Demokráciákban politikusnak, celebnek, művésznek, civilnek – és a sor még hosszan folytatható – megadatik a lehetőség, hogy bármiről és szinte bárhol szabadon kifejthesse a véleményét. A fővárosi főügyész nem tartozik, nem tartozhat ezek közé.

A napokban a Kúria kimondta: lehet fideszesnek nevezni a Polt Péter vezette ügyészséget. Ezt követően Ibolya Tibor fővárosi főügyész az Indexen írt véleménycikket, melyben az ítélet kapcsán butaságot, hisztit és valótlanságot emleget, és szerinte mindenki, aki ebben a gyalázatban közreműködött, szégyellje magát.

Rendkívül visszásnak tartom, ha egy hivatalban lévő ügyészségi felsővezető nyilvánosan – s néha alpári stílusban (lásd: csörgősapkás bohócos nyilatkozat) – bírálja a bíróságokat. Pláne, ha a kritika konkrét ítéleteket érint, és duplán pláne, ha az illető érintett és sértett félként szólal meg (hiszen az ügyészség a publicisztika alapjául szolgáló perben felperes volt).

Ez a magatartás még a politikusoknál is rosszul veszi ki magát. Még akkor is, ha a bírálatot Ibolya Tibor demonstratívan címzetes egyetemi docensként írta alá. Ettől függetlenül ugyanis mindenki tudja, hogy ő a fővárosi főügyész. Megjegyzem: ha egyetemi minőségében publikál, írjon tanulmányt egy tudományos folyóiratba – ahogy ezt eddigi pályafutása alatt meg is tette párszor – és ne egy internetes közéleti hírportálon közzétett publicisztikában vagdalkozzon sértetten.

Maga a konkrét ügy kétfelé bontható. Az egyik kérdés az, hogy kiterjed-e szólásszabadság joga azokra a megnyilvánulásokra, amelyeket a bíróság megítélt – másként fogalmazva: a személyiséghez, a jó hírnévhez fűződő jogok érvényesülése érdekében mennyiben korlátozható a véleménynyilvánításhoz fűződő alapjog –, a másik pedig az, hogy az állításról mit gondolunk.

A szakmai vonatkozásokról csak annyit, hogy aki ismeri a hazai és a strasbourgi bírói gyakorlatot, nem csodálkozik a döntés tartalmán. Ehhez kísértetiesen hasonló pert nyertem meg én is első- és másodfokon is Matolcsy György jegybankelnökkel szemben. Egy korábbi tanulmányomban írtam – bár ezt a véleményemet azóta is sokan vitatják –, hogy minél stabilabb egy demokrácia, annál inkább korlátozható a szólásszabadság az emberi méltóság védelme érdekében. Úgy tűnik – s ezen is érdemes elgondolkodni –, hogy a bíróságok úgy látják: ma Magyarországon egyre tágabban indokolt a véleménynyilvánítás szabadságának határait megvonni.

De visszatérve a gondolatmenetem fő sodrához: ha pár sorral feljebb nem tartottam helyesnek, ha valaki egy hírportálon bírál konkrét bírósági ítéletet, én sem teszem. Megvan ennek a helye, ahogy említettem, a tudományos folyóiratokban, mondjuk éppen az Ügyészek Lapjában, ahol magam is publikáltam pont ebben a témában. Vagy javasolnám Ibolya Tibornak, mondjuk a Jogesetek Magyarázata című folyóiratot. Azon a fórumon szívesen állok egy ilyen vita elébe!

No és akkor nézzük a kijelentés tartalmát... Ibolya Tibor felsorolta, hogy a korábbi ügyészségi vezetők közül kik voltak MSZMP-tagok. Én nem vagyok olyan jól értesült, mint a főügyész, fogalmam sincs, hogy a mai ügyészségi vezetők közül Polt Péteren kívül volt-e bárki fideszes vagy a KDNP tagja. Ez valójában nem is érdekel, egészen addig, ameddig az illető a munkáját elfogulatlanul végzi, s nem tudom tetten érni azt, hogy döntéseiben megjelennek a pártérdekek.

Márpedig a legfőbb ügyész beszámolójának parlamenti vitájában évről évre órákon keresztül soroljuk, hogy szerintünk hol érhető tetten a kormánypártosság. Meg lehet nézni a parlamenti jegyzőkönyvekben: ellenzéki képviselőként mindig a tényekből vontuk le a következtetéseinket. (Megjegyzem, hogy éppen az ilyen, tények alapján levont következtetésből eredő tényállítást is tartalmazó véleményt tartja a töretlen bírói gyakorlat megengedhetőnek, még ha az sértő is). És itt jutunk el a lényegig. A fideszes jelzőt alapvetően nem a legfőbb ügyész párthovatartozása miatt indokolt használni, hanem az általa folytatott és felügyelt gyakorlat miatt.

Az ügyészség fideszes elfogultsága két módon érhető tetten. Egyrészt meggyőződésem, hogy az ügyészség sok esetben politikai alapon indít eljárást a Fidesszel szemben álló politikusok ellen. Másrészt a fideszes politikusok ellen akkor sem indul vizsgálat, amikor a bűncselekmény elkövetése már egy laikus számára is nyilvánvaló.

