Miután mind szakmailag, mind a társadalmi közvélemény előtt elveszítette a csatát, Tarlós István főpolgármester úr múlt pénteken bejelentette, hogy a jövő áprilisi országgyűlési választások fővárosi témájává akarja tenni kedvenc nünükéjét, a római-parti mobilgátat. Persze ő célként a problematika – átmeneti – politikamentesítését hangoztatta, de ravasznak vélt trükközései által valójában a 2018-as országgyűlési választások fontos budapesti kérdésévé tette a Római ügyét. Ezzel az erővel mondhatta volna azt is: Budapesten az országgyűlési választás legyen népszavazás a Római-part sorsáról. Ha ezt a szándékát a közgyűlési többség nem írja bölcsen felül, akkor – függetlenül attól, hogy a Fidesz–KDNP milyen eredményt ér el Budapesten 2018 tavaszán – a most meghekkelt népszavazás miatt az „Ügy” egészen a 2019-es önkormányzati választásokig is kitart, akkor is érvényesítve az ezen oldal számára káros hatását.
A Fővárosi Közgyűlés kormánypárti oldala már az elmúlt évek során is sok hátrányt szenvedett el amiatt, hogy a politikai szolidaritás kényszere folytán tűrnie kellett a főpolgármester próbálkozásait, melyekkel a római agyrémet minden áron a városra erőltetni igyekezett. (Szó szerint minden áron, hiszen a projekt árát ugyanezen műszaki tartalom mellett tavaly tavasszal 12,7 milliárd forintra ígérte Tarlós – miután 10 milliárdnyi bruttó bekerülési összegről az állammal támogatási szerződést kötött, uniós forrás igénybevételére –, most meg már a tervező szerint 40 milliárdnál jár a számláló, és ebben még nincs is benne minden költségelem.)
Hónapokkal ezelőtt pedig már végleg kifújt az „55 ezer csillaghegyi lakos biztonsága érdekében” retorika, mert a nevezettek is növekvő számban kezdték felismerni, hogy ők csak ürügyként szolgálnak a római-parti mobilgát protagonistái számára. Hiszen őket a jövőben épp olyan biztonsággal meg lehet védeni az árvíztől az eddig is használt, a Nánási út – Királyok útja menti védvonalon, mint minden idők legnagyobb árvize idején, 2013-ban. (Pénteken maga a főpolgármester idézte az árvízi védekezésért felelős Fővárosi Csatornázási Művek írásbeli nyilatkozatát erről.) És ezen nem változtat az, hogy 2014-ben a Belügyminisztérium megemelte a figyelembe veendő – műszóval: mértékadó – árvízszint magasságára vonatkozó jogszabályi előírást, hiszen az abban szereplő irányszámoknak az összesen 84 km hosszú budapesti védvonalak túlnyomó többsége nem felel meg.
Látván a közvélemény hangulatváltozását, a fővárosi ellenzék – érthetően – előállt a népszavazási kezdeményezéssel. Amit, ha az aláírásgyűjtést Tarlós nem torpedózza meg a referendum formai tárgyát képező 229-es közgyűlési határozat átszámoztatásával, én is támogattam volna, persze nem politikai, hanem szakmai alapon. Számomra ugyanis kétségtelen – a városvezetés által elszabotált feltáró vizsgálatok hiányában is –, hogy az eddigi védvonal megerősítése vagy átépítése révén jobb hatásfokkal, lényegesen olcsóbban, és messze kevesebb környezeti kárral lehet megerősíteni az élet- és vagyonbiztonságot az úgynevezett Csillaghegyi-öblözetben.
Ettől független a politikai szempont: én teljesen értelmetlennek, a Fidesz–KDNP számára kockázatosnak tartom, hogy a főpolgármester az április választások utánra tolta el az árvízi védekezés nyomvonaláról meghozandó végső döntést, hangsúlyozva, hogy az csak a parti két nyomvonal egyike mellett szólhat majd. Mind a Tarlós István volt, mind a Bús Balázs jelenlegi óbudai polgármester nyomvonalával kapcsolatban a tolerálhatónál lényegesen több okból merül fel a „Miért pártolják?” kérdése.
