A hét első felének fontos hírei között szinte teljesen elsikkadt Mark Zuckerberg bejelentése, amely szerint cége, a Meta visszavonja számos cenzúrázási irányelvét, hogy a szólásszabadság platformjává váljon. Mi itt, az Indexnél régóta küzdünk a Facebook piactorzító tevékenysége ellen, korábban komoly anyagi áldozatokkal járó perben elértük, hogy változtassanak ezen a médiapiacot korlátozó gyakorlaton, amely kifinomultabb formában, de ma is jelen van, és rontja lapunk pozícióit.
A történelmi bejelentéskor a Meta vezetője azt mondta, hogy megszabadulna a közösségimédia-platform tényellenőrzőitől, és egy „közösségi megjegyzések” rendszerrel helyettesítené őket, amely hasonló ahhoz, amit Elon Musk X-e, a korábbi Twitter használ. „A közelmúltbeli választásokat kulturális fordulópontnak érzem afelé, hogy ismét a szabad beszédet helyezzük előtérbe” – mondta kedden a Fox adásában Mark Zuckerberg. Úgy fogalmazott: „Visszatérünk a gyökereinkhez, és a hibák csökkentésére, a politikáink egyszerűsítésére és a szabad véleménynyilvánítás helyreállítására fogunk koncentrálni a platformjainkon.”
Szavai nemcsak abban az értelemben történelmiek, mert két hónappal Donald Trump győzelme után kulturális fordulópontként aposztrofálja bejelentését a szólásszabadság visszaállítására, hanem azért is, mert gyakorlatilag először ismerte el, amit a platform használói régóta a szemére vetettek: a Facebook kápói, akiket ő némi malíciával tényellenőrzőknek hív, piaci és politikai folyamatokat torzítottak kényük-kedvük szerint.
Zuckerberg bejelentése nem csupán Trump négy évvel ezelőtti kitiltásának mea culpája, a behódolás gesztusa, hanem több annál: a liberális gondolkodás egy világszerte meghatározó élharcosának beismerése arról, hogy cégén keresztül eddig önkényesen korlátozta a véleménynyilvánítás szabadságát.
Mi az Indexen az elmúlt években többször is foglalkoztunk azzal, hogy a Facebook monopolhelyzete, átláthatatlan tartalommoderálási elvei miatt ellenőrizhetetlenné vált, s ezzel gyakorta visszaél. Emlékezetes eset volt, amikor 2021 novemberében a techóriás egyetlen tollvonással korlátozta az Index közösségimédia-elérését. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha egy posztunk korábban 100 felhasználót ért el a Facebookon, akkor a tiltás időszakában ez a szám 23-ra csökkent. Ez pedig 73 százalékos visszaesés volt egyik napról a másikra. A korlátozás súlyos és nagyon nehezen helyrehozható szakmai és pénzügyi veszteséget okozott lapunknak azzal, hogy miközben az újság elérése csökkent, abból piaci vetélytársaink valós teljesítmény nélkül profitálhattak.
Két és fél évvel ezelőtt kiadónk jogi úton, komoly anyagi áldozatok árán elérte, hogy a Facebook visszavonja korlátozó tiltását.
Úgy gondoltuk, hogy a Facebook öntörvényű, saját szabályrendszert felállító cégként belátta, hogy nem zárhatja el egyetlen vitatható, ugyanakkor jogilag szinte megtámadhatatlan döntésével a felhasználók ezreit az Index olvasásától. Az elmúlt időszakban azonban újra azt tapasztaljuk, hogy a techcég kifinomultabb módszerekkel ugyan, de „felügyeleti munkálkodásával” továbbra is torzítja a médiapiacot.
A Facebook láthatatlan és megközelíthetetlen cenzorai igen sokszor politikai vagy konkrét piaci befolyásolás miatt hosszabb-rövidebb időre tiltólistára tettek nekik nem tetsző újságokat, szerzőket, ezzel is terelve az olvasókat a Zuckerberg-galaxishoz közel álló értékrendű lapok felé. Csak néhány példa az elmúlt időszakból: Hont András publicista oldalát poszttörléssel büntették az EP-választások előtt, mondván, „úgy tűnik, megfélemlített vagy zaklatott másokat, illetve megszégyenítő, illetve tiszteletlen tartalmakkal vagy üzenetekkel célozta meg őket”. Ennél is viccesebb volt, amikor a jobboldali publicista, Apáti Bence hivatalos oldalát napokra kizárták a világhálóról, mondván, komoly és megalapozott a gyanú, hogy ő a valóságban nem létezik.
