Minden idők legeredményesebb női alpesi sízője az arei világbajnokság lesikló bronzérmével fejezte be karrierét. Lindsey Vonn 82 világkupa-győzelemmel, olimpiai bajnoki és világbajnoki győzelmekkel és végtelenül elhasznált testtel vonul vissza. A 34 éves amerikai sosem kímélte magát a vad lejtőkön.

– mondta Vonn élete első olimpiai futama után, hogy mit írt egy általános iskolai fogalmazásba, amikor az életcéljáról kérdezték. A gyerekkori tervek szinte maradéktalanul meg is valósultak. 

Az alpesi sí hiába izgalmas és látványos sportág, amivel még viszonylag jó pénzeket is lehet keresni, kevés síelőnek sikerült az áttörés, hogy olyan elismertséget és ismertséget szerezzen, mint ami például egy NBA-játékosnak, Michael Phelpsnek vagy Tom Bradynek kijár. Lindsey Vonn a kivételek közé tartozik, az amerikai sajtó is kiemelt figyelemmel követte, címlapok sztárja és showműsorok vendége lett, és persze világmárkákkal tudott szponzorszerződéseket kötni.

A Lindsey Kildow-ként született versenyző hamar a figyelem középpontjába került. Alig volt kétéves, amikor már sílécen állt, nagyapja tanította meg siklani, de apja volt az, aki a versenysport felé terelte, és támasztott elé nagy elvárásokat. Több síiskolában is megfordult, majd karrierje érdekében az 1990-es évek végén Coloradóba költözött családjával. Egyszer arról beszélt: bűntudatot érzett amiatt, hogy testvérei miatta kényszerültek megválni barátaiktól.

A síelő mindenesetre gyorsan fejlődött, már tizenéves korában látszott, hogy nagyon gyors, és azzal is szembesülnie kellett, hogy testalkata miatt is kitűnik a többiek közül. Az erős testfelépítésű Vonn gyerekként is magasabb volt kortársainál – 178 centiméternél állt meg – ezért magasabban lévő súlypontja miatt a síelési stílusa is másként festett. Volt, aki lassúnak is tartotta.

Az eredmények azért mást mutattak. Nyerte a korosztályos versenyeket, 16 évesen már bekerült a felnőtt válogatottba, és 2000 novemberében már a világkupában is bemutatkozott. Bár az áttörésre még várni kellett, a 2002-es olimpián szerzett kombinációs hatodik helye azért sejtette, hogy számolni kell majd a lejtők esésvonalát remekül kihasználó lánnyal.

Edzéseiben egyre tudatosabbá vált, a fizikai felkészülésre is nagyobb hangsúlyt kezdett fektetni. Később még nyilvánvalóbb lett, hogy ő akar a legfittebb és legkeményebb síző lenni a mezőnyben. A netre feltöltött edzésvideói

2004-ben végzett először dobogós helyen a világkupában, a bormiói lesiklásban lett harmadik, majd az év végén már az első győzelem is összejött neki. A később állandó sikerhelyszínévé váló Lake Louise-ben nyerte első vk-futamát.

2006-ban már második olimpiáján volt, és itt megkezdődött balszerencsés sorozata is: szinte minden nagyobb világversenyen vagy éppen előtte bukott egy nagyobbat.

A San Sicarió-i olimpiai pályán edzésen esett el, helikopterrel vitték kórházba, de két nappal később a fájdalmak és horzsolások ellenére ott volt a lesikláson, ahol végül nyolcadik lett. Harcosságát és eltökéltségét nemcsak a nézők díjazták, de az Amerikai Olimpiai Bizottság is, amely szerint az olimpiai szellemiséget testesítette meg tettével.

Egy évvel később világbajnoki érmeket szerzett, Aréban lesiklásban és szuper-G-ben is második lett, de a szlalom előtti edzésen jött egy újabb bukás és térdsérülés, ami miatt egy hónapot kihagyott.

A következő három év tekinthető Vonn csúcskorszakának, amikor egymás után háromszor nyerte meg az összetett világkupát. 2009-ben végre a világbajnoki arany is összejött, mindjárt kettő, a lesiklás mellet a szuper-G-t is megnyerte. Minden adott volt, hogy végre olimpiai bajnok is legyen Vancouverben. A versenyek előtt viszont zúzódott a sípcsontja, és a fájdalmak miatt nem tudta, hogy mire lehet képes. Az időjárás miatti programváltoztatással nyert egy kis gyógyulási időt, és aztán a lesiklásban elég nagy fölénnyel győzött is. 

Vonn, aki válása után – marketingokokból is – megtartotta férje és edzője, Thomas Vonn nevét, elsősorban a gyorsasági szakágban, szuper-G-ben és lesiklásban volt kiemelkedő, de a technikai számokban is számolni kellett vele, szlalomban és óriás-műlesiklásban is nyert világkupát, ahogy kombinációban is.

Óriási fölénye után még többre vágyott, többször felvetette, hogy a férfiak ellen versenyezne. Valószínűleg közöttük sem lett volna utolsó, de az ötletét nem támogatták. 

A triplázása után 2012-ben újra az övé lett az összetett világkupa, de 2013-tól jött a problémás korszaka. Az az évi szezont eleve betegséggel kezdte, majd a schladmingi vb-n csúnyát esett a szuper-G-ben. Két térdszalagja elszakadt, sípcsontja eltört. De ekkor is bizakodó volt, azt mondta, a 2014-es olimpiára rendben lesz. Talán túlságosan siettette a visszatérést, de alig állt neki a versenyzésnek, újra részleges keresztszalag-szakadást szenvedett – az olimpiáról lemondott, 2015-re tolódott a visszatérése.

