Jöjjön hát az előrehozott országgyűlési választás, és vele az igazság pillanata, majd a „normális” kormányzás. Mindenkinek érdeke lenne, de senki se akarja? Oszoljék a parlament, szavazzunk az újról már áprilisban!

Miről beszélek? Még tavaly év végén, szilveszterre hajolva derült ki, hogy egyszerre szúrt ki furának tűnő tételeket a 2025-ös, idei évi költségvetésében Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke, valamint a Vox Populi blog. Pontosan 8,4 milliárd forintot, amit a 2026-os választás nyomtatvány- és postai költségére terveztek be. Hamar elterjedt a vélekedés, hogy Orbán Viktor előrehozott választást akar, mert annyira fogyóban a Fidesz támogatottsága, annyira megelőzte őket Magyar Péter, hogy nem mer tovább várni. A Vox Populi még azzal az elmélettel is kacérkodott, hogy egyenesen „Varga Mihály bosszúja, hogy nem a költségvetési tartalékba írta be az előrehozott választás költségét, ezzel a kis fülessel akart jó pontokat szerezni a Tisza Pártnál”.

Magyar Péter is azonnal lecsapott a témára, újévi beszédében (melynek opcióját a regnáló államfő fura módon átengedte neki) már nem egyszerűen valószínűsítette, de követelte az előrehozott választást. Azt is hamar megtudhattuk, hogy április végén lehet szerinte reális a voksolás. A kormány cáfolt, az ellenzék habosított, Gyurcsány Ferenctől Jakab Péterig sokan álltak elő azzal, hogy ők mindig is ezt mondták (tényleg).

Aztán elülni látszott ez is, mint megannyi „magyar Watergate”, és mint a kivezényelhető tanároktól a szívhangrendeletig minden sajtóbarát fölhorkanás – mely elcsöndesüléssel az a legnagyobb baj, hogy ha nem mindent arra futtatnának ki, hogy „és ezért kell lecserélni Orbánt ránk”, akkor tán még meg is lehetne beszélni magát az ügyet, azokkal is, akik nem akarnak titeket. Se. De ehelyett mindig van egy újabb ügy, valóban fontos ügy, és két perc alatt ott tartunk, hogy nem is arról beszélünk, hanem a kormányváltásról. Sőt, ne mondjunk megosztó dolgokat, mert majd akkor a kiábrándult fideszesek nem szavaznak a mindenkori ellenzéki fedáksárira (zárójelben teszem hozzá, régi szokásom az nekem, hogy mindaddig szarok ám a kiábrándult fideszesekre, míg úgy tesznek, mintha nekik akkor is igazuk lett volna, meg most is). Szóval a végén mindig fullba nyomták a kretént, Oscar bácsi meg nem gyütt.

Akkor én most érvelek egy kicsit amellett, hogy a hetek múltán már-már elfelejtődni látszó előrehozott választás miért lenne mégis helyes és hasznos.

Kezdjük a mindenkit érintő elemekkel: több területen is egészen csapnivaló kormányzás folyik jelenleg Magyarországon. Pártpolitikai törésvonalak fölött gomolyog az aggodalom, hogy Nagy Márton tényleg tudja-e, mit csinál, a számok ijesztőek, hiány, infláció, forintárfolyam… A jövő minimum rizikós. Aztán: Pintér Sándor érthetetlen tétlenséggel szemléli önnön szobra ledőlését, amennyiben rossz életű herbálos bűnözők törik a rendőrminiszter nimbuszát. Önparódiába fordul a kormánysajtó, amikor hetekig vekeng azon, hogy hárommillió forintot adott a főváros a chemsexbulik (nem megyek bele, hogy mi az) ártalomcsökkentésére, jaj, drogos búzák, de közben két kézzel takarja a szemét, hogy ne lássa, hogyan eszi meg a pancsolt drog a vidéket. Holott utóbbi, a fene egye meg, első lépésben rendészeti kérdés lenne, rendőrök gumibottal, berúgott ajtók és leültetett dílerek. Minden smonca az oktatással meg szociálpolitikával aztán jönne.

Aztán: ott a közlekedés is. Lázár János úgy viselkedik, mint a rakoncátlan gyerek, aki direkt végighúzza a botot az utca összes léckerítésén, hogy mindenki őt hallja. Aztán: a rogáni plakátkampány és konzultáció ismét egy drágán érdektelen kudarc (jaj, leírtam Rogán Antal nevét, pedig az nekem tilos), és hosszan sorolhatnám. Sok a gond, aminek már nem ugranak neki, mert csak a bajt hozná jövő tavaszig, a sikert még nem.

No, de ha most nem egyetlen végigkampányolt évvel, hanem egy teljes négyéves ciklussal számolhatna a kormány, akkor bizony lenne kifutási lehetősége a fontos döntéseknek – annak ódiuma nélkül, hogy emiatt bukik a rezsim. Értsük jól: 

Könnyen belátható tehát, miért lenne ez jó nekünk, polgároknak. Seperc alatt lefutna az egész, és aztán lehetne rendesen kormányozni.

De ez lenne az ellenzék érdeke is. Mindegyik ellenzéké.

