A paksi atomerőműben kedden, majd másfél hónappal az áprilisi súlyos üzemzavar után kiosztották az első fenyítéseket. Azt persze képtelenség megítélni, hogy a volt biztonsági igazgató vezérigazgatói tanácsadóvá avanzsálása pariban van-e a történtek jelentőségével és a delikvens szerepével. De talán viszonylag alapos okunk lehet azt gondolni, hogy nincs. Különösen, ha számításba vesszük, hogy a büntetőintézkedéseket ugyanaz a vezérigazgató hozta, aki április 10-11-én is regnált.

Pedig látszólag nem szenvedünk információhiányban, a távirati iroda csak ezen a héten legalább huszonöt hírt adott ki Paksról. Egyre-másra nyilvánulnak meg szakértők, hivatalok, környezetvédők, politikusok, zsurnalisták és humoristák. Az atomerőmű vezetése szemmel láthatóan kezét-lábát töri, hogy minél pontosabban, alaposabban és hitelesebben tájékoztasson, közzétették a belső vizsgálat jegyzőkönyvét, két hete a vezér minden áldott nap sajtótájékoztatót tart, és gyakorlatilag felolvassa a diszpécsernaplót - úgy tűnik, hiába. Az egyáltalán odafigyelők jelentős hányada egy büdös szavukat sem hiszi el.

józan ésszel nehéz elgondolni, miként lennének képesek elkonspirálni

Ebben szerepet játszik a paksiak kezdeti mismásolása. Az első napokban keményen működtek a szokásos nagyipari elkenő-sunnyogó reflexek, ráadásul mintha fogalmuk se lett volna (vagy maguk se merték volna elhinni), mi van. De a rájuk szakadó sajtó-, politikai és társadalmi nyomás - ez ebben a történetben talán az egyetlen valódi társadalmi értékkel bíró mozzanat - hamar megtette a hatását. Annyi és olyan információt adtak-adnak közre, hogy józan ésszel nehéz elgondolni, miként lennének képesek elkonspirálni a valóságot. (Vagy mégis?)

Itt vannak aztán a különféle környezetvédők, akik a szokásos bizalmatlansággal és agresszivitással teszik a dolgukat - sajnos a hitelességhez szükségesnél kissé többször lőve bakot.

Meg hát a politikusok. Az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának betonszarkofágról deliráló alelnöke szerdán már a feljelentgetésig jutott. A meglehetős természettudományos műveltséggel bíró Illés képviselő egyébként kifinomult technikával műveli a politikaihaszon-maximalizási célú csúsztatásos pánikkeltést. Megnyilvánulásai alapján könnyen lehet, hogy az egész országgyűlésben az ő fejében van a legtisztább kép a paksi helyzetről és történtekről, maghasadásostul, tisztítótartályostul, látszik, hogy tisztességesen beleásta magát. Mégis, simán következtet a "nem nulla valószínűségű láncreakció" szakértői ténymegállapításból az optimális (értsd: százegy százalékos) biztonságú megoldásra: be kell szántani az egész magyar atomenergetikai ipart, kerül, amibe kerül - csak a kormány mandátumába is kerüljön.

Csakhát mi a fészkes fenét csinálhatna a sajtó?

És mindezek tetejébe itt van a mindent, ami atom meg sugár beborító misztikus köd és irracionális (vagy racionális?) rettegés - karöltve a média szokásos ostobaságával. Csakhát mi a fészkes fenét csinálhatna a sajtó?

Attól, hogy az ember bő negyed századdal ezelőtt jóra kollokvált dr. Nagy Lajos Györgynél radiokémiából, sőt, lenyomott néhány mérési gyakorlatot is a műegyetemi atomreaktorban, biztosan nem lesz ma atomenergetikai szakértő. De azért marad valami hülyeségjelző vészcsengő a fejében, ami könyörtelenül megszólal, amikor doziméterekkel rohangászó környezetvédőket, egy százaléknál kisebb valószínűségek értékeléséről papoló politikusokat, atomfizikusoknak "keményen bekérdező" vérlaikus riportereket, drámai hangon odamondó kabarettistákat lát-hall. Vagy kertelő atomenergetikusokat.

Az atomerőmű működési elve és műszaki rendszere nem fekete mágia. Ép ésszel és minimális reálműveltséggel felfogható. Urán, izotóp, radioaktivitás, bomlás, maghasadás, láncreakció, kritikusság, gyors és lassú neutron, moderálás, hasadványmag, primer és szekunder kör, nukleáris fűtőanyag, üzemanyag-kazetta, aktivitás, sugárterhelés stb. - egytől egyig fölfogható fogalmak, Spektrum tévés szinten nem kell több erőfeszítés, mint amivel egy átlagos totalcar-olvasó keni-vágja a MacPherson-felfüggesztést meg az elektronikus fékerőelosztót. A paksi ügyről mégis folyton hallunk, olvasunk olyanokat, akiknek gyaníthatóan fogalmuk sincs, hol van ebben a kocsiban a motor. (Egyébként ajánlanám az atomerőmű webjének ismeretterjesztő oldalait, egész tisztességes holmi.)