Törölték a Facebookról Orbán Viktor miniszterelnök Békemeneten tartott beszédét, letiltották Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség egyik alapítójának oldalát és a Neokohn hírportál oldalát is. Az ismertségét a Facebookon megalapozó Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke is panaszkodott − vélhetően joggal − novemberben a közösségi hálóra, annak ellenére, hogy listája második embere a Meta jogtanácsosa volt: „Mostanában a Facebook valamiért lecsavarta az algoritmusomat. Előfordul az ilyen, nem fogok összeesküvés-elméleteket keresni, mint egyes ellenzéki vagy kormánypárti politikusok. Nem hiszem, hogy azért, mert valaki a Fideszből a Metánál dolgozik, vagy Toroczkai László miatt.”
A Meta vezérkara az elsők között ismerte fel, hogy a tudatos hírfogyasztás átalakulóban van, az új internetes médiafogyasztó már böngészik és szörfölget, a véletlenszerűen szembejövő tartalmakra kattintgat. Mi sem egyszerűbb tehát, mint a szörfölgető olvasó számára egyből bekészíteni a hírt, hiszen nincs olyan jogszabály, amely előírná, hogy egy olyan óriáscég, mint a Meta, köteles a kiegyensúlyozott, politikailag korrekt szolgáltatásra. Ezek a magántulajdonban álló hatalmas vállalatok saját általános szerződési feltételeik szerint adják szolgáltatásaikat, amelyeket ha mi, közösségimédia-szolgáltatást igénybe vevők elfogadunk, csatlakozhatunk.
Jogászok már évek óta figyelmeztetnek arra, hogy ezek a techcégek olyan óriássá nőttek, hogy különösebb erőfeszítés nélkül befolyásolhatják a sajtó, a gazdaság vagy a politika területét a véleménynyilvánítás szabadságának húzd meg-ereszd meg játszmája által. A Facebook a felhasználók száma alapján a világ legnagyobb állama lehetne, a világ szinte valamennyi országában jelen van, mégis független a helyi jogrendszerektől, szupranacionális jogot alkot, amelyet átláthatatlanul és önkényesen alkalmaz. (Emlékezetes eset volt, amikor 2016-ban az Egyesült Államok szenátusa aggodalmát fejezte ki a Facebook politikai elfogultsága miatt. A testület már akkor azt szerette volna kideríteni, hogy a vállalat milyen módszerrel válogatja a trendtopikok közt megjelenő híreket.)
Zuckerberg történelmi behódolása egyrészt kényszerű belátása annak, hogy a jogalkotás még mindig nem tud mit kezdeni a techcégek politikai ambícióival, másrészt beismerése annak, hogy ezek tulajdonosai nem uralhatják a politikai folyamatokat, még akkor sem, ha hihetően állítják magukról – mint tette azt a Facebook-vezér éveken át −, hogy
platformjuk semleges, hiszen a politikai elfogultság humán irányítók számára technikailag kivitelezhetetlen.
A Meta-vezér bejelentésére – miszerint a Facebook és az Instagram nem alkalmaz többé korlátozásokat a politikailag érzékeny témáknál, például a bevándorlásnál és a gendernél, mivel a korlátozások „nem illettek a mainstream diskurzushoz” − persze nem kell örömtüzeket gyújtani. Egyszer már megígérte, hogy információs platformjaival jobb hellyé akarja tenni a világot, akkor ezt a Facebookon és az Instagramon megjelenő moderátorok, tényellenőrzők védelmében nyilatkozta. Mostani fordulata ugyanis azt is jelenti:
a nemzetközi jog még mindig nem talált fogást rajta, egy privát cég vezetőjeként továbbra is megteheti, hogy saját maga értelmezi a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság korlátait.
Elégedettek majd akkor lehetünk, ha a behódolás helyett ezek a felfoghatatlan befolyással rendelkező cégvezetők saját maguk kezdik el szorgalmazni egy rájuk vonatkozó nemzetközi egyezmény vagy jogszabály létrehozását. Amikor belátják, hogy informatikai szakemberként nem dönthetnek politikai, jogi, alkotmányossági kérdésekben.
A szerző az Index főszerkesztője.
(Borítókép: Mark Zuckerberg 2023. szeptember 27-én, Amerikában. Fotó: Dpa / Getty Images)