Hamarosan véget ér a házasság hete, ezért nem árt pár dolgot tudatosítaniuk a házasságban élőknek, de azoknak is, akik még előtte állnak, vagy épp megpróbáltatásokkal teli párkapcsolatra tekintenek vissza.

A házasság egy olyan, önkéntesen vállalt összezártság, ahol házastársad folyamatosan szembesít legmélyebb és a legtöbbször nem is tudatosult sérüléseiddel, hibáiddal. Ezek a jelzések az élet legfájdalmasabb dolgai közé tartoznak, hiszen a szembesítést igazságtalannak és szégyenteljesnek éljük meg. Tehát a legnagyobb fájdalmat pont házastársunk tudja okozni, mert ott kapjuk tőle a legnagyobb ütéseket, ahol a legvédtelenebbek vagyunk, és a legjobban fáj. A tarthatatlan helyzetből következően három utunk van:

1. Nem csinálunk semmit, így egész életünkben szenvedni fogunk, ráadásul pont attól, akivel összekötöttük életünket. Ez egy idő után nemcsak a lelki, hanem a testi egészségünkre is ki fog hatni, megnő a kockázata a betegségeknek és akár az idő előtti halálnak.
2. Otthagyjuk házastársunkat, hogy ne okozhasson több fájdalmat, és újat keresünk. De az új kapcsolatban ugyanazok vagyunk, a sérüléseink és hibáink ugyanazok, tehát az új kapcsolat kezdeti eufóriája után ugyanoda jutunk.
3. Ez a legnehezebb út, de ez az, ami működik. Az első, amit el kell ismernünk, hogy a fájdalmunkért nem a házastársunk a felelős.

Az igaz, hogy ő tapos rá a legfájdalmasabb pontjainkra, de ezt nem ellenünk teszi, hanem a kapcsolatunkért. Hibáink ugyanis nem tőle, hanem még a múltunkban kapott sérüléseinkből erednek. Hogy tehette volna ránk, hiszen még magunk sem tudjuk, hogy ott vannak?

nem tudatosulnak bennünk, hiszen ezzel védjük magunkat a korábbi rossz élményeinktől, traumáinktól. De a házastárs az, aki előbb-utóbb szembesül ezekkel, hiszen pont ezek a tudattalan hibáink azok, amik a kapcsolat útjában állnak. A házastárs az, aki az összezártság miatt egyszer csak, ha akaratlanul is, de egészen biztosan elkezdi „megpiszkálni” ezeket, ezáltal a házastársunk által okozott fájdalom egyfajta tükörré válhat. Férfiak szokták erre viccesen mondani, hogy nem kell tudnom a hibáimat, a feleségem tudja az összeset.

Az igazi döntés, hogy összetörjük ezt a tükröt, és a második utat választjuk, vagy összeszorítjuk a fogunkat, és bármilyen rossz is, de belenézünk a tükörbe. Szembenézünk azzal, amit ott találunk, félretesszük szégyenünket, és elkezdjük begyógyítani a sebeinket, megbánni és megbocsátani magunknak bűneinket. A házasság az egyik legnagyobb lehetőség a lelki fejlődésre, a házasság egy igazi kovácsműhely a lélek számára. Különleges ajándék, ha házastársként tudjuk ebben a másikat támogatni. Óriási felelősség is ugyanakkor mind magunkkal, mind házastársunkkal szemben, de a jó hír az, hogy ebben nem vagyunk egyedül, hiszen ott van a házastársunk mellettünk. Éppen ezért a házasság nem szerződés, hanem egy örökre szóló lelki szövetség. A „szövetség” eredetileg az „(össze)sző” szóból származik, amely azt jelentette, hogy valami összefonódik, egyesül, összekapcsolódik – ahogyan a fonalak szövéskor egyetlen anyaggá állnak össze, úgy lesz a két életből egy vadonatúj élet. 

A szerző a Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány  kuratóriumának társelnöke.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Docinets Vasil / Getty Images)