Az atomtól egyszerűen kellemesebb félni

Az előző bekezdés természetesen hiábavaló műszakis nyavalygás. Az atomtól egyszerűen kellemesebb félni, mint a tanulmányozásán fáradozni. Vajon hányan válaszolnának igennel arra kérdésre, hogy történt-e Csernobilban atomrobbanás? (Nem történt.)

Dehát most szombaton is, a népszerű Verebes művész úr a népszerű Heti Hetes milliós nézőtáborának adta elő a változatosság kedvért már megint a síkhülyét. Hogyaszongya, ha öt év múlva megbetegszel, nem tudhatod, hogy a jóisten akarta-e így, vagy, ugye, a sugár. (Mintha az atomot nem a jóisten akarná.) Mert "nem tudunk semmit", mert "hazudnak". Ezek. És jött menthetetlenül Csernobil. És Havas "tanár úr" csak annyit bírt hozzányögni, hogy ők a rádióban - miheztartás végett - mindig mondták, hogy "a TASZSZ jelentése szerint". Ami lejött: mintha még most is az a TASZSZ-os sötétség lenne. Amennyire visszaemlékszem 1986-ra, már nem csak a TASZSZ jelentette. És 2003-ban végképp nem a TASZSZ jelenti.

Verebes István viszont "ma se tudja, mi volt Csernobilban". És el is hiszi, hogy akkor se tudhatná, ha akarná tudni. Egyébként nem akarja: nem hajlandó magára venni a népszerűség felelősségét, csak a szája jár. Ömölhet rá tonnaszám az információ, ő nem veszi a fáradságot, hogy ne legyen "hülye az atomhoz", nem teszi bele azt a kis munkát, inkább kijelenti, hogy nem vagyunk tájékoztatva. De hát ki a jóisten tenné elé tálcán a tutit? Lusta és fafejű vagyok, ergo hazudnak nekem.

A hírigazgató megállapítja

Nem akarom ezzel azt sugallani, hogy úgy egyébként a honi hírszolgáltatás rendben van. Az Élet és Irodalom legújabb számában az MTI hírigazgatója, Pach Ferenc reagál olvasói levélben egy előző heti glosszára. A glossza szerzője egy, az aszódi rablásról szóló MTI-anyag zagyvaságait pécézte ki. A hírigazgató megállapítja, hogy aznap a hírügynökség két hírt adott ki az esetről, egy gyors helyszínit és később egy rendőrségi tájékoztatáson alapulót, a kettő között - egyébként természetesen lehetséges - ellentmondások voltak. Így folytatja:

Minden rendben lett volna, ha a saját internetes honlapunk szerkesztője is ugyanolyan profi módon dolgozik, mint az üggyel addig foglalkozó munkatársak és szerkesztők. (Tudniillik Odze úr nyilván az MTI internetes honlapjára feltett hírt olvasta, s nem az előfizetők számára kiadott anyagokat.) Internetes szerkesztőnk ugyanis elkövette azt a hibát, hogy a két külön kiadott, eltérő tartalmú jelentést - legyünk őszinték - összekutyulta. Kritikus ítészünk mindebből messzemenő és általánosító következtetéseket vont le az MTI hírszerkesztői munkájára nézve - szerintem túlzón és igazságtalanul. Egyben azonban biztosan egyetértünk: az újságírás a hírszerkesztésnél kezdődik.

Először is - mellékszál - vonjunk le egy, a glosszistáénál is messzebb menő következtetést. Ezek szerint a távirati iroda egyik vezetőjének egyáltalán mentség lehet, hogy - 2003-ban - az MTI internetes honlapja nem ugyanolyan profizmussal készül, mint bármi más a hírügynökségnél. Hogy az MTI-nek a korszerű közösségi szolgáltatás nem ér annyi gondosságot és szaktudást, mint az előfizetők számára készülők. Részemre ez nem smakkol.

ha én hírigazgató lennék

Egyébként az újságírás valóban a hírszerkesztésnél kezdődik. Így aztán ha én hírigazgató lennék, először is elmagyaráznám a hírszerkesztőimnek, hogy a hatályos szabályzat szerint az egyenes idézeteket nem gondolatjellel jelöljük (az a regények, elbeszélések párbeszédeibe való), hanem idézőjellel. Hogy nem írjuk azt, XY úgy vélekedett, amikor az illető éppen tényt állít vagy programot vázol; hogy a kapcsán nem
-ról, -ről, hogy nemcsak részére, számára létezik, hanem -nak, -nek is...