De hogy ne csak általánosságokban beszéljek, álljon itt néhány konkrét példa. Emlékeznek még a Laborc Sándorral, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatójával kapcsolatos ügyre? És amelyikben Szilvássy György miniszter volt érintett? De említhetném a Molnár Gyula polgármesterrel, Juhász Ferenc volt miniszterrel, Weinek Leonárd polgármesterrel, Hiszékeny Dezső országgyűlési képviselővel, Schwartz Béla polgármesterrel vagy Szabó Lóránt polgármesterrel szembeni büntetőügyeket is. Ezek az ellenzéki politikusokkal szemben megindított eljárások sokszor a kampányidőszakra időzítve voltak tálalva, a Fidesz-közeli lapok bőven idéztek a hozzájuk eljutott eljárási dokumentumokból, majd valamennyi ügy jogerős felmentéssel végződött.

Persze, biztos van, aki erre azt mondja: jó, de volt olyan politikai ügy, aminek a végén elítélték a vádlottat. Igaz. No de hol van ez az ügyészség 97 százalékos váderedményességétől, amire a legfőbb ügyész évek óta olyan büszke? Ezekben az ügyekben a vádhatóság eredményessége láthatóan 50 százalék alatt marad. Hogy mennyivel, az pár év múlva majd kiderül. Szóval az, hogy voltak megalapozott eljárások is, még nem annulálja a politikai indítékkal kreált megalapozatlan vádak bűnét.

Vagy nézzük az ügyészség kormánypártosságának másik bizonyítékát: a nyilvánvaló bűncselekmények kivizsgálásának elszabotálását! Ugye ismerősek a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak ügyei, melyekben Matolcsyék szerint 250 milliárd forint vesztette el közpénz jellegét? Szinte nincs olyan hét, hogy ne írna a sajtó arról, milyen botrányos költései és szerződései vannak az alapítványoknak. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a legfőbb ügyésznek a felesége és a lánya is az MNB munkavállalója: a neje például a jegybank egyik felsővezetője. Ennek fényében több mint érdekes az ügyészség látványos érdektelensége az ügyek felderítése kapcsán.

Hasonló módon eltussolt ügyekkel tele az ügyészség padlása. Emlékeznek a baltás gyilkos kiadásának ügyére, amely után valaki 7 millió azeri dollárt vett fel egy magyar bankból? Rémlik még Portik terhelő vallomása, melyet Rogán Antal miniszterre tett? Rogán egyéb ügyei is megvannak? És amikor Vizoviczki László Kubatov Gábornak írt levelet, melyben a fideszes politikus segítségét kérte a büntető eljárásában? A vasárnapi boltzárral kapcsolatos népszavazási ügyben történt erőszak? A Pharaon-ügy? Farkas Flórián és az Országos Roma Önkormányzat ügyei? Farkas Sándor fideszes országgyűlési képviselő, aki elfelejtett feltüntetni másfél milliárd forint támogatást a vagyonbevallásában? A földügyek? A trafikpályázatok, ahol hangfelvétel készült arról, hogy a szekszárdi polgármester határozta meg, hogy ki nyerje a pályázatot? Amikor a miniszterelnök veje, vagy Matolcsy György fia milliárdos értékű adásvételeket kötnek, csak azt nem tudni, hogy miből?

Ezeknek az ügyeknek mind van egy közös vonásuk: az ügyészség egyikben sem indított eljárást. Pedig többségükben még feljelentés is született. Mégis: egyetlen ismert kormánypárti politikus sincs előzetes letartóztatásban, senkit nem ítéltek el. Elhiszi bárki, hogy mindez azért történt így, mert – ahogy azt a Fidesz hirdeti – Magyarországon nincs állami korrupció? Ugyan már...

A példák hosszú sora folytatható lenne, de nincs értelme. Ennyiből is pontosan látszik: nem az a probléma, hogy Polt Péter fideszes párttag és képviselőjelölt volt, hanem az, hogy ez a tevékenységére is rányomja a bélyegét.

Szégyellnie nem annak kell magát, aki kimondja az igazságot, hanem annak, aki pártpolitikai érdekek kiszolgálására használja fel a pozícióját, s ezzel lejáratja azt az intézményt, amelynek munkatársai – néhány felsővezetőn és azok sameszain kívül – valóban tisztességesen végzik a munkájukat. Állítom, hogy az ügyészség – túllépve azon, hogy a politikai ellenfelek ellen indított koncepciós eljárásaival érdemben befolyásolta a 2010-es és 2014-es választások eredményét – tucatnyi ember bűnös elfogultsága miatt mára nem csupán kiszolgálója lett a hatalomnak, hanem a szervezett, intézményesített módon működő állami korrupció leplezésével nélkülözhetetlen pillérévé, egy bűnöző rezsim szerves és nélkülözhetetlen elemévé vált.

Ha ez a vélemény valakinek nem tetszik, megértem. Nekem pedig a politikai érdekeket kiszolgáló fideszes ügyészségi vezetők tevékenysége nem tetszik.

Dr. habil. Bárándy Gergely PhD