A honi közéletet az elmúlt időszakban uralták a bulvártémák (poloskaügy, zsírleszívás/tokaplasztikaügy, zebraügy stb.) és felbukkant néhány komolyabb kérdés is. Most is az utóbbiakkal szeretnék foglalkozni, de azért elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a modern kommunikáció világában a közönség kiköveteli a politikai szereplőktől az alászállást ezekbe a mélységekbe. Ha valaki ezt nem teszi meg, könnyen alulmaradhat a versenyben, ezért aztán inkább mindenki felveszi a kesztyűt, mint hogy kockázatot vállaljon a kimaradással. (Ahogy a Hobo Blues Band énekelte a 80-as évek elején: „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája…”)

A Fideszben rögzült közelmúlt-értelmezés szerint az első Orbán-kormány bukásának az egyik oka éppen abban keresendő, hogy az akkor még kétfordulós választási rendszerben az első fordulónak egy viszonylag visszafogott, inkább az eredményekre koncentráló kampánnyal mentek neki. Mivel vereséget szenvedtek, ezért a második fordulóban az ellenfél durva támadását a középpontba állító, agresszív hangvételre váltottak, ami meg is hozta a gyümölcsét: majdnem megfordították a két héttel azelőtt kialakult sorrendet.

Hiába mondják külön-külön az emberek, hogy fel vannak háborodva a gyalázkodásokon, a lejárató megnyilvánulásokon, közösen, tömegben mégis ez hat rájuk. (Ahogy Karinthy Frigyes megírta ismert novellájában: Pilátus kérdésére, hogy kit engedjen szabadon, egyenként az emberek azt mondják, hogy a „názáretit”, tehát Jézust. De tömegben, együtt a kiáltásuk mégis úgy hangzik, hogy „Barabást!”, a bűnözőt.) A 2019-es önkormányzati választás váratlan veresége Budapesten és jó néhány nagyvárosban pedig azt a felismerést szülte meg, hogy az online médiát is uralniuk kell, különben egy Borkai Zsolt-féle szexbotrány az utolsó pillanatokban települések elvesztésével jár majd legközelebb is (ekkor jelent meg a Megafon). Emiatt látjuk az ádáz küzdelmet az egyre alacsonyabb színvonalú, pletykalapszintű ügyek területén is, hiszen olyan százalékokat jelenthetnek ezek is, amelyek döntőnek bizonyulhatnak egy kiélezett küzdelemben (ezért hozta létre például a miniszterelnök stábja a Harcosok klubját). Tehát nem szabad lebecsülnünk e témák jelentőségét, de érdemes azért azzal is tisztában lenni, hogy egyrészt a lényeg nem itt dől el, másrészt minden ilyen szintlépés rombolja az emberek egymás iránti tiszteletét és bizalmát, ezáltal aláássa az egész társadalom együttműködési készségét. Ahogy a legutóbbi írásomban utaltam rá: rövid távú taktikai célok érdekében hosszú távú értékeket áldozunk fel, ami nem vezet jóra.

De melyek azok a komolyabb kérdések, amelyek a háttérben meghúzódnak? A sort a továbbra sem múló gazdasági problémákkal kell kezdenem. Nem elég, hogy az éves növekedési előrejelzést kénytelen volt 1,2 százalékra mérsékelni a kormány, ezzel párhuzamosan újra uniós rekorderek lettünk a korábban már kivégzettnek tekintett infláció kérdésében. 

Az inflációt megfékezni hivatott árrésstop kétélű fegyver, mert ugyan rövid távon hozott látványos eredményeket, de ezek a piaci működésbe hatósági módon történő beavatkozások mindig magukkal hordozzák az áremelkedéseket is. Olyanok, mint a közlekedőedények: ha valahol mesterségesen csökkenésre kényszerítik őket, akkor máshol növekednek. Most is bekövetkezett ez, igaz, azt még nem tudjuk, hogy az összkép néhány hónap után miként alakul majd.

De érdemes itt is az okokat keresni, hogy vajon miért sújtja a pénzromlás az unión belül legjobban a magyar polgárokat most már évek óta? A kormány válasza erre mindig az, hogy a külső körülmények, a szankciók és a háború miatt. Ez igaz is abban a tekintetben, hogy ezek a rajtunk kívül álló körülmények nehezítik a helyzetünket. Azonban egyértelmű, hogy a háború, az energiaválság és a szankciók a többi 26 országot is érintik, a hasonló múltból érkező szomszédaink többségét is, mégis mi szenvedtük meg legjobban az elmúlt éveket. Ennek az oka az, hogy a külső gondok megjelenésével együtt nekünk komoly belső problémáink is adódtak. A 2022-es választások előtti nagyarányú pénzkiáramlás (személyijövedelemadó-visszatérítés, a 25 év alattiak adómentessége, 13. havi nyugdíj) felborította a költségvetési egyensúlyt, növelte az adósságot, és erre a helyzetre csak rárakódott az a probléma, hogy nem tud a kabinet megegyezni az EU-val, így a szükséges pénzeink nagyrészt nem érkeznek meg a gazdaságba. Abba a hazai gazdaságba, amely egyébként is termelékenységi gondokkal küzd már egy ideje, ráadásul a kiútnak gondolt és extrém módon erőltetett akkumulátorgyártás és elektromosautó-előállítás termékeire éppen drasztikusan visszaesett a kereslet a világpiacon. (Sajátos paradoxon, hogy a szélsőségesen képviselt „zöldátállás” programját élesen és több elemében helyesen kritizálja a magyar kormány, miközben ennek a folyamatnak fundamentális eleme az elektromos autó túlzásba vitt favorizálása.) Ez az egész egyre növekvő problémahalmaz általános bizonytalanságot teremt a magyar gazdaság körül, és ez a fő okozója annak, hogy mi fizettük a legnagyobb árat az unión belül az elmúlt évekért.

