Miközben a magyar kormány bilincses és gumibotos rendőröket küldene az iskolákba, Amerikában már egyre több iskola szabadulna tőlük. Nem tették ugyanis biztonságosabbá az iskolákat, csak a diákok kirekesztéséhez és kriminalizálásához járultak hozzá.
Egy alabamai középiskolában az iskolarendőr gázspray-vel lefújt egy lányt. Pedig a tanuló már bilincsbe volt verve és nem jelentett semmiféle veszélyt a rendőrre. A pittsburgh-i Woodland Hills középiskola iskolarendőre egy 14 éves ázsiai diákot többször fejbe vágott. Ennek során kiütötte a tanuló két fogát és számos zúzódást okozott az arcán és a nyakán. Egy birminghami középiskola diákja az előírás ellenére sapkát viselt az iskolán belül. Egy iskolarendőr egy zárt helyiségbe vitte, ahol büntetésből bántalmazta és fojtogatta.
Csak néhány dokumentált eset az amerikai iskolai rendőrök munkájáról a Szövetség az Oktatás Igazságosságáért nevű civil szervezet 2018-as jelentéséből. Az amerikai állami iskolák majdnem fele (46 százalék) alkalmaz egyenruhásokat a rend fenntartására. Jelenleg 1,7 millió amerikai diák jár olyan iskolába, ahol van rendőr, de nincs tanácsadó. Egyre több iskola hétköznapjaihoz tartoznak hozzá a fegyveres és kutyás őrök által vigyázott fémkereső kapuk, a diákok motozása, szóbeli vegzálása. Különösen a szegényebb negyedek iskoláiban, ahol nagy számban élnek kisebbségek. A kutatások szerint nekik jóval nagyobb esélyük van arra, hogy az iskolarendőr előállítsa őket. Az Indiana Egyetem kutatói a szakirodalom áttekintésével arra a következtetésre jutottak, hogy ennek az oka az előítéletekben keresendő, és nem abban, hogy a kisebbségi diákokra jellemzőbb lenne a fegyelemsértés.
A rendőrök iskolai alkalmazása az 1999-ben a Columbine Középiskolában elkövetett mészárlás után ugrott meg országszerte. Annak ellenére, hogy egyre több szakember mutat rá (köztük Elliot Aronson a "Columbine után" című könyvében), hogy
az iskolák nem lesznek biztonságosabbak attól, hogy rendőröket alkalmaznak.
Sőt, a kényszerítő eszközökkel felszerelt rendőrök jelenléte valójában kimondottan káros. Hiszen éppen azt nehezíti meg, ami az iskolai erőszak elleni küzdelemben a legfontosabb lenne. Ez pedig nem más, mint az emberséges, demokratikus iskolai klíma. A szakirodalom a "csúszda az iskolából a börtönbe" (school to prison pipeline) néven ismeri a jelenséget, amelynek során a nehéz körülmények között felnövő fiatalok már életük korai szakaszában kriminalizálódnak. Évente több mint ezer amerikai diákot állítanak elő iskolarendőrök. Nagyrészt olyan ügyek miatt, amiket az iskola házon belül, a diák kriminalizálása nélkül is tudna kezelni.
A George Floyd brutális meggyilkolása miatt kibontakozó tiltakozáshullám egyre inkább eléri az iskolákat is. Egyre több amerikai tanár, tanuló és diák követeli, hogy vessenek véget az amerikai oktatás évtizedek óta folyó militarizálásának. A magyar kormány döntése az iskolaőrség bevezetéséről teljesen szembe megy a nemzetközi és hazai szakmai tapasztalatokkal. Valószínű, hogy a propaganda-minisztérium egyik közvélemény-kutatása dobta fel, hogy ez népszerű intézkedés lehet, hiszen egyszerű megoldást kínál egy bonyolult problémára. Mint azonban az ilyen megoldások túlnyomó többsége, ez is teljesen rossz. Az iskolai erőszakra nem még több erőszak és egyoldalú elrettentés a válasz – hanem a holisztikus, rendszerszintű reformok.
A gyerekben nem a problémát kellene látni, hanem a megoldás kulcsát!
A tanárokat vagy egymást bántalmazó diákokról készült videók ugyanis csak a jéghegy csúcsát jelentik. Alkalmasak arra, hogy médiahisztériát keltsenek a fiatalok romló erkölcseiről és a növekvő iskolai erőszakról. De nem alkalmasak arra, hogy a teljes és valós képet mutassák.
