Röviden: innen úgy tűnik, a Fidesz direkt, jól fölfogott önérdekből csinál bohócot az államfőből, aki ezt vagy nem is észleli, vagy készakarva hagyja. Tudnánk ezen változtatni!
Úgy döntött dr. Sulyok Tamás államfő, hogy a hagyományos újévi elnöki köszöntő helyett karácsonykor szól a nemzethez. Meghallgattam. Ahogy az elnök egyre csak hímezte, varrogatta az egészséges közösségekben élő nemzetről szóló háziáldást a falvédőre, rá kellett döbbennem, hogy íme, létezhet müllercecíliább közszereplő Müller Cecíliánál.
Ugyanazt tolja, mint a nyunyókás tiszti főorvos. Nem véletlenül dobta be a Fidesz megint ezt a trükköt: a szándékoltan elrajzolt, veszélytelen önparódiába fordított közszereplőn készségesen röhög és csúfolódik az ellenzéki nyilvánosság, hogy mindeközben eszébe se jusson az illető felelősségét fölhánytorgatni, annak szakmai öntudatát fölpiszkálgatni.
Mit jelent mindez Sulyok Tamás esetében? Nézzük meg először, hogy jutottunk idáig!
A NER történetében az egyik legkellemetlenebb kudarcsorozat a köztársasági elnökökkel való kínlódás – ennyire kétharmados hatalom ilyen idétlenül ilyen fontos kádereket hogy tud sorra lenullázni? Már eleve az indítás is stílustalan volt: a 2005-ben még a Fidesz által jelölt és megszavazott Sólyom Lászlót 2010-ben kérdés nélkül tették félre. Még csak különösebb alibit sem ácsoltak ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság volt elnökét, az elismert jogászprofesszort, aki maradhatott volna még egy ciklust a nemzet élén, miért cserélik le a volt olimpikon Schmitt Pálra. Már akkor teljesen világos, Schmitt által is megvallott cél volt, hogy az elnök úgymond motorja legyen a hatalomgyakorlásnak. Alá is írt minden törvényt a nyelvőrködést missziónak választó államfő (a saját pozícióját például egy l-lel). Legfeljebb annyiban fejezte ki a nemzet egységét, hogy minden jóérzésű ember eltakarta az arcát, amikor írt vagy beszélt.
Pláne, mikor a Gavra–Hont-féle HVG kiderítette, hogy az úgynevezett kisdoktoriját is inkább csak másolta. Kevés útja van annak, hogy egy alapvetően szimbolikus működésre kalibrált munka során az elnök megbukjon, de Schmitt egyszerűen annyira kínos tehertétel lett, hogy a ciklus feléig sem tartott ki a szavatossága, távoznia kellett.
A helyére érkező Áder János a jelek szerint kiszámolta, amit kell: a korábbi Orbán-ellenes, alternatívaállító projektet elbukta, Brüsszel neki maximum Rodostó (úgy lett EP-képviselő, hogy kábé Rigó utcai Teletubbies volt az akkori angoltudása), horizontja tehát a belföld maradt – erre pedig jobb gyógyír, mint az akut államfőhiány betöltése, nem látszik. Hazajött, beleült, és bár az ordenáré „bajszos szar” skandálást hallva inkább vele vagyok empatikus, de azt is nehéz hinni, hogy ez az ősfideszes, rendszerváltó, igen nagy tapasztalattal bíró jogász-politikus ne talált volna több fogást a rendszeren. Nem is akart. Ehelyett ő is a lehető leghülyébb hobbival/alibivel állt elő: zöldügyeket képviselni egy környezetvédelmi tárca, sőt, zöldállamtitkár nélküli kormányzás alatt. Víz világnapja, lédiz end dzsentlimen. Tíz ilyen év nyomtalanul a feledésbe bele.
Novák Katalin – másolva Schmitt Pál rövid lejáratát – szintén két év előtt távozott a Sándor-palotából, esetéből azonban tanult Orbán Viktor. Amennyire forradalmi, az ellenfelet meglepő jelöltnek számított (hisz vele szemben az ellenzék ajánlata az idős, jobbos, férfi, londoni bankár Róna Péter volt), olyan hamar kiütköztek a vele kapcsolatos gondok is. Novák Katalin nyíltan és érdemben mert mást mondani, mint a hivatalban lévő miniszterelnök. Sokszor nem satírozta, hanem kontrasztba állította Orbán Viktor markáns politikáját. Influenszersége, egyre önállóbbnak tetsző nemzetközi jelentősége már rizikónak is tűnhetett. Ahogy a „ne írd alá, János” skandálásnak is megvolt az a minimális veszélye, hogy fellobbantja Áder egykori polgári öntudatát (amit az államfő felé konferált gyalázkodás tényleg inkább megnehezített, mint segített), úgy pláne tartani lehetett attól, hogy Novák egyszerre elhiszi magát, és elkezd a köztársaság elnökeként fungálni.