Ráadásul egy újabb nehézség jelent meg a horizonton. Remélhetőleg elkerüljük az egyelőre csak lokálisan, de mégis már két állattartó telepen felbukkant száj- és körömfájásjárvány országos méretűvé duzzadását, ami már most is súlyos csapás a hazai mezőgazdaságnak. Egyre több ország vezet be behozatali tilalmat a magyar agrárexporttermékekre. Ha tovább terjed a fertőzés, akkor az a számtalan drámai következmény mellett a nemzeti össztermékünket (GDP), tehát a növekedésünket is negatívan befolyásolhatja majd.

Ahogy több írásomban is utaltam rá, a magyar kabinet számára fényt jelent az alagút végén Donald Trump megválasztása. Késik viszont a két ország szorosabb együttműködése gazdasági téren, illetve Trump elnök számunkra kedvező hatása az uniós vezetőkre. Igaz, amerikai szemszögből még csak éppen hozzákezdtek a kormányzáshoz, magyar oldalról viszont vészesen közeledik a jövő tavaszi választás időpontja. A miniszterelnök által jósolt gazdasági fellendülés döntően befolyásolhatja a végeredményt az egyre kiélezett harcban a Fidesz és a Tisza között.

Bár a Nyugat legjelentősebb hatalma az USA, amelynek jelenlegi vezetése barátnak számít a kabinet számára, nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk a politikai, gazdasági és kulturális otthonunk Európa, és hatalmas hátrányunk származik abból, hogy egyre elszigeteltebbek vagyunk ebben a közösségben. 

(Mint ismert, a Bíróság hosszú éveken át húzódó eljárásban végül azért szabott ki soha nem látott mértékű büntetést Magyarországra, mert nem biztosítottuk a jogorvoslati eljárást a menedékkérőknek, azonkívül a tranzitzónákban történő elhelyezést sem találták megfelelőnek.) Jelenleg 191 milliárd forintnál, egy Puskás Aréna áránál tart a bírságunk. Joggal merül fel tehát a kérdés: megéri az ellenállás? Ez a nemzeti érdekünk? Nem inkább arra kellene törekedni a mindenkori kormányoknak, hogy ahol kell, védjék a meggyőződésüket, de ahol az érdekünk azt kívánja, tudjanak okos kompromisszumot kötni?

A másik, a háttérből kirajzolódó, figyelemre méltó fejlemény a távozó jegybankelnök Matolcsy Györgyhöz köthető botrány. Mint ismert, a hónap elején frissen hivatalba lépő új Nemzeti Bank-elnök, az egykori pénzügyminiszter Varga Mihály azonnal vizsgálatot rendelt el azért, mert a bank egyik vagyonkezelője pár nappal elődje távozása előtt Matolcsy fiának barátaihoz került. Nem sokkal ezután az Állami Számvevőszék nyilvánosságra hozta egy másfél éve tartó vizsgálat eredményét, amely szerint az MNB „nem teljesítette a takarékos működés követelményét”.

Az ügy nem jelent meglepetést, mert a történésekről már évek óta lehetett olvasni a sajtóban, és mivel látványosan megromlott a miniszterelnök és az exjegybankelnök viszonya, számítani is lehetett rá, hogy valami történni fog a távozás után. Ami azonban váratlan fejlemény, az az, hogy Lázár János miniszter egy múlt heti nyilvános fórumon Matolcsy György és Mészáros Lőrinc nevét említve arról beszélt, hogy elege lett a „…luxizásból, repülőzésből és jachtozásból…” és azokból a „…NER-esekből, akik kullancs módra ránk telepedtek…”. Lázár fontos szereplője a kormánynak, kimagaslóak a politikai képességei. Tudja, hogy mit beszél. Az általa elmondottak Orbán Viktor üzenetének is tekinthetők, ami azt vetíti előre, hogy fel kívánnak lépni a parvenü rongyrázással szemben, és el akarják távolítani maguktól a korrupciós vádakat. Ha ez így lesz, akkor még kevésbé várható az, hogy mérsékelt mederben lesz tartható az előttünk álló választási kampány.

Ezért is gondolom, hogy több szempontból is fontos lenne – pártállástól függetlenül – a magyar gazdasági növekedés beindulása, de kettő különösen lényeges ezek közül. Az egyik az, hogy mindannyiunk érdeke azt kívánja,

(Ha ez megtörténik, akkor annak az árát mindig a jövőben kell majd többszörösen megfizetni.) Másrészt minél inkább késik a növekedés, annál inkább durvul a kampány, annál jobban próbálják bebizonyítani az ellenfelek, hogy a másik erkölcstelen gazember, és valójában börtönben lenne a helye. Ahogy feljebb írtam, mindez nem azért történik, mert a gonosz politikusok szembemennek a jámbor nép óhajával, hanem azért, mert a közönség erre tanította meg a közélet szereplőit. Viszont azt is látnunk kell, hogy ez egy rövid távú szempont – ahogy a tömeg is a pillanat hatására voksolt Barabásra, és nem vizsgálta a közel és távoli jövőt. Nekünk viszont érdemes elgondolkodnunk, és figyelembe venni tapasztalatainkat, tudásunkat és kultúránkat. Ezek arra intenek, hogy nem leszünk sikeres ország, ha nem tudunk a vitáink mellett tiszteletet tanúsítani az ellenfeleink iránt, és nem vagyunk képesek a harc mellett együttműködni, kompromisszumot kötni egymással és a világgal.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Matolcsy György 2024. szeptember 4-én. Fotó:  Tövissi Bence / Index)