Az elmúlt hetek kialakították azt a viselkedési keretet, amelyben Orbán, Gyurcsány és Magyar a 2026-os választásra készülnek. Hogyan küzd meg Orbán Viktor a rá leselkedő veszélyekkel? Az ellenzéket a Pride betiltásával eteti. A Pride-ról tudta, hogy a 2010 utáni ellenzék szimbolikus témája. Számíthatott rá, hogy erre a témára ugranak majd. Azt is tudja, hogy van néhány olyan téma, amelyre a magyar választók is ugranak, ha sikeresen átpolitizálja azokat.

A Pride egy egynapos rendezvény, ha egy sűrű politikai időszakban rendeznék, akkor kis színes anyag lenne a híradók végén. 15 évig semmi gond nem volt vele, leszámítva némely jobboldali kritikáját, gondosan összemosva a „hát ez már túlzás” attitűdjét a homofóbiára hajlamos emberek érzelmi érvelésével. De az Orbán-kormányok tartózkodtak a homofóbia meglovagolásától. A homoszexuális párok számára a gyermekek örökbefogadását elutasító kormányzati politikát például a mai napig nem ismerik el, nem engedik tematizálni. Azt a témát mandinerről kezelik. Nyilvánvalóan azért, mert

A nevelőszülő-program is azért kerül időnként előtérbe, hogy a meleg párok és a gyereknevelés kérdését elkerüljék.

Ehhez képest csavarták fel a hangerőt az alkotmánymódosítás – biológiai nem – család fogalma új alkotmányos megerősítésével. Szerintem ez egy preventív lépés, amelyre azért került sor, hogy pár tízezer, egy-két százezer jobboldali szavazó még véletlenül se kódorogjon el.

Az ellenzék fogalmába ebben az esetben beletartozik a Mi Hazánk is. Nem nagyon kerül szóba a közbeszédben, de a Fidesz a Tisza Párton túl másik nagy politikai ellenfele a radikális jobboldali szavazók és a Mi Hazánk. Ugyanis nem csak a Tisza Párt szavazói köre veszélyezteti a Fideszt. A Fidesz a Mi Hazánk felől érkező politikai üzenetekkel és politikai akciókkal is veszíthet szavazókat. Nem véletlen, hogy a Pride betiltását és a készpénzhasználat alkotmányos jogának témáját is a Mi Hazánk politikai programjából emelték át a Fideszébe. A gazdasági válság és a társadalmi megállás a jobboldalon is tüzeli a választókat. Hiányuk ugyanúgy választási vereséget okozhat, mint a Tisza Párt által feltüzelt Orbán-ellenes szavazók aktivitása.

Tudja, hogy a Tisza Párt és Magyar Péter nem áll majd ki a Pride mellett, mert ez rontaná a párt stratégiai célját, hogy a legnagyobb ellenzéki erő maradjon, amelyre inkább rátapadnak a választók és nem lefarolnak arról. A homoszexualitás egy olyan téma, amely jellegénél fogva nemcsak a politikai meggyőződések szintjén megosztó, hanem az egyes ember identitásának mély rétegeit is érinti: felülírhatja az Orbán-ellenesség érzését egyes választókban. Ami pedig csökkenti a Tisza Párt szavazói számát. Még jobb, ha az óellenzékinek nevezett baloldali, liberális politikai pártok viszont rábuknak a Pride-betiltására, korlátozására, mert ezzel szavazókat vehetnek el a Tisza Párttól. Választóik úgyse szavaznának a Fideszre, tehát az ellenzéki pártok dühe a baloldali, liberális választókat hangolhatja a Tisza Párt ellen. Az óellenzéki pártok a túlélésért, az 5 százalékos parlamenti küszöb átlépéséért küzdenek, ezért nem hagyják ki a Pride-ot, mint népszerűségnövelő lehetőséget. Az óellenzéki pártok ugyan népszerűtlenek, vagy csak kis körben népszerűek, de a 2026-os választást az egyes körzetekben is várhatóan éles versenyben kell megnyerni, tehát minden ellenzéki szavazó nyereség, akinek nem a Tisza az elsődleges választása. A Fidesz szempontjából még biztonságosabb, ha a csalódott, megzavarodott, elégedetlen szavazók el se mennek szavazni, mert annyival is csökken a Fidesz-vereség esélye.

Orbán Viktor belemegy a csalánba is. Hadházy Ákos és a Momentum utóbbi hetekben zajló tüntetései nem erősítik az Orbán-kormány nemzetközi megítélését, próbára teszik a rendőrök felkészültségét, egy erőszakos összecsapás nem tenne jót az Orbán-kormány „békés jellegének”, amelyet mindig a rendőrség a Gyurcsány-kormány idején megvalósított, 2006. október 23-i fellépésével hasonlítana össze mindenki. De ha nincs erőszak, akkor csorbát szenved az „Orbán diktatúra” érzete. A résztvevők stagnáló és viszonylag kicsiny száma viszont egy, a Fidesz számára kedves üzenetet közvetít a választók felé: az ellenzék véleményét csak kevés ember osztja. De ez csak az egyik haszna a tüntetéseknek. A fontosabb hatása, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt megítélése romlik, abban az emberjogi-demokrácia témakörben, amely fontos a baloldali és liberális szavazók számára.

A tematikai kezdeményezést Magyar Péterről Orbán Viktor a kormányzati pozíció előnyével vette át. Minden kampányban, ha a kormány, a mögötte levő párt, pártok ép állapotban vannak – és az Orbán-kormány pedig a mögötte levő pártokkal abban van –, akkor eljön az a pillanat, amikor a kormány át tudja venni és át is veszi a tematika irányítását. Az Orbán-kormány olyan döntéseket hozott, amelyek érdekesek, hasznosak, fontosak az érintett emberek számára. Az már a kormányfő ügyességének és az iránta érzett szimpátiának is köszönhető, hogy 2030-ig tartó ígéreteit nem kikezdik, mint üres semmitmondást, hanem komoly intézkedésként értékelik.

