Az algoritmusok és a közösségimédia-platformok feletti harc korántsem lefutott, sőt, még csak most kezdődik igazán.
Itt Közép-Kelet-Európában megesik, hogy az borzolja a közvéleményt, melyik médium került új tulajdonoshoz, és/vagy hogyan vált irányt a politikai nyomásgyakorlásnak és széljárásnak megfelelően. Valamennyire érthető ez, hiszen a hírfogyasztó közvélemény számára nemcsak a tájékoztatást jelenti a kedvenc csatornájuk vagy újságjuk, hanem az identitásuk része is az adott médium fogyasztása és támogatása, azon keresztül tudnak megélni egyfajta közösséget másokkal.
Nos, Amerikában fejlett demokrácia van, így ott nem szarral gurítanak, hanem az ilyen hatalmi harcok egyből százmilliós nagyságrendű embert érintenek, mivel
a tömegtájékoztatás erejével rendelkező médiumok nem tv-csatornák vagy lapok, hanem közösségi platformok.
Amerika pedig ebben is a világ vezetője szerepét játszotta, és nem úgy tűnik, hogy ezt a pozícióját fel szeretné adni: így amikor az elmúlt években a kínai TikTok világhódító útjára indult, már rögtön az elején megszólaltak azok az óva intő hangok, melyek szerint az alkalmazás a kínai kommunista párt trójai falova, melynek segedelmével amerikaiak millióinak az adatai kerülhetnek a vörösök illetéktelen kezébe.
Ez az érv aztán kissé csálén állt meg. Egyrészt a Snowden-szivárogtatások már a világ színe elé tárták, hogy Amerika teljesen magától értetődően hallgatja le még a saját szövetségeseit is, másrészt pedig a „személyes adatért cserébe tölthetsz fel szelfit, amire kapsz majd sok lájkot” ördögi alkuja már szépen felkészítette lelkileg a világ lakosságát arra, hogy az ilyen privát szféráját érintő, a totális megfigyelő állam rémével kecsegtető aggodalmait derűsen elhessegesse. Már azt is kiröhögik, aki csak felhozza az 1984-et, és Orwell tényleg nem írt arról semmit, hogy az arc, amelyet a bakancs tapos majd az örök idők végezetéig, még idülten vigyorog is majd hozzá.
Mindenesetre ehhez kapcsolódik a nemzetbiztonsági kockázattal érvelés, ami rámutat arra, hogy hasonló esetben Kína sem habozott kitiltani a piacairól olyan techóriásokat, mint a Google, a Facebook vagy a Twitter. Csak míg a keresőóriást sikeresen vették rá a kínaiak, hogy a helyi szabályokhoz szabja a cenzúrázási gyakorlatát, a kivonulást pedig végül az amerikaiak harcolták ki, addig a két nagy közösségi médium kitiltása 2009-ben történt, miután Hszincsiang tartomány székhelyén, Ürümcsiben etnikai zavargások törtek ki, amelyeknek a megfékezésére a kínai állam lekapcsolta a régióban a távközlési szolgáltatásokat, az amerikai platformok pedig a hatóságok célkeresztjébe kerültek, mondván, azok a zavarkeltők által használt kommunikációs felületek.
Ebből talán már látszik, hogy az adatbiztonsági szempontokon túl a kérdés igazából az, hogy ki uralja az algoritmust. Az a mondás, hogy aki uralja egy ország médiáját, az uralja az ország gondolkodását, nem is jelenthet mást egy olyan korban, ahol minden információ a gigantikus techplatformokon keresztül áramlik az emberek között. A TikTok nagy innovációja abban rejlik, hogy az amerikai cégek megközelítésével szemben nem kell az embernek sok másik fiókot követnie és nagy követőtábort felépítenie ahhoz, hogy az általa posztolt tartalom pillanatok alatt milliókhoz eljusson: ez teszi még a többinél is addiktívabbá. (Kínában egyébként nem is engedélyezik, hogy ugyanaz a fajta tartalom fusson a helyi TikTokon, a Douyuinon, mint ami nyugaton megy.)
Nem kis tétje van így annak, hogy egy adott közösségi médium tulajdonosára éles geopolitikai helyzetben melyik ország kormánya tud nyomást gyakorolni, hogy bizonyos tartalmakat jobban, másokat pedig kevésbé terjesszen.