Részlet egy (nem közwebes) MTI-hírből:

ld: Paks, 2003. május 23., péntek (MTI) - Meghibásodott a Paksi Atomerőmű egyik környezetellenőrző állomása csütörtökön délután - közölte Hetzmann Albert műszaki vezérigazgató-helyettes pénteken Pakson az erőmű sajtótájékoztatóján.

Elmondta: az A9 állomás gammateljesítmény-mérője 17 óra után 4 percen át "hihetetlen jelet" jelzett az adatokat feldolgozó számítógépnek, majd a mérés helyreállt. Jelenleg folyik a mérőkör ellenőrzése.

A vezérigazgató-helyettes fontosnak tartotta megjegyezni, hogy évente 2-5 alkalommal fordulnak elő hasonló események.

Idén ezt megelőzően május 8-án az A3 állomáson fordult elő hasonló jelenség - mondta.

ha fizikailag értelmezhető méréstartományon kívülre kerül

Újságírói kérdésre, hogy mekkorák voltak ezek az értékek, Hetzmann Albert közölte: ha fizikailag értelmezhető méréstartományon kívülre kerül egy mérőkör, akkor az úgynevezett hihetetlen státust jelent, itt ez következett be.

Először is egyéves ingyenes MTI-web-előfizetést ajánlok annak, aki meg tudja állapítani, hogy a fenti hat mondatból melyekben van szó szerinti idézet és melyekben tartalmi. Ez, ugye, egy sajtótájékoztatóról szóló beszámolóban mintha nem lenne teljesen mindegy (ajánlanám a hírigazgató és a hírszerkesztők figyelmébe A magyar helyesírás szabályainak 256-259. pontjait).

Aztán megállapíthatjuk, a műszaki vezérhelyettes akkora tájékoztatási frászban van, hogy szükségesnek látja elmagyarázni: ha egy műszer egy derűs délután azt üzeni a számítógépnek, hogy leszakadt a magas ég, akkor az a műszer (vagy a kommunikációs rendszere) elromlott. Azt is megállapíthatjuk továbbá, hogy a hírszerkesztő profizmusa nem teszi lehetővé, hogy a műszaki szószból kihámozza a hírt: csütörtök délután az atomerőmű A9-es környezetellenőrző állomásán elromlott egy műszer, inkább továbbzúdítja az egészet. Most hogy fogja ezt a Verebes művész úr megérteni? Így lesznek a kutya közönséges röntgendiffrakciós hegesztésivarrat-vizsgálatokból rémisztő gamma-sugárzás-csúcsok.

Úgyhogy hagyjuk is a hírgyártókat és a megmondóembereket. Próbáljunk valamire jutni (valaha volt mérnökagyunk kevéske maradékait összekaparva) abból, amit az atomerőmű maga közölt. A kiadott közleményeken, a jelentésen és a tisztítótartály vázlatán elmerengve két - szigorúan laikus - megállapításra merészelnék jutni.

Az egyik az, hogy rettegni, ésszerű valószínűséggel, nem kell. A probléma műszakilag jól leírható lépésekkel megoldható, bár nagyon nagy körültekintést és sok időt igényel.

Most ott áll az a több tonna szar

A másik, hogy kurva nagy baj van. Azt a rozsdalemosó bilit kegyetlenül elcseszték. A világ összes atomerőművéről állandóan azt magyarázzák, hogy bennük minden, de minden többszörös biztonsági rendszer felügyelete alatt működik. És akkor képesek négy tonna életveszélyesen radioaktív cuccot bepakolni egy olyan köcsögbe, amiben nemhogy két-háromszoros biztonsági rendszer, de még egy árva hőmérő sincs. És ezt egy neves atomenergetikai cég megtervezte, a paksi mérnökgárda elfogadta, és az Országos Atomenergia Hivatal jóváhagyta. Most ott áll az a több tonna szar, és úgy kell majd centinként kipiszkálni, irdatlan pénzekért.

Innentől kellene jöjjön a politika. Azt hiszem, az illetékes miniszternek, vagy akár a miniszterelnöknek rég ki kellett volna állnia, és szigorú tekintettel bele a kamerába, sokszor, keményen: Kedves emberek, minden jel szerint súlyos szakmai baromságok lettek elkövetve, vizsgálatok azonnal, az érintettektől teljesen független szakértőkkel megindítva, az összes erőművi és hivatali főnökök felfüggesztve, mindent megteszünk, baj ne legyen, és bocsánatot kérünk. Egyetlen, korlátozott jogkörű biztos nem elég, meg az sem, hogy az erőmű meg a hivatal magát szakérti. Mi lesz a felügyelettel, a hosszú távú energiapolitikával, az OAH-val?

És ebben mindenkinek igaza van, aki üvöltve veri a tamtamot (a zöldeknek is, Illés képviselőnek is, még Verebes művész úrnak is).