adatai, ahol lehet egy-két pohárral inni. Magyarországon egy évre számítva 50–60 közötti az alkoholos befolyásoltság alatti halálos balesetek száma. Ezzel szemben Ausztriában 40 alatti, Csehországban 60 alatti, Belgiumban 40 alatti. (Vannak persze a mi adatainknál rosszabbak, de sokkal jobbak is.)
Hogyan lehetséges ez, ha nálunk olyan sokan betartják a szabályozást? Úgy, hogy a baleseteket nem a kicsit ivók, hanem a nagyon részeg emberek okozzák. A kutatások szerint a 0,5 alatti véralkoholszintű gyakorlott sofőrök kockázata egyáltalán nem nő a balesetek okozásában, ahogy azt már korábban közzétett EU-tanulmány is kimutatta. Más tanulmányok szerint a vezetési képességeik még javulnak is ilyen csekély alkoholmennyiségnél.
A magyar számok azért nem sokkal jobbak a megengedőbb országoknál, mert a nagyon részegen vezető emberek számát a zéró tolerancia inkább növeli a megengedőbb szabályozással szemben.
Ennek két oka van, az egyik játékelméleti, a másik erőforráskérdés.
A játékelmélet-probléma a következő. Amennyiben nulla a megengedett szint, ha valaki mégis felhajt két pohár bort, a játékelmélet szerint a racionális viselkedés az, ha nem áll meg ott, bármennyit ihat. Ugyanis a büntetés megúszásánál csak arra játszhat, hogy egyáltalán nem állítják meg, minden más véralkoholszintnél valamilyen büntetést kap. A 0,5-ös szabály esetén már irracionálissá válik többet inni, ha ezzel megúszhatja a büntetést. Erre a szakemberek által leírt elméleti érvre Horvátország élő emberkísérlettel szolgált, amikor a kétezres évek elején levitték az addigi limitet nullára. Hamarosan kénytelenek voltak visszavezetni a 0,5-ös szintet a gyakorlott vezetők számára, mert jelentős mértékben megnőtt a nagyon részegen autóba ülők száma. Ma is ez van érvényben náluk.
Ahogy az említett tanulmány mondja, az idősebb (tapasztaltabb) vezetőknél az ütközések aránya 0,5 g/l-től kezd emelkedni. Ez azt jelenti, hogy a 0,5 g/l-ig idősebb járművezetők nem jelentenek jelentős veszélyt a többi közlekedőre és önmagukra sem. Egyrészt nem igazságos olyan dologért szankcionálni, ami nem veszélyes, másrészt a jó erőforrás-felhasználás szempontjából irracionális. A zéró tolerancia esetén ugyanis ha megállítanak egy sofőrt, aki csak szájspray-t használt, vagy megevett egy alkoholos csokit, esetleg megkóstolt egy bort, amelyet kiköpött, büntetni kell. A rendőrnek hosszú időt kell ezzel foglalkoznia, mialatt éppen elszáguld mellette egy teljesen részeg sofőr, aki később akár halálos balesetet is okozhat. Ahogy mondják, a nulla határ akadályozza az igazán veszélyes nagy halak kifogását. (Természetesen a fiatal és gyakorlatlan sofőrökre a nulla a legjobb határérték, mert ők több balesetet okoznak, és már 0,5 alatt is jelentősen emelkedik ezek száma.)
Így a megengedőbb szabályozás két módon is csökkenti a halálos balesetek előfordulási esélyét:
Ez utóbbi Magyarország esetében rendkívül fontos, engem például az elmúlt 25 évben egyszer sem állítottak meg, és ezzel, gondolom, jó sok magyar így van. Kevés az erőforrás az ellenőrzésre.
Mint látjuk, a magyarok 95,5 százaléka betartja a nullát, ekkora arányban tartanák be a 0,5 alatti szintet is. Még egy érvet hozhatunk fel erre. A magyarok kedvenc úti céljai, Horvátország, Ausztria és Olaszország. Mindhárom a megengedő szabályozást alkalmazza, mégsem hallunk olyan híreket, hogy magyarok tömegei vezetnének nagyon részegen náluk. Ha ott képesek vagyunk betartani a szabályokat, itt is képesek lennénk.
Fontos kiemelni, ha könnyítünk a szabályozáson, az nem azt jelenti, hogy mindenki mindig borozni fog vezetés közben. A nyugati országok tapasztalatai azt mutatják, hogy a toleranciahatáron belül vezetők csak néhány százalékát teszik ki az összes megtett kilométernek. A legmegbízhatóbb holland adat 1 százalékra teszi az így megtett kilométereket, azaz irracionálisak a félelmek.
Korábbi írásaimban részletes érveket hoztam fel, hogy a bor- és gasztrokultúra erősödése milyen komoly társadalmi haszonnal járna például az elhízás és alkoholizmus vagy társadalmi kooperáció területén. Magyarországon nagyon alacsony az étterembe járási arány például Olaszországhoz képest, vagyis alacsony a bor- és gasztrokultúra szintje. Ennek pedig egyik komoly oka a zéró tolerancia. Emiatt vagy úgy mennek étterembe az emberek, hogy az egyik fél nem iszik, vagy taxival megy az ember, és akkor a vacsora amúgy is borsos árához még hozzájön 10-12 ezer forint költség. Amit pont a borra lehetne költeni. A zéró tolerancia eltörlése az étterembe járási hajlandóságot nagyban növelné, ami jó lenne a gazdaságnak, az egészségügynek, a társadalomnak, és igen, a borászoknak is. De miért bűn ez?
A szabályozás változásához elsősorban a lakosság szemléletében szükséges változás. Amíg a lakosság 80 százaléka elutasító, addig nem szívesen változtat egyetlen kormányzat sem. Erre akkor lenne lehetőség, ha végre a magyar társadalom szakítana ezzel a bizalmatlansággal, mások lenézésével. Csak rajtunk múlik, hogy az élet egy apró területén szeretnénk-e úgy élni, mint szerencsésebbnek mondott nyugati szomszédaink.
A szerző a Borgőzös évszázadok – Az újvilági bortermelés szórakoztató története című könyv társszerzője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Getty Images Hungary)