Donald Trump először még 2020-ban vetette fel a TikTok betiltásának a lehetőségét, és komoly tárgyalások folytak arról, hogy a Microsoft venné meg az algoritmust, de a kínaiak ezt mélyen elítélték, és zsarolásnak fogták fel. A tiltást forszírozó hangok aztán 2023 végén, 2024 elején erősödtek fel, miután a nyugati fiatalok között egyre többen lettek kritikusak Izraellel szemben, mert a TikTokon gyakorlatilag filter nélkül lehetett követni élőben, ahogy az izraeli hadsereg lakóházakat és kórházakat bombáz éjjel-nappal Gázában. Nemcsak az ADL, hanem republikánus szenátorok sora is követelte, hogy a platform tegyen lépéseket az antiszemitizmus terjedése ellen, vagy pedig tiltsák be úgy, ahogy van.
Ezzel párhuzamosan a TikTok is kénytelen volt valamennyire kötélnek állni, így Project Texas fantázianév alatt az Oracle-lel szerződtek az amerikaiakat kiszolgáló infrastruktúra helyi üzemeltetésére, mondván, így a kínai fejlesztők nem férnek majd hozzá az amerikaiak adataihoz. A partnerválasztást árnyalja, hogy az Oracle vezérigazgatója, Larry Ellison nemcsak az egyik korai támogatója volt Donald Trumpnak a techszektorból, de a cég tekintélyes vagyona is abból származik, hogy a terror elleni háború alatt megszedték magukat abból, hogy a különböző amerikai biztonsági szolgálatoknak árultak adatbázis-szolgáltatásokat. Ő egyébként, úgy tűnik, szépen profitálhat abból, hogy beállt Trump mögé: a minap jelentették be közösen a japán SoftBankkel és az amerikai OpenAI-jal az 500 milliárd dolláros, Stargate nevű mesterségesintelligencia-projektet, ami az MI-hez szükséges infrastruktúra területén messze az eddigi legnagyobb mértékű fejlesztés lehet – az új elnök támogatásával.
Trump ugyanis 2020-hoz képest egészen megenyhült a TikTok irányában:
az applikáció végül kevesebb mint egy napot volt elérhetetlen az Egyesült Államokban, miután az elnök bejelentette, hogy rendelettel fogja felfüggeszteni a betiltását, ameddig a helyzet kívánatos módon nem rendeződik. Nyilván csak véletlen egybeesés, hogy a TikTok legnagyobb amerikai befektetője, Jeff Yass történetesen a Trump-kampány legnagyobb donorja volt, a legújabb pletykák szerint pedig a végső vevő nem más lesz, mint az Oracle.
A TikTok mindenesetre nem győzött hálálkodni az elnök közbenjárásáért a felhasználókat üdvözlő üzeneteiben, és a visszakapcsolás után sokan azon kapták magukat, hogy most már nem posztolhatnak palesztinpárti tartalmakat a platformra.
Ez azonban aligha jelenti a kínaiak teljes kapitulációját. Még a TikTok betiltása előtt egy röpke pár napig az amerikai felhasználók tiltakozásul tömegesen iratkoztak fel az ízig-vérig kínai használatra szánt, „Kis Vörös Könyv” – azaz RedNote – néven futó Instagram-versenytárs applikációra, ami egy nagyszabású kísérlet volt arra nézvést, hogy a két ország amúgy egymástól elzárt lakossága miként viselkedik egy digitális légtérben. Dacára annak, amit nyugaton gondolunk, nem az történt, hogy a kapitalizmus megfertőzte a kommunista propaganda sötétjében tartott kínaiakat, hanem inkább kölcsönös rácsodálkozásra került sor, miszerint: jé, ti tényleg így éltek? Ebből pedig Peking azt a következtetést vonta le, hogy eddig talán túl szigorúan vette a maga részéről a két népesség elválasztását, és Sanghajban – kísérleti jelleggel – elkezdik engedélyezni a hozzáférést a nyugati internethez.
Az algoritmusok feletti harc tehát még korántsem lefutott, sőt, még csak most kezdődik igazán:
az élesedő geopolitikai helyzetben a közösségimédia-platformok mind tartalmukban, mind disszeminációs képességükben a soft power csúcstermékei, s mint ilyenek túl fontosak ahhoz, hogy holmi milliárdosok öntörvényű kezében legyenek csak játékszerek.
A szerző újságíró, publicista, az ÖT munkatársa.
Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: NurPhoto / Getty Images)