Az ellenzék – benne a Tisza Párt is – nem is tudna mit kezdeni az Orbán-kormány legutóbbi intézkedéseinek már meghozott vagy még csak tervezett lépéseivel. Orbán Viktor, mint mindig, ravaszul olyan lépéseket ígér megvalósítani, amelyekkel csak egyetérteni lehet – aki meg nem ért velük együtt, annak hosszasan kell magyaráznia, hogy a látszólag jó intézkedések miért rosszak a magyar emberek számára vagy miért megvalósíthatatlanok a valóságban. Egy kormányzói képességében meg nem tépázott politikai ellenfél, a kormányfő „jóemberkedését” nem lehet azzal kikezdeni, hogy „mégse lesz olyan jó”, ahogy azt Orbán Viktor állítja.

Gyurcsány Ferenc Trumpot és Orbánt személyükben támadja, a morális–kulturális–társadalmi normák felől közelítik meg a szavazóit. Gazemberek, Orbán a saját és családja, ismerősei zsebét tömi és az európai normáktól messze vezeti az országot, mondja Gyurcsány fáradhatatlanul. Az „európai” szót a szokásos tartalommal tölti fel. Európa = konszenzus mindenhol, békés politizálás, kölcsönös engedmények, közös érdekek keresése. Hiába sikeres Orbán Viktor konfrontatív, ellenségteremtő retorikája a maga szavazói között, Orbán „ostromlott vár” képzeteit Gyurcsány szerint „Európa” képének felidézése és a hazai kormányzó párt erkölcsi kritikája tudja ellensúlyozni. Ha ez egy sikeres kommunikáció lenne, akkor elemzőként hiába fintorognék azon, hogy semmi újat nem tud már kitalálni, akkor a volt kormányfő helyes úton járna.

Az orbáni ravaszsággal, rutinnal és a tematikai előnyöket nyújtó tematizációs zavarokkal szemben Magyar Péter és a Tisza Párt egy politikai autizmussal válaszol, amelyben csak a saját szórendjük szerint beszélnek a külvilághoz, a választóikhoz. Hiába kajtatnak utánuk a jobboldali újságírók, nem válaszolnak az Ukrajnával és a Pride-dal kapcsolatos kérdésekre, a céljaiknak megfelelően dicséretes fegyelmezettséggel. Magyar Péter a kritikájában érzelmi síkon bombázza a létező és potenciális választóit. A kórházak, az oktatás pocsék körülményeire hivatkozva hat a választókra. Az életkörülményeket alapvetően meghatározó inflációt nevezte el „orbáni inflációnak”. (Röhej, hogy 15 év ellenzéki tevékenysége után egy ilyen retorikai megoldás figyelemre méltó újításnak számít.) Magyar ereje ez, a retorikai, attitűdbeli eltérés az óellenzéktől.

Március 15-én költséges programpontokkal is bebiztosította a maga helyét a „költségvetési nagyotmondás” kampány idején megelevenedő világában. A legnehezebb dolga azért neki van, mert egy objektíve is stagnáló helyzetben kell fenntartania és bővítenie az ellenzéki tábort. Nem mondhat semmit, vagy sokkal többet a programjáról, mert minél több részlettel szolgál, annál kiszolgáltatottabbá válik. Nem reagálhat az orbáni provokációkra, mert akkor választókat veszíthet. Nem egyezhet ki az óellenzék pártjaival, mert ezt óriási jobboldali retorikai támadást von maga után, újra csak szavazókat leválasztva a Tisza mellől. Semmibe kell vennie azt a lehetőséget, hogy következetes semmitmondása felidegesíti a baloldali, liberális szavazókat, és ellene fordulnak. Blazírtan kell bíznia abban, hogy stratégiájának a magja helyes: mind Orbán, mind az óellenzék elveszítette a bizalmi versenyt, s van elég szavazó, akik kormányt alkotó tényezővé teszik – ha lehet, egyedüliként – a Tisza Pártot.

Ehhez, nem mellesleg, egy országos politikai szervezet kialakítását is vezetnie kell, és fel kell törnie a legnehezebb talajt, amit a 10 ezer embernél kevesebben lakott települések jelentenek. A 199 mandátumból 50-nek a sorsa ott dől el.

Gyurcsány Ferenc van a legkönnyebb helyzetben: ezért engedhette meg magának, hogy vidékjárása közben a Gyulyáságyú Médiának nyilatkozva belengesse: ha legközelebb a DK nem jut be a parlamentbe, akkor nem biztos, hogy pártelnökként maradni akar, mert akkor már minek? Orbán Viktornak először akad olyan kihívója, akivel szemben veszíthet. Minden kormányintézkedésből, minden politikai akcióból, az egyre keményebb politikai retorikájából az látszik, hogy most aztán a fideszesek igazán be vannak tojva és valóban félnek a kormányváltás lehetőségétől. Magyar Péter pedig egy általa légüressé tett térben azt teszteli: a baloldali, a liberális és esetleg a jobboldali, volt Fidesz-szavazók rábízzák-e a Barba-trükk megvalósítását, s egyedül kormányváltó helyzetbe hozzák-e a pártját és őt magát. Közben minden percben állandóan azzal kell szembesülnie, hogy szavaival, vagy az esetében épp olyan fontos személyes reakcióival nem éppen az előző pillanatban játszotta-e el a kormányváltás lehetőségét.

A szerző volt újságíró, ma üzleti coach.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Gyurcsány Ferenc 2025. március 17-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)