Április 12-én reggel a Figyelőben megjelent egy cikk A spekuláns emberei címmel egy tényfeltáró újságíró, Csanády András tollából, amely bizalmas információkra hivatkozva elárulja, hogyan sikerült „Sorosnak, illetve az általa pénzelt szervezeteknek dolgozó” több száz embert azonosítania, „miután a milliárdos egykori bizalmasa kikotyogta, mekkora lehet a magyar hálózat”.

A cikk láthatólag arra vállalkozik, hogy Orbán Viktornak a választási kampányban a 2000 Soros-zsoldosra tett utalását igazolja. Nagy izgalommal olvastam a cikket, hiszen végre én is megtudhatom, mi ez a titokzatos hálózat. 1994 óta dolgozom ugyanis a Közép-európai Egyetemen (CEU), amelyhez, mint köztudott, Soros György adta az alapító tőkét, de az utóbbi idők tényfeltárása előtt nem találkoztam ezzel a hálózattal.

Izgalmam meglepetéssel párosult, amikor láttam, hogy a hálózat tagjai között Egyetemes alakok címmel a CEU prominens oktatói szerepelnek az első helyen, és közöttük találtam a magam nevét is olyan nagyszerű emberek társaságában, mint az 1995-ben elhunyt Ernest Gellner filozófus és antropológus, a London School of Economics világhírű tanára, Hanák Péter, a modern magyar történelem 1997-ben elhunyt nagy kutatója, a CEU történelem tanszékének alapítója, tragikus sorsú kiváló történész kollégám, Tóth István György, aki 2005-ben halt meg, illetve hasonlíthatatlan volt rektorunk, a 2012-ben elhunyt Yehuda Elkana, ez a kivételesen hatékony és nagyszívű tudományszervező.

Ezek szerint Soros Györgynek akkora lenne a hatalma, hogy még a túlvilágon is tud ügynököket toborozni az európai keresztény kultúra elpusztítását célzó aljas terveihez? És ehhez a hálózathoz tartoznék én is, aki szinte egész tudományos tevékenységemet a kereszténység tanulmányozásának és a keleti keresztény hagyományok és történelem feltárásának és megismertetésének szenteltem? És sikerült neki úgy beszervezni Ernest Gellnert is, és engem is, hogy sem ő a túlvilágon, sem én ezen a világon nem vettük ezt észre? Első érzésem a mélységes hála volt Csanády András iránt, hogy ezt megtudhattam tőle.

A szerző hitelét csak tovább erősíteni látszott, hogy láthatólag nemcsak a túlvilági életben hisz – hajh, milyen kevesen vagyunk, akik még így gondoljuk ezt ebben az ateista környezetben! –, de abban is, hogy a másik világra költözött szentek képesek továbbra is hatni ebben a világban. Alighanem tisztában van a szerző – gondoltam – azzal is, milyen nagy vita folyt erről a kérdésről a hatodik század végén Bizáncban, és feltehetőleg olvasta Konstantinápolyi Eusztratiosznak a kérdésről írt művét, amelyben megvédi az elhunyt szenteknek a világban folytatott tevékenységét azokkal szemben, akik ezt tagadták, és akik azt állították, hogy a lélek meghal vagy elszenderül a test halálakor. Sajnos ezt a kiterjedt filozófiai ismeretekkel és a Szentírás elmélyült ismeretével megírt művet még egyetlen modern nyelvre sem fordították le, de Csanády András alighanem az eredeti görög szöveget olvashatta – gondoltam jámborul.

E jámbor gondolatok fontolgatása közben azonban feltévedtem a magyar nyelvű Wikipédiának a Közép-európai Egyetemről szóló oldalára, és ott diákok dolgozatainak javításához szokott szemem szinte azonnal megtalálta a titkos lista forrását. Csanády András az ott, a Közép-európai Egyetem „neves tanárai” fejléc alatt közölt listát használta, abból válogatta ki a maga ügynöklistáját, de még azt is elmulasztotta, hogy ellenőrizze, a felsorolt személyek közül ki az élő és ki a holt. Valami érthetetlen okból a lusta diákok is gyakran plagizálják a Wikipédiát, talán azért, mert az olyan könnyedén hozzáférhető. Az ilyen plágiumot persze igen könnyű leleplezni, és érte a CEU szabályai szerint kirúgás jár.

Csalódásom így mérhetetlen. Csanády András valószínűleg nem olvasta Konstantinápolyi Eusztratiosz ékes görögséggel írt művét, és cikke még azt sem bizonyítja, hogy hisz az örök életben és az elhunyt szentek evilági tevékenységében. Ezenkívül semmiféle konkrét információval nem rendelkezik a titkos Soros hálózatról, és még annak sem nézett utána, hogy egyáltalán kik tanítanak a CEU-n, és hogy a Wikipédia egyébként tévedésektől hemzsegő listájából kik az élők és kik a holtak. Így semmiféle új ismerethez nem jutottam sem a félelmetes Soros-hálózatról, sem a saját ott betöltött öntudatlan szerepemről.

Nem lehetséges-e akkor, hogy az egész história néhány beteg agy és hazug elme szüleménye? Nem lehet-e, hogy pusztán csak arról van szó, hogy valaki parancsba adta: tessék neveket keresni az alaptalan bejelentéshez 2000 Soros-ügynökről, amit teljesítendő egy álnéven író lusta újságíró a Wikipédiához fordult segítségért?

A cikk szerzője: Perczel István, állítólagos ügynök, a Közép-európai Egyetem Középkortudományi Tanszékének tanára