Szociológiai művek tömkelege foglalkozik az egyre később benövő fejlágyakkal. Huszonéves férfiak, akik hiába kenyérkeresők, nem költöznek el otthonról, mert így gazdaságosabb, és anyu egyébként is jobban főz, mint a mindenféle összeszedett csajok. Ötvenes nők, akik utolsó virágzásukat gyermekeikkel egykorú csődörökkel ápoltatják. Óvodások, akik nem hajlandóak fajanszba nyomizni. Ezek mind nagyon érdekes népcsoportok, de egyik sem olyan érdekes, mint a bulizó anyukáké.

Szülőként kirúgni a hámból persze mindig is elfogadott dolog volt – ha férfiről volt szó. Kisgyermekes apukák néha összejönnek, csinálnak ezt-azt, esznek, dumcsiznak, majd kötelező programként az este előrehaladtával irtózatosan berúgnak. Ráadásul nem is kell osztálytalálkozónak hazudni ezeket az alkalmakat, és az is teljesen elfogadott, hogy ne egymásnál vizitálva zülljenek, hanem valami nyilvános helyen.

Az anyukáknak az ilyesmi sokáig ha nem is tilos, de legalább kínos volt. Tinédzsereknek még csak elnézi a társadalom, hogy néha rohadtul elegük legyen a szüleikből, és a világ végére meneküljenek előlük. De hogy egy anya beszéljen arról, néha a pokol fenekére kívánja vásott és hisztis kölykét, és el tudna képzelni egy péntek estét szaros pelenkák és hosszas altatás nélkül, az sokáig tabunak számított.

Szerencsére ma már egyértelműen elmozdultunk a jó irányba. Nincs szívmelengetőbb érzés, mint már kedden sms-t vagy emailt kapni valami ismerős anyukától: “van péntekre bébiszitter, MINDENKÉPPEN CSINÁLJUNK VALAMITTT!!!!” Vagy ha azt nem sikerült szerezni, akkor maradjon csak otthon a férj, őt úgysem zavarja annyira az ordítás, ha van meccs a tévében meg internet a számítógépben.

A bulizó anyukák pedig a háborúból visszatérő katonák hevességével képesek magukat belevetni az éjszakába. A terhesség és a szoptatás alatt tartott kényszerű méregtelenítés alatt borzasztó nosztalgiával lehet visszagondolni a leányévek kicsapongásaira. Így hát nagy öröm, amikor már nem kell megvonni a szervezettől, ami árthat neki. És visszanyert női alakkal szórakozóhelyen vonzani a tekinteket sem rossz érzés a hegynyi testtel sátornyi ruhákban töltött hónapok-évek után.

Szabadságon lenni egyébként is mindenki szeret. Márpedig Magyarországnak még a legfelvilágosultabb szegleteiben is alapvetően az anya munkája a gyereknevelés, még akkor is, ha esetleg fizetős munkahely is van mellette. Ezek a szabad esték pedig a második legjobb vakációt jelentik az az egy hét után, amikor nyáron az egyik gyereket az egyik, a másikat meg a másik pár nagyszülőre sikerül rásózni.

Így hát hétvégi estéken Budapest tele van a hámból kirúgó anyukákkal. Állítólag némelyik még kikacsintani is képes a hitvesi kötelékből, de ezt neház elhinni, hiszen akárcsak a magyar férjek, a magyar feleségek is mindennél többre tartják a házasság hoffmanrózsai értelemben vett szentségét. A bulizó anyukák meg egyébként is megérdemelnek legalább annyi tiszteletet, mint az édesanyák általában.