A helyszíni beszámoló első része>>>

Még mindig nem szűntek meg az utórengések. A földrengés után egy nap leforgása alatt csak Santiagóban 17 utórengést mértek, amelyek közül több is 5,6-6.2 között volt. Már kezdem megszokni, bár nem ritka, hogy hallok valami nyikorgó hangot, rögtön rápillantok a nagy virágra, hogy annak a levelei éppen elkezdtek-e mozogni, vagy csak épp hallucináltam az egészet. Vagy például fekszünk az ágyban, és nézzük a tévét, én határozottan érzem, kezdődik a mozgás:

"Érzed te is?" – kérdezem kissé ijedten.

"Ah, nyugi, csak a sarkam viszket, azt dörzsölöm az ágy széléhez..." - válaszolta nyugodtan a chileim.

Megmondom őszintén, bár a nagy eseménynél nagyon bátor voltam, utána igencsak megijedtem, főleg amikor megtudtam, hogy voltam olyan szerencsés, hogy átéljek egy olyan erős földrengést, ami 50 éve nem volt az országban, és a világranglistán is igencsak előkelő helyet foglal el. De hát honnan tudhattam volna, hogy a földrengések általában rövidek, konkrétan emlékszem A nagy Los Angeles-i földrengés című filmben, hogy hosszú percekig mutatják kire, hogy dől rá és micsoda.

Épp ezért kis hátizsákba beleraktam a laptopom, egy-két meleg cuccot, vizet, és ami fontos lehet. Ja, és ruhában feküdtem le aludni. Rohanni nem fogok továbbra sem, ha lenne ismét egy nagyobb mozgás, de erre képtelen is lennék, az utóbbi két napban annyiszor mászkáltam fel-le a tizenhetedikről, hogy egyszerűen izomlázam van, és úgy megyek, mint aki megsántult. Azért egy-egy utórengésnél a szívbaj kerülgetett, de remélhetőleg lassan már véget érnek.

Apropó, rohanás! Állítólag egy dolgot nem szabad földrengéskor, rohanni kifelé, mint az őrült, mert nincs az a gyorslábú sprinter, aki le tudna érni az akárhanyadik emeletről a földszintre 1-2 perc alatt, és ott kikerülgeti majd az éppen lefelé száguldozó virágcserepeket, vagy ami éppen le akar esni. Másrészt a lift automatikusan megáll, szóval ez használhatatlan, a lépcső pedig rendszeresen imbolyogni kezd. Esetleg családi házból még lehet próbálkozni, de másféle épületből jobb, ha nem. Csak a külföldiek és a pánikolósok képesek ilyen butaságra.

Egyébként itt az épületben is volt egy brazil fickó, aki amint elkezdődött a földmozgás, kiugrott az ágyból, otthagyta a chilei csaját, hadd féljen egyedül, és egy szál gatyában leszáguldott a tizenegyedikről a legnagyobb rengés idején, később a portás adott neki valami plédet, mert minden gyerek őt nézte, na meg amúgy is hidegek itt az éjszakák.

A másik véglet például a chileim nővére, aki mint utóbb kiderült, képes volt átaludni egy 8,5-ös földrengést, majd több óra múlva, amikor felébredt, akkor látta, hogy bizony földrengés volt, de szerencsére ennek a mormotának semmi baja nem történt.

Nem is tudom, valóban jobb-e a családi ház. A barátnőm arról számolt be, hogy kifutott a házából, de a föld annyira mozgott és olyan iszonyatos morajlást hallott imbolygott a háza és recsegett-ropogott minden. A saját hangját sem hallotta, ahogy a férjének kiabált. Lehet, hogy én akkor inkább himbilimbizek idefönt.

Bár délen valóban kritikus a helyzet, mert ott sajnos a tenger is tarolt, de beszéltünk a chileim testvérével, ő az epicentrum közelében lakik. Azt mondta, hogy most már javul a helyzet, mert több ezer katona jelent meg, de az első három napban alig aludtak, mivel féltek a rablóbandáktól, de abban is biztos volt, hogy bárki belép a házba, ő azonnal lőtt volna.

Bár biztos furcsa, hogy én ilyen könnyedebb beszámolókkal jelentkezem, de igen is örülnünk kell, hogy rengeteg ház, lakás megmaradt, és bár sokan meghaltak, vagy eltűntek, de ez a szám még mindig ezer körüli, a földrengés pedig a lakosság 80 százalékát érintette, vagyis 13 millió embert! Igen, meghallhattunk volna, de jelenleg nagyobb esélye van annak, hogy Pest belvárosában valaki ráomlik egy régi ház fala vagy faldarabja, mint itt egy újabb nagyobb földrengésnek. Állítólag erre legalább 20 évet kell várni.

Ha kinézek az ablakomból, nyomát sem látni a szombati eseményeknek és az ismerősök is erről számolnak be. Óriási toronyházak, tiszta üvegből, érintetlenül vészelték át a rengést. A lakhatatlanná vált új házak kivitelezőit pedig tuti felelősségre vonják, a chilei építési norma szerint egy sem dőlhetett volna össze, vagy csak kisebb mértékben rongálódhatott volna meg.

Ha jól meggondoljuk, Haitiben 7-es erősségű rengés volt, itt pedig 8-8,8 közötti. Ha ez Európát érinti, egészen biztos elpusztít mindent.

Egyébként csak megjegyzem, hétfő már munkanap volt, katasztrófahelyzet ide vagy oda.

Viszont egy dolgot nem értek. A magyar sajtóban sorra azt írják, hogy magyar nagykövetség nem tud magyar áldozatokról. Egyrészt Chilében nincs nagykövetség, csak Buenos Airesben, másrészt csak tiszteletbeli konzulátus van. Többen regisztrálva vagyunk a nagykövetségen, de eddig egyikünket sem keresett senki, hogy élünk-e, pedig speciel az én telefonom még működött is.

Grafogirl

2010. március 3.