Vajon a valóság unalmas, vagy azt gondolják, okosabbnak tűnnek, ha pontosan tudni vélik, mit permeteznek az utasszállítók?

A humánusnak gondolt eljárás a tulaj szerint nemcsak kíméletesebb az állathoz, de a húsa is finomabb lesz tőle. Valójában ez nem pont így van.

Ezt állítják többen is. Mintha lenne bármilyen értelme a felcsavarható kijelzőnek.

A mesterséges intelligenciát politikai beszédekkel tanították be, és új beszédeket írnak vele.

Az amerikai plakáthoz képest alig látszik a film a színesbőrű főhőse, de az egyik kormányoldal szerint csak egy promóciós felületről van szó, a kínaiak jó barátságot ápolnak az afrikaiakkal.

A random generált mondatok pont olyan mélyek, mint a New Age-guru életbölcsességei.

Sírunk a krómozott lökhárító és a kézifékkar után, majd beülünk a klímába és bekapcsoljuk a navit. Ki van nyalva a fenekünk, csak nem ismerjük be.

Olyan kétségbeesetten menekülnek Sipos Páltól, hogy a lemondása után még ki is rúgták.

A posztapokaliptikus tiniscifikről úgy húzzák le az újabb rókabőrt, mintha kötelező lenne.

Megint jól összekoszoltuk magunkat, de megérte. A GM-nek viszont a Chevrolet nem igazán, a Ford pedig elővette a bullshit-generátort.

A Samsung telefonját akár akváriumba is ejthetjük. De ha bedöglik, a gyártót az se érdekli.

Egy holland cég embereket küldene a vörös bolygóra, nem hozná őket vissza, de életükből valóságshow-t készítene. Az elképzelés ezer sebből vérzik, szakemberek is kétkedve fogadták.

Komoly előtanulmányok után készítette el egy újságíró az El Bulli ételnév-generátorát.

Tudja, mi az a bifidus actiregularis? Hogy mit keres a mosóporban az aktív oxigén, az immunofortetartalom, meg az időkapszulák? Léteznek egyáltalán ezek a valóságban, vagy csak a reklámokban?