Hunvald György, Erzsébetváros polgármestere megdöbbenésének adott hangot közleményében, miután megtudta, hogy csalás és más bűncselekmények gyanújával letartóztatták Gál Györgyöt, az önkormányzat gazdasági bizottságának elnökét, a kerületi SZDSZ-frakció vezetőjét. "Reméljük, Gál urat ez a folyamat tisztázza a gyanú alól. Egy ilyen ügy minden szorgalmasan és keményen dolgozó választott képviselő munkáját beárnyékolhatja" – folytatódik Hunvald úr közleménye.
Szinte látom, ahogy a legalább hat éve zajló ocsmány ingatlanpanama ügyének árnyéka egyik pillanatról a másikra hirtelen rávetült a nemcsak szorgalmasan, de keményen is dolgozó erzsébetvárosi választott képviselő urak és asszonyok, köztük is elsőként Hunvald úr sokéves munkájára, ő pedig összerezzent a kínos tehetetlenségtől. És eszembe jut, mi milyen kínosan éreztük magunkat a riportertársammal, amikor pontosan másfél éve Hunvald úrnál jártunk.
Hunvald úrnak ugyanis nem tetszett az a több tucatnyi újságcikk, amelyek akkori lapomban, a Magyar Narancsban, valamint a hvg.hu-n, a manager magazinban, a Heti Válaszban és a Figyelőben 2004-től kezdődően az egyes ingatlanokra, strómanokra és off-shore cégekre, valamint önkormányzati tisztviselőkre lebontva feltárták, hogy kik és miként működnek közre a belső-erzsébetvárosi lakóházak mélyen áron aluli kisíbolásában. Ekkor már zajlott a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálata, és Hunvald úr interjút kért, hogy reagálhasson a kollégám legutolsó cikkére.
A polgármester szívélyes volt. Mint mondta, becsüli, hogy a szemébe merünk nézni, amivel feltehetőleg arra próbált utalni, hogy szerinte tudatosan és alaptalanul rágalmaztuk meg a munkatársait, de legalább lovagi erényeink még maradtak. Majd elkezdődött életünk talán legabszurdabb politikai interjúja. Legszívesebben az egész beszélgetést idézném, de megelégszem a talán legszebb résszel.
(...)
A kérdés pont az, hogy a köztulajdon mennyire transzparens módon megy át magántulajdonba. Önt polgármesterként tényleg nem zavarja, hogy a piacon elérhető haszon nem az önkormányzathoz kerül?
Polgármesterként egyrészt az a feladatom, hogy az önkormányzati tulajdonban lakókat olyan lakásba juttassam, ami ma Magyarországon elfogadható. Ezért választottak meg. A másik, hogy eközben ne érje kár az önkormányzatot. Ezzel a megoldással sokkal magasabb összeget kapunk az önkormányzati tulajdonért, mint amennyit ér.
Egyszóval nem zavarja. Nem zavarja, hogy valakik a házakat tartalmazó projektcégeket a második körben jóval többért adják el, mint amennyibe azok nekik vételárastul, bérlőkompenzációstul kerültek.
Hát ezt nem tudom. Nem tudom, mennyiért adják el. Az újságban olvasom, hogy a cégek tulajdonviszonyaiban történnek változások. Ezen meglepődtem, hiszen amíg nem sikerül megállapodni a bérlőkkel, a semmit veszik meg, akik megveszik.
(...)
Az első néhány esetben a testület még lehetett naiv, de idővel csak fel kellett tűnnie, hogy komoly vagyongazdálkodási potenciál van bennük, ami az önkormányzat helyett off-shore cégeket gazdagít.
Az off-shore-t nem tudom, miért használják pejoratív értelemben. A világkereskedelemben ez teljesen normális dolog.
Ha az adásvételkor az off-shore céget és a strómancéget ugyanaz az ügyvéd képviseli, akkor vélhetően nem a világkereskedelem előmozdításáról, hanem az adófizetés optimalizálásáról van szó.
Na jó, de mi nem találkozunk az off-shore céggel itt, az önkormányzatban.
Az sem volt feltűnő, hogy a cégek, melyek javára döntött a közgyűlés, be sem voltak még jegyezve, de már a nevükben tükrözték a megvásárolandó ház címét?
Egy cégalapítás miért probléma? Nem látok benne kivetendőt.
Mert a tulajdonosaik nem fejleszteni akarnak, hanem a kiürített épületet jó haszonnal továbbadni.
Igen, az elmúlt időszak azt mutatta, hogy ők tovább akarják adni. De tőlem akármilyen közvetítővel köthet az önkormányzat szerződést, ha a közvetítő megcsinálja, amire vállalkozik.
(...)
Az interjú végeztével döbbenten álltunk az önkormányzat előtt, amiért ezt az elképesztő mellébeszélést és álnaivitást valaki – nota bene, egy szorgalmasan és keményen dolgozó választott képviselő – meg merte engedni magának újságírók előtt. Abban is biztosak voltunk, hogy az interjú megjelenésébe Gyuri úr soha nem fog beleegyezni.
Tévedtünk. A szöveget minimális javításokkal átengedte (az interjú teljes szövege itt olvasható), és ezzel végképp zavarba hozott bennünket. Fogalmunk sem volt, miért asszisztál ahhoz, hogy egy életre nevetségessé tegye magát ezzel a fajankószereppel.
Persze nem ő, hanem mi voltunk naivak. Minden zajlott tovább, mintha mi sem történt volna. Újabb házak kerültek terítékre, újabb újságcikkek születtek, és persze a nyomozóiroda is szorgosan nyomozott tovább.
Pár hete váratlanul felgyorsultak az események. Letartóztatták a történet egyik kulcsszereplőjét, az ingatlanvállalkozó Nagy Györgyöt, majd ő és az ügyben szintén központi szereppel bíró barátnője, Szíjjártó Piroska vallomása alapján a bevezetőben említett Gál urat. Az újságok évek óta cikkeztek az üzelmeikről. És jött Gyuri úr, és megdöbbent és megremegett a nagy árnyéktól.
Ne legyenek illúzióink. Sohasem fogjuk megtudni, hogy milyen játszmák eredményeként, miért pont most jutott ide ez az ügy. Ahogy azt sem, hogy a kerület döntéshozói közül miért pont és egyedül az amúgy nyilván nyakig sáros Gállal akarják elvitetni a balhét – miként az a Nagyékkal kötött vádalku nyomán mind nyilvánvalóbbnak tűnik.
Az elmúlt évek hasonló ügyeinek ismeretében szinte biztos, hogy sohasem derül rá fény, személy szerint kik álltak az áttételes ingatlaneladások hasznát lefölöző off-shore cégek mögött, és az ügyletek fölött látványosan szemet hunyó helyi koalíciós, illetve ellenzéki pártok hogyan részesültek a bevételekből. Abban viszont bízhatunk, hogy derék Gyuri urunk és a többi választott képviselő fölül szép lassan elvonul majd a felleg. Ők pedig folytatni fogják a munkát.
Szorgalmasan. És keményen.