Váratlan bukását követően az utódlásnál mindenképpen ki kellett küszöbölni ezt a problémát. Az egyik út egy újabb laikus káder jelölése lehetett volna. Schmitt olimpikon után valami idős táncdalénekes úr, mondjuk. Viszont túl sok a rejtett akna ezen a terepen, ezért inkább a másik irányt próbálták – legyen a jelölt nagyon is alkalmas e közjogi posztot betölteni, de a kezdetektől fogva kenjük a képét bohócra. Sose lássák komoly arccal! Utóbbi megoldás mellett döntöttek, így ült át 2024 februárjában az Alkotmánybíróság elnöki székéből a Sándor-palotába Sulyok Tamás.
Dr. Sulyok Tamás közel tíz évig volt alkotmánybíró, 2016-tól mostanáig ő is vezette a taláros testületet. Európai hírű szakjogász, másfél évtizedig Ausztria tiszteletbeli konzulja, dolgozott ügyvédként és cégvezetőként is. A tévedhetetlen Medián szerint máris tízből hét magyar ismeri.
Az a tételmondatom, hogy egy közjogi G-nap után Sulyok államfő Simicska Lajoséval összevethető kárveszélyt jelentene a Fideszre, ámde 2024 februárja óta mégsem követelte a nyilvánosságban szinte senki, hogy szálljon szembe Orbán Viktorral, ne írja alá a törvényeket.
Gondoljunk bele, mit jelentett csak a kezdő politikus, műfordító Göncz Árpád konfliktusa a két, hivatali idejére eső jobboldali kormánnyal! Gondoljuk végig, mire vezetne, ha ez a közismert alkotmányjogász hirtelen öntudatára ébredne, és elkezdene törvényeket visszadobálni, Brüsszellel és annak hazai jószágigazgatóival parolázni, a kormányfőt keresztbenyilatkozni, a Sándor-palotát ellenzéki tűzfészekké tenni! Sólyom László óta nem lakott ott olyan, aki ennyire értené, mi kerül elé a törvénygyárból és hány módon tudna botot dugni a küllők közé.
Mégsem hangzott el a lassan elmúló évben egyszer sem, hogy ne tessék aláírni, Tamás bácsi. Még ordenáré gúnyneve se lett. Az ellenzéki sajtóelit simán besétált a csapdába, és magamaga segít kicsorbítani a kés élét. Mit jelent ez? Azt, hogy mikor kacagtatunk és fölényeskedünk, azzal egyúttal föl is mentjük felelős feladatai alól a komolytalansági kritika tárgyát. Tudja ez Donald Trump, tudta Boris Johnson, és bizony tudja az időről időre szándékos önparódiával jelentkező Orbán Viktor is. Pláne tudatában van ennek az, aki Sulyok államfő portréját kontúrozza. Úgy tölti-pakolja az államfői Facebookot, hogy ott nincs se „közjogi”, se „méltóság”.
Magyarország köztársasági elnöke az elmúlt hónapokban kizárólag protokolláris feladatok ellátását kommunikálta; kézfogások, látogatások, avatások és átadások egyfelől, papókainfluenszerkedés másfelől. Barangolás a téglamúzeumban, íróasztalon pingpongozás, vasalás (deklaráltan a nejnek segítendő), vagy épp, most figyelj, egy fotó arról, hogy borsófőzeléket fotóz. Mindig csöndes-békés vidámságban, amolyan árpibácsizás a politikai elemek nélkül. És átment a közegen, magam is sorra kapom ellenzéki barátaimtól a „már megint mit idétlenkedik” üzeneteket – és soha nem jön a „miért írta alá” meg a „szólaljon már meg”. Fura belegondolni, hogy míg a NER látványosan és deklaráltan csiszolta le a külső, kormánykritikus autonómiák éleit, meg is gyászoltuk ezerszer, addig nem volt szavunk arra, hogy a kormányklímán belüli önállóságokat is így-úgy, de kikapcsolta. Kuriózumként tűnik fel, hogy a sértett Matolcsy jegybankelnök tizenkét MNB-s évéből uszkve másfélben vitázott csak a kormánnyal, holott ez munkája része lett volna korábban is.
Érdekes vállalkozás lenne hirtelen komolyan venni az államfőt. Nem elhinni ezt a Szomszédok-paródiát, hanem a tegnapi alkotmánybíróhoz, a nemzet egységét megjeleníteni hivatott mai állami vezetőhöz szólni. Hogy miért? Az ellenzék vonatkozó hatalmi céljai hidegen hagynak, nem erre akarok itinert adni. Azért lenne jó Sulyok elnököt az eredeti államfői keretbe visszariogatni, mert dolog van. Például a magyar kodifikáció minősége kritikán aluli, ócska törvényeket ír alá. A nemzet darabokban, és az egyes részek egyre jobban gyűlölik egymást. A demokrácia intézményei tökön rúgva fekszenek a fal mellett. Nincs párbeszéd, nincs érdemi vita. Jó lenne minden eszközt megragadni, hogy ezen változtassunk. Ennek egyik módja lehet, ha a véget nem érő IBUSZ-társasutazás fotóalbumát legyártó Sulyok bácsit meggyőzzük róla, hogy találja már meg a közjogi méltóságot magában. Bármi is volt Orbán Viktor célja, végül papíron köztársasági elnököt csinált belőle.
Hát akkor legyen valóban is az.
A szerző politikai elemző, publicista, jogász és humorista, az ÖT munkatársa.
Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Sulyok Tamás 2024. december 26-án. Fotó: Sulyok Tamás / Facebook)