Egyrészt az iskolai erőszak nem új keletű jelenség. Csak éppen a közösségi média miatt ma egyes esetek láthatóbbá válnak. Már Szókratész is arról panaszkodott a Kr.e. 5. században, hogy a "mai fiatalok" tiszteletlenek a felnőttekkel és "terrorizálják a tanáraikat." A tudományos igénnyel készült vizsgálatok nem támasztják alá, hogy az elmúlt időszakban az iskolákban a lazuló közerkölcsök miatt megugrott volna az erőszak.
Azt viszont alátámasztja a szakirodalom, hogy ha előfordul, az iskolai erőszak nem a diákok romló erkölcseiről szól.
Inkább tünete az iskola, és az azt befogadó társadalmi környezet működési zavarainak.
A nem megfelelően szabályozott társas kapcsolatoknak. A diákok rosszul kezelt viselkedési problémáinak. Az elavult, tekintélyelvű nevelési szemléletnek. A tanárok felkészületlenségének a sorból kilógó diákok támogatásában. A fejlesztő pedagógusok és asszisztensek, iskolapszichológusok és egyéb tanácsadók hiányának. Az iskola nem légüres térben létezik. Egy olyan társadalmi közegben, ahol a leszakadás és a kirekesztés nagyüzemi konzerválása folyik, az iskola sem válhat a mobilitás és az integráció motorjává. Csupán a frusztráció és az aggresszió katalizátorává.
Kiragadott online videókra nem lehet szakpolitikát építeni, ahhoz a szakemberekre kellene hallgatni.
Ők pedig évek óta küldik a vészjelzéseket arról, hogy a magyar tanulók jelentős része bizony nagyon nem érzi jól magát a jelenlegi oktatásban. Riasztóan sokan érzik úgy, hogy magukra vannak hagyva a problémáikkal, hogy a tanáraik, a diáktársaik nem becsülik és értik meg őket. Nem kapnak segítséget, ha problémáik vannak. Többek között akkor sem, ha bántalmazzák őket (a bántalmazás jelentős része ma már online történik). Ezek a problémák hosszú távon olyan frusztrációt okoznak, ami az iskolában is lelki és fizikai erőszakban, drogproblémákban fejeződhet ki. És mivel ezek tünetei csupán a jóval mélyebb gondoknak,
ha egyoldalúan a tünetekre összpontosítunk, akkor csak tovább súlyosbítjuk a problémát.
Ezzel szemben rengeteg jó gyakorlat, innovatív program van az iskolai erőszak csökkentésére (pl. a resztoratív konfliktuskezelés), mégis ritkán alkalmazzák őket.
Abszurd, hogy miközben mindössze 1 szociális segítő jut ezer, 1 pszichológus 800 tanulóra, és miközben a kormány idén ki sem írt pályázatokat az iskolai drogprevencióra, arra költi az adófizetők pénzét, hogy bilincses, gumibotos rendőröket küldjön az iskolába. Az ő jelenlétük csak még ellenségesebbé és kirekesztőbbé teszi az iskolai klímát. És még csak elő sem írják, hogy ezek az iskolaőrök együttműködjenek a segítő szakemberekkel. A fő cél bevallottan a gyerekek elrettentése és az érintett családok kirekesztése a támogatásból.
Már a jeles keresztény humanista, Rotterdami Erasmus is hangsúlyozta, hogy a gyermek rossz viselkedése nem a gyermekben benne rejlő, veleszületett Gonosz eredménye, hanem az elhanyagolás, a figyelem- és a szeretethiány terméke. Tehát alapvetően a felnőtt társadalom felelőssége és hibája. Ennek megfelelően
a fizikai fenyítés, a büntetés helyett az együttérző, a gyermek személyi autonómiáját fejlesztő nevelésre van szükség.
A tanárral szemben a diáknak nem félelmet, hanem szeretetet kell éreznie – különben megette a fene az egész nevelést, vélte Erasmus. Ennek az időtlen bölcsességnek az egyik legszebb művészi kifejezése Radványi Géza klasszikus filmje, a Valahol Európában. Főhőse az elvadult, erőszakos gyermekből a szabadság és testvériség értékeiért kiálló közösséget szervez.
Ez a humanista neveléseszmény az európai és magyar kultúra szerves részét képezi – a gyökereinket tagadjuk meg akkor, ha szakítunk vele, és militarizáljuk az iskoláinkat. Ne engedjük!
A szerző a Jogriporter Alapítvány igazgatója.