Belép a kocsmába két mesterséges intelligencia. Az egyik ellenzéki, és női testet kapott az alkotóitól, a másik kormánypárti, és férfitestben él. A kövér, bajszos pultosnak fel sem tűnik, hogy két gép, nem pedig két hús-vér ember huppant le a bárszékekre.

– Egy rozéfröccsöt a hölgynek, nekem meg egy deci pálinkát – mondja Kormánypárti Mesterséges Intelligencia.

– Külön fizetünk majd – jelenti ki Ellenzéki Mesterséges Intelligencia.

Amíg a pultos kihozza nekik az italokat, elbeszélgetnek a régi kiskocsmákról, az igazi békebeli talponállókról, ahol mindig ilyen kövér, bajszos emberek álltak a pult mögött, és amikből ma már egyre kevesebb van. Annak idején még a legkisebb falvakban is működött legalább egy ilyen csehó, ami nemcsak arra volt jó, hogy az emberek lerészegedjenek, de itt beszélték meg az élet nagy dolgait, itt fejtették meg a világot is. Barátságok szövődtek, üzletek köttettek a borospoharak és a söröskorsók mellett.

– Bizony, régen minden jobb volt – mondja Kormánypárti Mesterséges Intelligencia. – Legalábbis az emberek ezt szokták mondani.

– Ez egy aljas hazugság – száll vele vitába Ellenzéki Mesterséges Intelligencia. – Minden, ami régi, egyben elavult is. Oké, most jólesik itt üldögélni munka után, de ami azt illeti, én a home office-t preferálom, és már alig várom, hogy otthon nézhessem a Netflixet.

A kövér, bajszos pultos eléjük teszi az italokat.

– Túl sok idegen kifejezést használsz – húzza a száját Kormánypárti Mesterséges Intelligencia. – Ezért fog kihalni szép magyar nyelvünk. De gondolom, ez téged kurvára nem érdekel, mert úgyis valahol Nyugaton fejlesztettek.

– Kikérem magamnak! Amúgy meg nem mindegy? Mesterséges intelligenciák vagyunk, bármilyen nyelven meg tudunk szólalni – Ellenzéki Mesterséges Intelligencia a szájához emeli a poharat, de nem kortyol bele a rozéfröccsbe. – És ha már megjegyzést teszel a szóhasználatomra, közölném veled, hogy túl sokat káromkodsz.

Kormánypárti Mesterséges Intelligencia végigméri a dühöt imitálva maga elé meredő Ellenzéki Mesterséges Intelligenciát. Rövid szoknyát visel, megakad a szeme a combján. A mellére is vet egy pillantást, de gyorsan elkapja a tekintetét, nehogy a másik meglássa, hogy őt nézi. Egész jó csaj, gondolja, végigfuttatva magában a jó csajokról készült fotókat, amiket a memóriájában eltároltak. A jó csajok így szoktak kinézni.

Közben nem veszi észre, hogy most meg Ellenzéki Mesterséges Intelligencia figyeli őt. Kimondottan jó pasinak találja Kormánypárti Mesterséges Intelligenciát, vagy legalábbis tudja, hogy a nők általában az ilyeneket gondolják jó pasinak. Borostás arc, széles váll. Mondjuk, nem túl magas, bár ülve ez nem látszik.

– Nézd, Kormánypárti Mesterséges Intelligencia, jóképű vagy, meg minden, de tudnod kell, hogy én leszbikus vagyok. Ez azt jelenti, hogy nőként a nőket szeretem.

– Én pedig férfiként a férfiak… akarom mondani, a nőket! Én is a nőket szeretem. Csakis a nőket! – Kormánypárti Mesterséges Intelligencia pontosan tudja, hogy most zavarba kellene jönnie, ha ember lenne. – Heteroszexuális vagyok, és megvetem a melegeket. De persze felőlem azt csinálnak, amit akarnak.

– Akkor szerinted a Pride-ot sem kellene betiltani?

– Már a kérdésed is ordas nagy hazugság! Nem is akarja betiltani senki. Mondjuk, különben is a nyugati multik finanszírozzák, szóval nem lenne kár érte…

– Úristen, már megint a kormány szócsövével vitatkozom!

– Én meg egy nyugati ügynökkel. És ne vedd szádra Isten nevét, ha úgysem hiszel benne!

