Váratlan gyorsasággal omlott össze december elején az Aszad család és nemzetközi patrónusai által öt évtizedig fenntartott szíriai rezsim. Az országban kialakult hatalmi vákuumot és bizonytalan helyzetet Izrael hamar kihasználta, hogy új realitást teremtsen északi szomszédjánál. A zsidó állam persze már a rezsim bukása előtt is rendszeresen hajtott végre katonai műveleteket Szíriában, a mostani akcióival viszont hosszú távon is biztosítani akarja, hogy Damaszkusz ne jelentsem számára többé fenyegetést.
A zsidó állam 1948-as megalapítása után Izrael és Szíria többször is szembe került egymással az arab–izraeli háborúk során. Az 1960-as években az izraeli kém, Eli Cohen beszivárgása a szír katonai vezetésbe olyan arculcsapás volt Damaszkusz számára, amelynek hatását az 1967-es háborúban elszenvedett súlyos vereségkor érezhették csak igazán. A szír kormányzat soha nem ismerte el Izraelt legitim államként, az 1974-es kivonulási megállapodásban is csak a tűzszüneti vonal mentén húzták meg határaikat. Izrael 2007-ben egy csapásra intézte el Szíria kibontakozóban lévő illegális atomprogramját, amikor légierejével lebombázta az Al-Kibarban épített atomreaktort. A 2011-ben kirobbanó szíriai polgárháború során Jeruzsálem viszont már azért aggódhatott, hogy Bassár el-Aszad a rezsim túlélése érdekében túlságosan is Irán befolyása alá manőverezte országát.
Szíria ugyanis aktív részesévé vált a Teherán által épített ún. „ellenállás tengelyének”, vagyis annak a laza szövetségi rendszernek, amely által Irán regionális befolyását akarta erősíteni. Szíria ugyanis tranzitország volt, amelyen keresztül Teherán eljuttatta utánpótlását olyan Izrael-ellenes terrorszervezetei számára, mint a Hamász vagy a Hezbollah. Az elmúlt évtizedben Izrael több Szíriában működő fegyverraktárt, rakétaüzemet, ellenséges milíciákat és kiemelt katonai személyeket is célba vett, úgy, hogy az ország légvédelméért felelős orosz erők nem sokat tudtak-akartak tenni ez ellen.
Legutóbb például tavaly áprilisban egy izraeli csapás végzett Mohammad Reza Zahedi iráni katonatiszttel, az Iszlám Forradalmi Gárda vezető tisztviselőjével Damaszkuszban. Az alulfizetett szír katonák folyamatos szivárogtatása és az izraeli hírszerzés jelenléte tudvalevő volt Szíriában, Zahedi halála után azonban
az iráni legfőbb vezető, Ali Hámenei bizalma Bassár el-Aszadban is megingott.
Az „ellenállás tengelye” azonban ekkor már maximumon pörgött, Szíria pozíciója pedig még inkább felértékelődött az Izraellel egyre hevesebb háborúba keveredő libanoni Hezbollah utánpótlása miatt.
Az izraeli sajtóban éppen a napokban láttak napvilágot annak a fedett akciónak a részletei, amit szeptember 8-án mintegy 120 izraeli különleges műveleti katona hajtott végre több mint 200 kilométerre az izraeli–szír határtól. A műveletben a szíriai Hamától nyugatra található Tudományos Tanulmányok és Kutatási Központban (CERS) olyan föld alatti létesítményt semmisítettek meg, amelyet Irán precíziós rakéták gyártására használt a Hezbollah és az Aszad-rezsim utánpótlása számára. Mivel a létesítmény 70-130 méter mélyen, egy hegy gyomrában volt, kizárólag légicsapással nem lehetett volna felszámolni. Ezért az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerint a szervezet történetének egyik legkomplexebb műveletét hajtották végre nagy létszámú szárazföldi egységgel, ellenséges területen.
Izrael közvetve az Aszad-rezsim bukásához is hozzájárult. Miközben Oroszországot leköti ukrajnai offenzívája, az izraeli csapások után Irán saját elrettentő képességének helyreállításával van elfoglalva, a Hezbollah pedig az Izrael elleni háborújában nemcsak Libanonban gyengült meg, hanem szíriai jelenléte is csökkent. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy az országban egyébként is aktív kormányellenes csoportok elég gyengének lássák a damaszkuszi vezetést ahhoz, hogy lépjenek.
Az Aszad-rezsim december 8-i összeomlása után Izrael gyorsan cselekedett azért, hogy a kialakult zűrzavaros helyzetben – katonai és földrajzi értelemben egyaránt – számára kedvezőbb feltételeket alakítson ki.
Izrael 48 óra leforgása alatt, csaknem 400 légicsapással gyakorlatilag megsemmisítette a szír hadsereg képességének 80 százalékát.
Ezzel az ország légvédelmét, katonai repülőtereit, fegyvergyártó létesítményeit, kikötőit, hadiflottáját, vadászrepülőit és rakétakészleteit is nagyrészt felszámolta. A cél egyértelmű volt: semmiképp se kerüljenek stratégiai fegyverek és katonai infrastruktúra lázadó iszlamista csoportokhoz.
Izraeli csapatok vonultak be az 1974-ben pufferzónaként létrehozott goláni régió szíriai oldalára. Mivel a szír békefenntartó erők nagyrészt elhagyták állásaikat, az IDF könnyedén vett át olyan stratégiai pozíciókat, mint a Hermon-hegy. A 2800 méter magas hegy olyan stratégiai magaslat mindössze 50 kilométerre Damaszkusztól, amelyről Izrael ezután könnyebben kontroll alatt tarthatja nemcsak Szíria, hanem Libanon déli részét is. Épp azt a területet, ahol a Hezbollahot támogató iráni utánpótlás nagy része zajlott.
De vajon mit vár Izrael a Hayat Tahrir al-Sham által vezetett új szír vezetéstől? Bár hangsúlyozzák, a lázadók között több csoport, köztük a HTS is az al-Kaidától eredeztethető dzsihadista ideológiát követ, a Netanjahu-kormány kommunikációja szerint nem akarnak a szír belpolitikai ügyekbe belefolyni. Izraelnek sem érdeke az instabilitás északi szomszédjánál, így reménykednek abban, hogy minél előbb konszolidálódhat a helyzet, és készek arra, hogy újraszabják a mindeddig viharos szír–izraeli viszonyt. Míg a HTS-nek elsődleges célja, hogy az Aszadot korábban patronáló Irán és Oroszország helyett új nemzetközi támogatókat keressen kormánya számára, Izrael arra ügyel majd, hogy Irán tartósan is kiszoruljon Szíriából.
A szerző biztonságpolitikai szakértő, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Férfiak cigarettával rongálnak meg egy Bassár el-Aszad arcát ábrázoló plakátot 2024. december 20-án a szíriai Damaszkuszban. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)