Találkozzunk! Beszéljük meg, négyszemközt! Mondd el, mit nem szeretsz, én is elmondom, mit miért írok, hátha megértjük a másikat. Itt lenne az ideje, nem?
Tudod, hogy régóta szót kéne váltanunk, és erre most közvetlen apropó is van: ha a Meta amerikai változásai nem is érnek el téged (rögtön), szerintem abban, amit eddig is magad döntöttél el, mégiscsak működhetnél mostantól másképp.

De hadd kezdjem azzal, ami tudok, tudni vélek rólad. Ezt a munkát, tehát a magyar nyelvű Facebook-posztok és kommentek élőerős, automatika utáni moderálását nem idehaza végzik. Azt csak sejteni vélem, több forrásból is hallottam, hogy évekkel ezelőtt ez még egyes, Berlinbe kiköltözött magyar fiatalok reszortja volt; egyikünk tán még járt is egy kinti előadásomon, amolyan még-ki-nem-ábrándult momentumos nézőként, legalábbis így ért körbe ez az info.

Azt megint csak tudom, határozottan, hogy a munkád alapvetően borzalmas, és nem az én közéleti posztjaim miatt, hanem mert te látod mindama lefejezéseket, gyerekekkel történt kegyetlenkedéseket, olvasod a legbetegesebb aberrációkat is, amelyeket a kattant vagy gonosz hülyék a Facebookra fölhánynak. Nem cserélnék veled. El sem tudom képzelni, mit okoz mindez egy ember lelkében. Plusz állítólag a pénz, amit ezért kapsz, még csak nem is valami kivételes.

Ha pedig összerakom, hogy nyugaton élő magyar expat vagy, aki egy ilyen lélekölő kulimunkát vállalt, akkor körvonalazódik előttem egy misszió. Direkt nem valami lelki torzulással jövök, hogy így a hatalommánia meg úgy a dühödt cenzorkodás. Nem. Te elmentél innen, mert Magyarország – így érzed – nem szeretett téged eléggé, nem adott elég esélyt, nem volt veled fair. Ez simán lehet igaz, ezer okból. Hisz elment az egészségügyi dolgozó, aki akkor nyugaton dupla-tripla fizetést kapott, mentek az alulfizetett és/vagy feketemunkát megunt szakmunkások, ment az oligarchák helyett piaci versenytársakra vágyó vállalkozó. Ment sok-sok meleg magyar, akik zokon vették a gyermekvédelemnek hazudott homofób hecckampányokat. Ezer okból léptek le, és aki odakint politikailag aktív maradt, az ma jellemzően kritikus Orbán Viktor rendszerével szemben. Hazaüzen, hazautal, szervez, tesz, amit tud. Te is, gondolom, amolyan generálellenzékiként.

Úgy értem, azon eseti győzelmeken túl – és itt kanyarodnék a magam ügyére –, hogy a szerinted nem megfelelően kormánykritikus, hovatovább „álellenzéki” (erről az ordító marhaságról majd külön is írok, más cikkben) profilomat szétbombáztad, minden agyonjelentgetett posztomnál visszaigazoltad, hogy igen, az gyűlöletbeszéd. Szóval ezen személyes és partikuláris ügyeken túl a Nagy Egész mégiscsak úgy fest, hogy eközben Orbán Viktor újra és újra kétharmaddal nyert.

Hadd húzzam alá: te is tudod, én is tudom, hogy téged nem azért vettek fel, hogy a magyar kormányt erősítsd vagy gyengítsd. Álprofilokra és gyűlöletbeszédre kéne vadásznod, ehhez képest e kettő vidáman virágzik a magyar szcénában is. Már csak röhögök rajta, hogy egy, Rákosi Mátyás fotójával és nevében nálam kommentelve a tankönyvi gyűlöletbeszédet megvalósító, sőt, Btk-releváns fenyegetéseket eleresztő profilt és hozzászólásait is hiába jelentettem – ámde mikor „Mátyás” eme műveit kifotóztam és kiraktam, azzal, hogy ez neked rendben van, akkor engem már megbüntettél. Sőt, nálam azt a posztot is leszeded, amiben annyit közlök, hogy hánykor kezdődik a #honglédi vagy, hogy van rá két cserejegy – de Kedves Cenzor, eközben a nagypolitikai célod picit sem jött közelebb, ugye? Maradt Orbán.
Kormányt váltani tehát nem jó a működésed. Apropó, mikor újra és újra jön a jelzés, hogy a legnépszerűbb ellenzéki párt elnöke, egyben EP-képviselő teljesen szabályellenesen egy magánprofilt használ politikusi célokra, akkor te nézel félre, te nyomod rá, hogy ez is oké, vagy eleve föntebb születik meg erről a döntés?
Föntebbi szférákról szólva, már a másik, magasztos magyarázat sem áll meg a munkádra. Mókás szemlélni, ahogy egyes magyar fektcsekkerek még dühödten fektcsekkelik, amit Mark Zuckerberg a saját fektcsekkeiről mondott Joe Rogan műsorában, míg mások már kezdenek úgy emlékezni, hogy ők mindig is vagány betyárok voltak, nem is a perzekutoroknak, nem a csendbiztosoknak drukkoltak. Amint nem jön pénz Amerikából fektcsekkre, rögtön odanyilatkoznak, hogy hát nem is kérnének soha erre. Én egyébként sem annak tapsolok, ahogy a Facebook/Meta főnöke seperc alatt álcázza magát Alapjogokért-alumninak. Zuckerberg kétségkívül gazember és gyáva (Konok kolléga itt tenné rá, hogy hisz amolyan nagytőkés kapitalista izé, és igaza is lenne).