Ugye jelenleg az ellenzékgenerikum a Tisza. Volt azt illető dilemmám, hogy ők akarnak-e még előrehozott választást, de kedd este olyan meggyőzően mondta Magyar a Partizánban, hogy ők már kampányüzemmódban vannak, és rohamosan nő a Tisza-szigetek száma, és belső előválasztás és nagyrendezvény, hogy nem fogok kukacoskodni, elhiszem, hogy tényleg kész a választásra és őszintén követeli. Elhiszem, hogy nem blöffölt. Ha így van, akkor viszont nosza, rajta, kapja meg Magyar Péter az előrehozott választást! És igaz az is, hogy áprilisig nem nagyon lesz ideje a Fidesznek a karaktergyilkosságra sem a tiszás jelöltek ellen.

Érdeke ugyanakkor ugyanez a „hagyományos” ellenzéknek is. Egészen pontosan azoknak a pártoknak, amelyek politikusai egyéni mandátumokat szereztek 2022-ben. Az ugyanis kizárható, hogy április végéig a Tisza esélyesebb egyéni képviselőjelölteket mutat fel azoknál, akik három évvel ezelőtt behúzták szinte az összes fővárosi mandátumot, és egyet-egyet Szegeden és Pécsett is. Ha előrehozott választás van, akkor még nehezebb megmagyarázni, hogy miért kockáztatja Magyar Péter Orbán Viktor leváltását azzal a mániával, hogy még az első ciklusos momentumos képviselőket is az óellenzékhez sorolja, vagy éppen Hiller István 23 éves helyi beágyazottságára ígér rá. Ha bő 2 hónap múlva választunk, akkor az a valószínűbb, hogy legalább ezekkel az egyéni képviselőkkel valamilyen megállapodás, összefogás születik. Talán mégis lehet értelme a Duna Párt koncepciójának.

És tényleg mindenkinek jó ez az ötlet, tehát a Fidesznek is. Fentiekben a kormányzás minőségéről beszéltem, de Orbán Viktor személyes hatalmi céljait is segítheti egy előrehozott választás. Valljuk be: bár sokan beszéltek az előrehozott választásról, de kevesen gondolták azt igazán komolyan. Erős a gyanúm, hogy ha beválna a prognózisuk és minimum a fideszes többség tényleg feloszlatná a parlamentet, kevesebben örülnének és többen tiltakoznának, átkozódnának Orbán ellenfelei közül.

De nem csak ezért lehet érdeke a miniszterelnöknek egy előrehozott választás, hanem azért is, mert így úgymond egyeztethetné az óráját a meglévő és reménybeli szövetségeseivel.

Orbán Viktor és Orbán Balázs nem egy kampányévet, hanem egy teljes kormányzati periódust tölthet el az amerikai nagy testvér árnyékában, fedezékében. Ha pedig Ausztriában olyan kormány alakul, Németországban olyan választási eredmény születik, amely Orbán „patriótáit” erősíti, akkor különösen fontos a Fidesz elnöke számára, hogy kihasználja az egyre kedvezőbb nemzetközi klímát. Képzeljük el, micsoda pech lenne, hogy mire kikerülne a Fidesz-kormány a nemzetközi karanténból, addigra pont meg is bukna. A NER jelenlegi formája, viszonyai növekvő erejű nemzetközi ellenszélben alakultak ki. Széteső V4, karantént húzó Brüsszel, három, egyre ellenségesebb demokrata kormányzati ciklus, és egy, legfeljebb jóindulatúan ignoráns első Trump-adminisztráció. Teljesen logikus feltételezni, hogy Orbán Viktor nem egy, hanem négy évet szeretne úgy, hogy nincs Pressman, nincs USAID, és a korábban szélsőségesnek számító nézetei egy nagyobb mértékben részévé válnak a fősodornak.

A végére pedig egy személyes ügy. A nagykép után valamit arról, hogy miért örülnék annak én magam, ha feloszlatnák ezt a parlamentet.

Mert rossz nézni, rossz hallgatni, ami ott folyik. Mert a 199 emberből alig tucatnyi lehet, akinek tényleg ott a helye. Egyre butább, egyre érdektelenebb, ami ott folyik. Tizenöt év NER a kormánypárti oldalon kikapcsolt minden igényt azt illetően, hogy többet lássunk bennük, mint a mutatóujjat, ami parancsra a megfelelő szavazógombot nyomja meg. Fel sem merül, hogy a saját szavait mondja, a saját javaslatát nyújtja be. Mindeközben az ellenzék elfogadta az idomítást, kevés kivételtől eltekintve azokat az eszközöket sem használja, amiket még a Fidesz meghagyott nekik – konszenzusban, hogy az úgynevezett parlamenti munka fölösleges. Van, aki még büszke is arra, hogy ő aztán képviselőként sem hajlandó a parlamentben dolgozni.

A személyes ügyem itt egyfelől az, hogy a parlament önfeloszlatásával jó lenne látni, hogy mindeme emberek indokolt nemeket mondanak magukra, az eddig végzett „munkájukra”, a plusz egy év többmilliós-láblógatós fizetésre. Másfelől pedig az esélyt szeretném megadni magunknak, hogy a hirtelen jelöltállítás a sémáink feladására késztet minket, másféle embereknek adunk mandátumot.

Ha jót akarnak az országnak, ha jót akarnak a pártjuknak, akármelyik is legyen az, akkor együtt drukkolunk, hogy az első februári ülésnapon legyen javaslat az országgyűlés előtt az önfeloszlatásra, és a képviselők, morituri te salutant, ezt meg is szavazzák.

A szerző politikai elemző, publicista, jogász és humorista, az ÖT munkatársa. 

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)