Meggyőződésem szerint a kormányzati pártszövetségnek országosan is, és mindenekelőtt a fővárosban az az érdeke, hogy az óbudai árvízi védelem biztosításának kérdése teljesen depolitizálttá váljék. Ehhez az szükséges, hogy Tarlós-féle pénteki bejelentés szakmai folyományait a közgyűlésben következetesen és hiánytalanul levonják. Sorolom a Jánossy András szakértő kezdeményezésére szakmai és civil körökben levont logikus következtetéseket:
A) A Fővárosi Csatornázási Művekkel vonassák vissza „a Budapest III. kerület Csillaghegyi-öblözet árvízvédelme” projekthez a Budapest Főváros Önkormányzata részére benyújtott környezetvédelmi engedély iránti kérelmét, a vízjogi létesítési engedély iránti kérelmét, valamint a fakivágási engedély iránti kérelmét; továbbá a Fővárosi Vízművekkel függesztessék fel a projekt térségében a Dunával párhuzamosan futó SENTAB anyagú „Észak-Budai III.” víznyomó vezeték tervezett cseréjét az árvízvédelem végleges tervének elfogadásáig.
B) A jelenlegi kérelmek visszavonásával egyidejűleg a Fővárosi Csatornázási Művekkel nyújtassanak be új kérelmeket a Barát-patak bal és jobb parti védvonalszakasz, valamint az Aranyhegyi patak bal és jobb parti védvonalszakasz árvízvédelmi művének környezetvédelmi, illetve vízjogi engedélyezése iránt.
C) Bontsák fel a projekt megvalósítására a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programok Irányító Hatóságával "KEHOP-1.4.0-2015-00001" számon létrejött Támogatási Szerződést.
D) A Fővárosi Közgyűlés hozzon határozatot arról, hogy:
1. A Csillaghegyi-öblözet Dunával párhuzamos oldalán az árvízvédelmi biztonság növeléséről az alábbi hozzávetőleges nyomvonali alternatívák egyenlő részletességgel kidolgozott terve alapján kell dönteni: (a) a Nánási út – Királyok útja menti nyomvonal, (b) a dunai kerítések vonalához lehető legközelebbi, helyenként a telekhatárokon belül haladó nyomvonal, (c) a kizárólag közterületen haladó, a jelenlegi parti sétány és a Duna közé eső nyomvonal.
2. A Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi biztonságának növelését szolgáló tervezési megbízás kiadása előtt a főváros új, az egész hullámtérre kiterjedő, az irányadó szabványok szerinti sűrűséggel elvégzett talajfúrásokra alapozott hidrodinamikai modell kidolgozásával tárja fel a három nyomvonali változat talajmechanikai és vízügyi kockázatait, továbbá a térség régészeti területeire gyakorolt hatását.
3. A döntés meghozatalát megalapozó költséghatékonysági elemzésnek ki kell terjednie beavatkozás által a Római-part tájképében bekövetkező változás társadalmi szinten érvényesülő hatásának értékelésére.
4. Mindezen adatok ismeretében a nyomvonal kiválasztását alá kell rendelni a Római-part jövendő területhasználata társadalmi konzultációban kialakítandó tervének.
5. A véglegesített területfejlesztési-vízgazdálkodási terv alapján új pályázatot kell benyújtani uniós forrású állami támogatás elnyerésére.
Végigolvasván a szakértők aggodalmait, számomra egyértelmű, hogy az A)–D) döntéscsomag meghozatalával garantálva lesz, hogy a Római-part és az egész Csillaghegyi-öblözet biztonsága és jövője kérdésében a szakmai és közéleti vita valóban mentesüljön a politikai felhangoktól.
Ám a Fidesz–KDNP-nek eminens érdeke a közvélemény bizalmának maradéktalan visszaszerzése, amit a más kérdésekben sok szerencsétlen lépést meghúzó főpolgármester azzal tudna elősegíteni, ha teljesen kivonulna a gátügyből.
Ha ez nem bizonyul elégnek, akkor a közgyűlési többség ötödik, E) határozatként meg kell szavazza, hogy a fenti döntéselőkészítő lépések végrehajtása után a végső döntés meghozatalára népszavazást fognak kiírni Budapesten. Ez – amit a kisebbség nem tud nem támogatni – nyilvánvalóan a nullára csökkentené az ellenzék politikai tőkéjét az ügyben. Mivel pedig a kormánypárti oldal tovább már nem lépne fel úgy, mint valamelyik nyomvonali változat lobbistája, meg lehetne úszni, hogy a vasárnapi boltbezárás ügyéhez hasonló visszavonulót kelljen fújni ebben a kérdésben is, ha a közvélemény végül nem Tarlós vagy Bús gátját támogatja.
(*) A szerző a második Orbán-kormány idején a környezetügyi államtitkárságot vezette, melynek felelőségi köre a vízügyekre, a környezetvédelemre és a természetvédelemre terjedt ki.
(Borítókép: Tarlós István főpolgármester egy demonstrálóval beszélget a Fővárosi Közgyűlés rendkívüli ülése elõtt a Városháza dísztermében 2017.október 18-án. - fotó: Soós Lajos / MTI)