Elég jól sikerült visszajönnie, sorra döntötte meg a rekordokat, januárban már ő volt minden idők legeredményesebb női világkupa-versenyzője, az osztrák Annemaria Moser-Prölltől vette el a csúcsot, és a vk-dobogók számában is élre került. 2017-ben kartörés vetette vissza a lendületét, de újra képes volt versenyeket nyerni.

A 2018-as olimpiának már úgy futott neki, hogy az lesz számára az utolsó. Bajnoki címmel szeretett volna búcsúzni, de bronzérem jött össze. Ezek után már csak egy célja maradt, meg akarta dönteni Ingemar Stenmark csúcsát.

Vonn 34 évesen, múlt októberben bejelentette, hogy a mostani lesz az utolsó szezonja, de aztán egy edzésbaleset miatt már a szezonrajtnál sem volt ott. Később azt mondta, hogy még bevállalja az idényen felül jövőre Lake Louise-t, ahol többször is háromból három futamot nyert meg, de meggondolta magát, két nem túl eredményes vk-verseny után az arei vb-t jelölte meg utolsó fellépésének.

A testem azt sikította, hogy álljak le, és itt az idő, hogy hallgassak rá

– mondta Vonn. 

Mindig bevállalósan és agresszíven, néha már-már vakmerően síelt, ezek is vezethettek hibáihoz és eséseihez. De hát egyszerűen imádta a sebességet, a 120 km/h-s száguldást.

„Semmi másban nem találod meg azt, ahol így együtt van az adrenalin, a sebesség és a kockázat, csak a síelésben. Olyan, mint amikor egy Forma–1-es autót vezetsz, de azért mégsem ugyanaz, mert a testedet fizikailag is megviseli. Szükségem van rá, hogy gyorsan menjek. Nem tudom, hogyan fogom ezt az űrt kitölteni. A nyilvános pályákon nem síelhetek olyan gyorsan, ez eléggé nyomasztó. Nem túl boldog gondolat az élet gyors síelés nélkül" – nyilatkozta az idei vb előtt.

Vonn korábban sérüléslistáját is közzétette: szalagszakadások, törések, agyrázkódások között hozta össze sikereit.

Több sérülését, illetve műtétjét el is titkolta a nyilvánosság elől, ő is unta már, hogy erről szól az élete. (Itt elég szemléletesen meg is mutatják a problémáit.) Az is kisebb csoda, hogy ennyiszer talpra állt.

Néha azt gondolom, hogy a sérüléseim jobban inspirálják a következő generációt, mint a sikereim

– állapította meg egyszer. Abszurd, mégis helytálló.

Persze nem csak kivételes sportkarrierje miatt hárult rá nagy figyelem. 2012-től három éven át a golfozó Tiger Woods volt a barátja. De már ez előtt a celebek közé emelkedett, a Forma–1-es Lewis Hamiltonnal is megjelent párszor nyilvánosan, címlapsztárrá vált a sísporton kívül is. Vonn a közösségi médiát is ügyesen használja, sérüléseiről, kíméletlen tréningjeiről készült videóival is eltalálja a rajongókat.

Bár Vonn a sportágán belül külön univerzumnak tűnt, több versenytársával nagyon jóban volt. A német világbajnok és olimpiai bajnok Marie Höfl-Rieschnél többször lakott is, míg karrierje vége felé az olasz Sofia Goggiának is afféle mentora lett. 

Vonn utolsó versenyét sem úszta meg bukás nélkül, a szuper-G-ben szenvedett kisebb balesetet, így aztán monoklival síelt az elmúlt napokban. És a lesiklásban akadt is még egy dobása: közel volt hozzá, hogy igazán meseszerű legyen a visszavonulása, nagy időt ment, egy darabig vezetett is, végül bronzérmes lett. De ahogy a másik visszavonuló, Aksel Lund Svindal, ő sem volt elégedetlen.

Mostanra már mindenki ismeri a mentalitásomat. Mindig kockára tettem mindent, ezért tudtam annyiszor nyerni, és ez az oka annak is, hogy olyan sokszor buktam és oly sokszor megsérültem. Ma is mindent kockáztattam, annyira ideges voltam, hogy végig szorongtam. Mindennél jobban akartam, hogy erősen fejezzem be. Nem olyan véget akartam, mint kedden, amikor a védőhálóban kötöttem ki

– nyilatkozta utolsó futama után. Harmadik helyével

Vonn akkor érkezett az amerikai sísportba, amikor kiüresedett a női szakág, de távozásával nem hagy óriási űrt maga után, mert a még csak 23 éves Mikaela Shiffrinnek jó esélye van rá, hogy minden sírekordot, így Vonn csúcsait is megdöntse.

De hogy valaha lesz-e olyan hatása az emberekre, mint Vonn-nak, az erősen kérdéses.

Borítókép: A versenyzéstől búcsúzó amerikai Lindsey Vonn a pályája során megnyert érmeivel az édesapja, Alan Kildow mellett a svédországi alpesisí-világbajnokság női lesiklása után Aréban 2019. február 10-én. Vonn itt bronzérmet nyert. MTI/EPA/Valdrin Xhemaj