2011-ben a kormány javaslatára a parlament az egész magyar sportirányítás rendszerét – a pénzügyi és szakmai részével együtt – megváltoztatta, a Magyar Olimpiai Bizottságra bízta. Minden számomra elérhető fórumon jeleztem, hogy ez rossz döntés, sőt, ezzel összefüggésben peres viszonyba is kerültem a MOB-bal.
Akkor Schmitt Pál, Molnár Zoltán (MOB-főtitkára) és a Borkai Zsolt lobbitevékenysége erősebb volt, minden hatalmat a MOB kapott. Megszüntették a szabadidős, a nem olimpiai sportágakat működtető köztestületeket, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) köztestület jellege is eltűnt. Ezeket a szervezeteket tagozatként beintegrálták a MOB-ba. Ott létrejött egy 240 fős közgyűlés (a parlamentben is csak 199 fő van), ennek élére a győri polgármester, Borkai Zsolt került, aki ettől kezdve társadalmi munkában látta el e tevékenységet.
Kódolva volt, hogy a MOB ilyen szervezeti felépítésben a magyar sport irányítását, rábízott feladatát, nemhogy sikeresen, de megfelelően sem tudja ellátni.
Most a kormány értékelte a sport, mint stratégiai ágazat elmúlt négy évét. A felülvizsgálat eredményeképpen úgy döntött, hogy a sportirányítás és az állami források felosztásának elsődleges felelőse a továbbiakban az állami és sportigazgatási szerv, vagyis a sportpolitikáért felelős miniszter. Ez azt jelenti, hogy a kormány döntésével visszaállította – bizonyos belső korrekciókkal – a 2012 előtti állapotot: a MOB szerepe csak javaslattételre, szakmai koncepciók megalkotására, a sportban való közreműködésre korlátozódik. A tagozatai megszűnnek, a szabadidő, a nem olimpiai sportágak és a paralimpikonok visszakapják köztestületi jellegüket.
Lényegében a MOB-ot brutálisan lefokozták.
A kormány döntésének nagyon örültem, hiszen bizonyította, hogy a magyar sport eredményességével összefüggő aggodalmaim jogosak voltak, hiszen a MOB rosszul teljesített.
Megdöbbentem azonban azon, ahogy Borkai Zsolt, a MOB elnöke, a kormány döntését kommentálta. Szerinte a MOB jól teljesített és ezt az ügyben tartott sajtótájékoztatóján érvekkel is alátámasztotta. Szerinte Rióban nem volt doppingeset (igaz, itthon volt), a MOB-ot nem érte korrupciós vád, minden forinttal elszámolt.
Azt gondolom, hogy ezek a dolgok természetesek, nem érdemként kell említeni őket. Ami a jó riói szereplést illeti, az ugyancsak érdekes, mert ebben a körben a számok és tények konokok:
a riói eredményekre a nemzet büszke, de az eredmények belső tartalma kritikán aluli.
Négy évvel ezelőtt 5 sportág szállította a 8 aranyérmet, Rióban 3 sportág. Az aranyakból Hosszú Katinka és Kozák Danuta 3-3-at szerzett. Az ő felkészülésüket férjeik irányították segédedzőnek megfelelő papírral (mert csak így lehetett fizetni nekik). Nélkülük számszakilag is óriási kudarc érte volna a magyar sportot. Londonban 12 sportág volt pontszerző, Rióban csak 8 sportág. Az elmúlt 60 évben a legkevesebb olimpiai pontot szereztük. Ez az a nagyszerű teljesítmény akkor, amikor a riói felkészülés pénzügyi támogatása – a miniszterelnök jóvoltából – a többszöröse volt a londoninak?
Ha hozzávesszük az eredménylistához, hogy a látványsportok közül – amelyek évek óta TAO támogatásban részesülnek - csak a vízilabda jutott ki, de az sem szerepelt túl sikeresen. A többi ki sem jutott. A kézilabdázók hiába vitézkednek a Bajnokok Ligájában, csapatot még sem tudtak kijuttatni az olimpiára. A labdarúgásról ne is beszéljünk, mert a MOB és az MLSZ együttműködése a ciklusban nulla volt. Erre aktuálisan, személyesen is felhívtam Borkai Zsolt figyelmét, de nem érdekelte, mint ahogy a mindennapos iskolai testnevelés ügye sem, pedig a Sporttörvény szerint ez is a MOB ügye kellett volna, hogy legyen.
