Szakaszoljunk.

A Kossuth tér kiürítése – ahogy az ott talált zoknibombák, vasgolyók és egyebek tanúsítják – elkerülhetetlen és jogos volt. Mégse járja, hogy a nagyméltóságú háromkirályokat lekuglizza egy olyan izé, aki gyíkkal bélelt plüsstehénből vezeti le az államiság alapjait. Akkor ugyanis elterjedne a világban, hogy nálunk a külföldi vezetőket lekuglizzák, és nem szállítanának nekünk több plüsstehenet.

A magukat magyar népnek kikiáltó idiótáknak persze nem tetszik, hogy a Gyurcsány-kormány nem ismeri el a Megfeszített Tehéngyíkot, úgyhogy velük még külön-külön el kell beszélgetnie a rendőrnek – ez is rendben van. Adott tehát egy pár száz fős holdkóros csapat, akiket ide-oda lehet tologatni a városban.

Eközben a legnagyobb ellenzéki párt éppen békésen, bejelentetten gyűl az Astoriánál, és erősen izgul, hogy vajon álló vagy fekvő papírt kell-e aláírni a következő menetben. Nem dobálnak, nem gyújtogatnak, meghallgatják a szép történelemórát, néha zúgolódnak. És itt jön a világbotrány: hogy-hogy nem, a rendőrség pont arra hajtja a tehenészember sleppjét. Egyenesen az Astoriához.

Az a rendőrség, amelynek egyébként az volna a feladata, hogy biztosítsa a demonstrációt. Épp az volna a dolguk, hogy senki ne zavarhassa meg egy demokratikus párt békés ankétját. Ehhez képest beléjük vezetik Magyarország egy hónap oxidáció után kicsapódott lepedékét. Majd ennek ürügyén vidáman végigverik őket kardlappal, mint Horthy alatt a munkásmozgalmat. A borzalmas autokrata Orbán Viktor áhítatosan jegyzetel. Ilyet sose mert volna megjátszani.

Ezért a gyalázatért legalábbis rendőrfőnököt kell áldozni. De inkább minisztert. De inkább mindenkit, aki tudott róla. A köztársaságért, kedves barátaim, azért.