Index Vakbarát Hírportál

Valami különös történt a tököli Tesco-parkolóban

2017.10.12. 17:00

"A Dánó ötlete egy sötét, kétségbeesett őszi délutánon fogalmazódott meg bennem. Épp a tököli Tesco felé autóztam Szigetszentmiklósról, és azt éreztem, hogy olyan erősen lesz úrrá rajtam az üresség, hogy cselekednem kell, ha maradni akarok" – mondja a Dánó név alatt zenélő Borbás Dániel, aki épp az ősszel indítja be a szólóprojektjét. A bemutatkozó EP-jét az Indexen lehet először hallani.

21122358 1184225651721142 7187642063816428417 o
Fotó: DÁNÓ / Facebook

Dani korábban a Csodagyerekben zenélt, ám a zenekar tavaly májusban feloszlott, ezért az egykori csapat gitáros-billentyűse egyedül kezdett el dalokat írni. "A dalok alapvetően a saját szétesésem dokumentálják, és amellett, hogy köntörfalazás nélkül akartam megénekelni a gondolataimat, szerettem volna egy hangos, bunkó, dallamos és direkt anyagot összezenélni" – mondja.

"Azelőtt nem írtam dalokat. Mióta az eszemet tudom, zenélek, de amikor saját dalt kezdtem írni, mindig ledominált egy belső hang, ami azt mondta, hogy nincs mondanivalóm, és senkit sem fog érdekelni amit írok.

Viszont azon az őszi délutánon addig ismeretlen szinteket ütött meg bennem a feszültség,

és hirtelen már az sem érdekelt, hogy mit mond az a belső hang. Ez most valami nagyobb volt, nagyobb a hangnál, nagyobb a félelemnél. Úgyhogy elkezdtem írni" – meséli a Dánó születéséről a zenész, aki egyébként az apjától kapta a nevet még gyerekkorában.

Dani szeptember végén már kihozott egy klipdalt a most megjelenő anyagról. A Budapest romjai videója a Merzse-mocsárnál forgott, ahol a főszereplőt szétcsíptek a szúnyogok, a talpa pedig hólyagosra égett a forró homokban. Dani két héttel a klip megjelenése után hozza ki a klipdalról elnevezett, hatszámos EP-t, amelyet Tóth Gáborral vett fel a Ghostship Recordingsban.

"Nem volt fájdalommentes folyamat, nagyjából ötször jutottunk el oda, hogy megutáltuk a másikat (és magunkat is persze), döntöttük el, hogy feladjuk, mert nem fog működni, majd beszéltük meg a dolgokat, és haladtunk tovább, egyik ólmos lépés a másik után. A végeredmény egészen tökéletesen adja vissza azt, amit a tököli Tesco parkolójában a fejemben hallottam, és ezért örökre hálás leszek Gabinak.

Nem akartam egy letisztult, kimért albumot csinálni. Koszt akartam, nyers megoldásokat.

Nagyon kevés utómunka van a felvételeken, a legtöbb dolog úgy szól, ahogy feljátszottam. Az ének is olyan nyers és esetlen, mint amilyen valójában. Nem akartam púderezni, mert ez a lemez én vagyok, a hibákkal, a tökéletlenségekkel, a lendülettel, a fájdalommal, a feszültséggel, a humorral" – mondja az anyagról Dani, aki a dalokról külön-külön is mesélt a Stenknek.

Basszunk be

"A Basszunk be, a kislemez nyitó dala volt az egyik legelső DÁNÓ-dal. Tetszett, mert sikerült vele megfognom valamit, amit addigra már kergettem egy ideje. Egyszerű volt, csupasz és lényegre törő, lendületes és frusztrált, fülbemászó és vicces. Mármint az én, beteg humorérzékem szerint. A környezetem nagyjából ekkor kezdett végleg lemondani rólam, nem igazán értették, hogy miért kell nekem 16-szor eléneklem azt, hogy basszunk be, és az értetlenséggel vegyes aggodalommal teli arcokat a később írt dalokkal sem igen sikerült elégedett bólogatásba átfordítanom."

Dugnak az emberek

"A Dugnak az emberek születése abszolút prózai: késő este volt, fújt a szél, az óbudai lakótelep egyik tévéfényben úszó lakásából meg mintha egy szerelmi aktus hangjai szűrődtek volna ki. Ez felkeltette az érdeklődésem, volt benne valami megfoghatatlan szépség. Írnom kellett róla."

Takarékos gép

"A Takarékos gépet később, egy elég lemondós, csalódott pillanatomban írtam, és ez az a fajta dal volt, ami 10 perc alatt készült el az elejétől a végéig. Tetszett benne, hogy ösztönös, hogy egyszerű, hogy nem fejt meg. Nem kell megfejteni. Azért benne van az éjszaka, az éjszakaizás, az összetartozás, és az együttérzés, amit egyszerre kérek és ajánlok is fel a dalban. Így szokott ez működni."

Zombiváros

"Vicces dal, sokat nevettem amikor írtam. Tél volt, bámultam ki az erkélyen, és valami olyasmit kerestem, amit tudtam, hogy sosem fogok megtalálni. Hát miért ne érezhetném jól magam?"

Budapest romjai

"Ez a Basszunk be című dallal nagyjából egy időben készült. Reggel írtam, futás közben, a rakparton. Még nagyon az elején jártam akkor egy aztán elég hosszúnak bizonyuló feldolgozási, megértési folyamatnak, és ezt a fázist szépen meg is fogja a kicsit még túláltalánosító, gyermeki szöveg, a réseken már-már kifolyik a frusztráció, a zene pedig dühös motorként hajtja a szétesést. Ehhez a dalhoz klip is készült, amelyet Pete (TheRealJP) barátommal a Merzse-mocsárban forgattunk. 40 fok volt, koszos voltam, ezer helyen csíptek meg a szúnyogok, és Pete az idétlen, esetlen performanszomból egy zseniális videót kanyarított, ami nagyon jól megfogja azt a feszültséget, félelmet, feladást és felszabadulást, amit a dal jelent nekem."

Szerotonin szvit (I - Sarki szelek, II - Szerotonintemető)

"Ennek a dalnak a születéséről inkább nem is beszélnék – majd inkább élőben. Annyi legyen elég, hogy nagyon intenzív élmények sorozata vezetett oda, hogy megírjam, és a legelemibb, legösztönösebb dal a hat között. Ha meghallom, a téli, havas Margit-szigetet látom magam előtt, aztán egy elmosódott szilveszter estét."

Ne maradjon le semmiről!

Rovatok