A sportágfejlesztési programok és az utánpótlás-nevelési programok csak névlegesen működtek, hozadékuk nem volt, pedig ezekre a feladatokra is kiemelt támogatást nyújtott a költségvetés. Most még ez a tevékenység sem marad a MOB-nál.
Az elnök arra hivatkozott a sajtótájékoztatón, hogy nincs ráhatásuk a sportági szövetségekre, mert nem szólhatnak bele a munkájukba. Óriási tévedésben van a MOB-elnök. A sporttörvény szerint számon kérhetik (sőt, kötelességük) a szakmai munkát, nem kell elfogadni a szövetségek célkitűzéseit, kritikai észrevételek nélkül elfogadni a felkészülési programokat. Ezen programok végrehajtását a törvény szerint köteles volt ellenőrizni a MOB.
Hányszor számoltatták be elnökségi üléseken a MOB szakmai bizottságát vagy a szövetségeket? Nemigen lelhető fel ezekkel a témákkal kapcsolatban elnökségi határozat, amely bizonyítaná a törődést. Az elnöknek feladata összeállítani és jóváhagyni az ülések napirendjét, de az ilyen ülések megtartására a főszabályként heti egyszeri 2-3 órás budapesti tartózkodása nem elegendő. Igaz, helytartói, ha kellett, naponta telefonon tartották a kapcsolatot a MOB munkatársaival. És ezek után csodálkozik a MOB elnöke, hogy a kormány változást akar?
Borkai Zsolt azt is említette a változás kapcsán, hogy nem a pénz, hanem a szakmaiság a fontos. Eddig nem ez volt a fontos? A pénz csak eszköz. A MOB-nak nem elsődlegesen nem a pénzzel kell elszámolnia, hanem a tevékenységével és az eredményekkel. Most már nem csak a pénz, de a szakma sem a MOB-é. Azt mondta, hogy mint vezető, természetesen kritikusan értékelte a kialakult helyzetet. Én azt mondom, inkább
önkritikusan kellett volna végiggondolni a 6 éves tevékenységét; rengeteg kárt okozott a magyar sportnak.
Ki felel a történtekért? A kormány, mert 2012-ben a MOB-ra bízta az egész magyar sportirányítást? Vagy egy tehetetlen, minden előterjesztést jóváhagyó 240 fős közgyűlés, ahol csak a státusz a lényeges? Az elsőfokú vezetőnek, mint előterjesztőnek nincs felelőssége? Előadja, hogy a mostani új rendszert legfeljebb az indokolja, hogy bevezetik az egycsatornás pénzügyi rendszert. Emlékeztetni szeretném, hogy 2012-ben ugyanez volt az indok, hogy ahol a szakma, legyen ott a pénz is. Most is ugyanez a helyzet.
Kedves Borkai Zsolt! Akkor miért veszi vissza tehát a kormány a sport irányítását, ha olyan sikeresnek érzi a tevékenységét? Ön szerint nyilvánvaló, hogy a kormány most rossz döntést hozott, hiszen a MOB jól teljesített. Hiszen – mint ön mondja – Orbán Viktor is elégedett volt a versenyzőkkel, azok riói számszerű eredményeivel. Azt azonban nem mondta – ön sem állította –, hogy a miniszterelnök a MOB működésével és teljesítményével is elégedett lenne. Nyilván félreértette a miniszterelnöki nyilatkozatot. A MOB lefokozását egy „csak”-kal nem lehet elintézni.
A kormány döntésének tükrében, azt gondolom, hogy egy ilyen kudarc után, mint a bukott MOB elnökének, azonnal le kellett volna mondania. A tisztesség ezt kívánná. Úgy tűnik azonban, hogy az ön értékrendje nem ilyen. Persze ez nem akadályozza meg abban, hogy az újjá alakuló MOB-ban ne próbáljon szerepet vállalni. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki azt mondja, hogy „Jaj, ne, elég volt!”.