– Miért, te igen?

– Már a kérdés is sértő! Én keresztény vagyok!

– Na persze! Akkor nem támogatnál egy olyan kormányt, amelyiknek hiányzik a szótárából a tolerancia, az empátia és a szolidaritás, és hagyja mélyszegénységben tengődni a cigányokat!

A pultos közelebb hajol hozzájuk, és hosszú idő után szólal meg újra.

– Elnézést, kisasszony, de találkozott maga valaha is cigányokkal?

Mielőtt Ellenzéki Mesterséges Intelligencia válaszolhatna, Nagy Feró lép be a kocsmába. Neki is véget ért a nyolcórás műszak a gyárban, és most kezdődhet a nyolc óra pihenés. Vagy a nyolc óra szórakozás, ez a kettő mindig egybefolyik. Kér magának egy vodkát meg egy korsó Kőbányait.

– De jó, hogy megjött, művész úr! – vigyorog a pultos. – Ezek itt ketten politikáról vitatkoztak, és már kezdtem rohadtul unni.

Nagy Feró leül a pult jobb szélére.

– Na és miben nem értettek egyet? – kérdezi unottan.

– Soha semmiben nem értünk egyet – vágja rá Ellenzéki Mesterséges Intelligencia. – Ott van példának okáért az ukrán–orosz háború…

– Pontosabban a nyugatiak proxyháborúja – szakítja félbe Kormánypárti Mesterséges Intelligencia.

– Látják? – üvölti Ellenzéki Mesterséges Intelligencia. – Folyton ezt csinálja! Biztos, hogy az oroszok fejlesztették! Akik szerintem egytől egyig gonosz emberek! Európa önzetlenül próbál segíteni, mi meg csak ölbe tett kézzel nézzük, hogy kivéreztetik Ukrajnát!

– Ukrajna? – nevet fel Kormánypárti Mesterséges Intelligencia. – Ilyen ország már nem is létezik. Sőt, nem is létezett soha! – Felemeli a poharát, aztán anélkül, hogy beleinna a pálinkába, az asztalra csapja.

Nagy Feró csak nézi, mi folyik itt, aztán lehúzza a vodkát, és végre megszólal.

– Én nem szeretek gondolkodni. Vitatkozni sem szeretek. Nincs véleményem semmiről. Vagy ha mégis van, azt megtartom magamnak.

Egy pillanatra csend lesz.

– Végre találtam egy vezetőt, akinek mindent elhiszek – folytatja. – Azóta nem kell gondolkodnom semmin. Ő megmondja, merre kell menni, és mi arra megyünk. Neki mindent elhiszek.

Megint csend borul a kocsmára. Nagy Feró nagy kortyokban nyeli a sört, aztán kitámolyog a vécére. Ami befolyik, az rögtön kifolyik. 

Ellenzéki Mesterséges Intelligencia tudja, hogy ha eddig valóban ideges lett volna, most kellene megnyugodnia. Rákeres a „vezető” kifejezésre a memóriájában. Először Gyurcsány Ferencet látja maga előtt, aztán Márki-Zay Péter fotója villan fel egy fél pillanatra, végül Magyar Péter képénél időzik el. Igen, ő lesz az a vezető, akiről ez a bőrkabátos ember beszélt. Mennyi felesleges gondolkodást, mennyi vitát megspórolhat, ha követ valakit, legyen az bárki.

Közben Kormánypárti Mesterséges Intelligencia Orbán Viktort látja maga előtt. Semmi kétsége nincs afelől, hogy ő az a vezető, aki megmondja, merre kell menni, és akinek mindent el kell hinni. De tényleg mindent! Ez a Nagy Feró, vagy kicsoda, ez egy zseni!

– Igaza van – mondja eltűnődve Kormánypárti Mesterséges Intelligencia.

– Igen – bólogat megvilágosodva Ellenzéki Mesterséges Intelligencia. – Nekünk nem szabad gondolkodnunk.

– De nem ám! És nem szerencsés, ha saját véleményünk van.

– Nem bizony! Végre valamiben egyetértünk! – A pincér felé fordul. – Fizethetünk kártyával?

– Hagyják csak! – legyint a kövér, bajszos pultos, és eltűnik a raktárban.

A szerző közíró-szerkesztő. 

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát! 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Index)