Mondom, én nem annak örülök, hogy ez az ember az amerikai elnökváltás miatt most hirtelen woke-ellenes mimikrit öltött, hanem arról próbállak győzködni, hogy az előző szerepe sem volt igazi a férfitamponokkal meg a nyolcszínű emojikkal. 

Kifutó divatba próbálnál felöltözni, ha továbbra is hinni akarsz ebben a cenzorkodásban. Az amerikai kormányzat pedig nem egyszerűen elzárja az eddig erre folyósított európai forrásait, de tudtommal át is nézik majd, visszamenőleg, mire ment el ez a rengeteg pénz. A brüsszeli források is azzal arányban fogyhatnak el, ahogy jelennek meg az egyes tagállami kormányokban a szuverenista erők, visszahatva az uniós intézményekre, illetve ahogy az Európai Parlamentben ezek az erők egymásra találnak, együttműködéseiket sűrítik.

A harmadik érvemet vezetem elő a legóvatosabban. Mert túl azon, hogy nem tudod Orbán Viktort kifektcsekkelni meg kialgoritmizálni (nincsenek ilyen szavak) a hatalomból, és túl azon, hogy már nem egy nagy amerikai–európai, domináns világmozgalom hű katonájaként tudsz fellépni, van itt egy harmadik dolog, benne pátosz, líra meg póznak nézhető testtartás. Arra gondolok harmadikként, hogy mi a jó ennek a nemzetnek.

Kevés ország van, ahol a digitális lemaradást ilyen, kormányokon átívelő szándék gyűrte volna le (az Index, illetve elődje, az Internettó korabeli érdemei ebben is elvitathatatlanok). Mára szerte az országban szupergyors az internet, és kábé minden magyar fent van a Facebookon. No de ez felelősség is. Fölpakoltuk a Zuckerberg-univerzumba az életünket, megette a sajtónk, kultúránk, közéletünk zömét. Szerinted sem mindegy, ugye, hogy ezen a téren mennyi szabadságunk marad? Borzalmasan torz az a világ, ahol a tiltott szavakra vadászó cenzorokkal kell bújócskázni, ahol az algoritmust rángató trollhadseregekkel szemben az intellektus és az erkölcs szükségszerű mennyiségi vereségeket szenved újra és újra – mert te ezt hol hagyod, hol kifejezetten segíted. Képzeld el a munkádat idekint, a fizikai valóságban! Megjelenik egy hetilap, de van benne egy cikk, amit sértőnek találsz, ezért a lapot fél évre leveteted a hírlapos pavilonok kirakatából. Csak az jut hozzá, aki máshonnan értesült róla, és direkt azt keresi. Emberek beszélgetnek egy kávéházban, de az egyik kimond egy szót, aminek van számodra sértő jelentése is, például köcsög, és hiába hangzott el a szó egy kerámiakiállítás kapcsán, a beszélő száját egy napra leragasztod. Soroljam még ezeket a blődliket? Mert ezt csinálod online.

De minek teszed? Csak mi lakunk ezen a szigeten. Csak mi tudunk magyarul.

Tökre elengedhetnéd ezt az egészet, mert csak mi értjük egymást.

Figyi, beszéljünk már erről! Személyesen. Üljünk le, odaröpülök, pláne, ha ez tényleg Berlin vagy Brüsszel, és nem Új-Zéland, mondjuk. Szeretném meghallgatni, amit a munkádról gondolsz, és érvelni a magyar szabadság mellett. Aztán hátha megtetszik ez a módi, és hagyod, majd segíted, hogy mások is ezt tegyék, ne csak egymás szemébe nézve, de a Facebookon is.

A szerző politikai elemző, publicista, jogász és humorista, az ÖT munkatársa.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  NurPhoto / Getty Images)