Lényegében már most is rendelkezésre áll az a lézertechnológia, mellyel az emberiség felhívhatná magára az idegen civilizációk figyelmét – erről az MIT kutatói készítettek egy megvalósíthatósági tanulmányt. Azt nem vizsgálták, hogy ez valóban érdekünkben áll-e, de bemutatták, hogy hogyan lehetne akár 20 ezer fényévnyi távolságban is az eddigieknél hatékonyabban jelezni, hogy itt vagyunk.
A tanulmányt jegyző James Clark csillagász javaslata, hogy egy óriási lézersugárt irányítsunk az űrbe, akkorát, melynek infrasugárzása meghaladja a Nap energiáját. A szerző szerint ehhez elegendő lenne egy 1-2 MW erejű lézer, melyet egy nagyméretű, 30-45 méteres teleszkóp bocsátana ki. Állítása szerint egy ilyen lézersugár akár 20 ezer fényévnyi távolságból is észlelhető lenne, ha van valaki az adás másik végén.
Clark szerint ez már a mostani földi technológiával is lehetséges, vagy legalábbis nagyon közel vagyunk hozzá.
Komoly kihívás lenne, de nem lehetetlen
– mondta a csillagász projektről, melynek egyelőre csak az elvi lehetőségéről van szó. „A most épített lézer- és teleszkóptípusok már képesek olyan detektálható jelet produkálni, melyekből egy (földönkívüli) csillagász a napunkra vetett egyetlen pillantásból rögtön látná, hogy valami szokatlan dolog van a spektrumával. Azt nem tudom, hogy azonnal intelligens lényekre tippelne-e, de az biztos, hogy felkeltené a figyelmet.”
Az elgondolás implikálja, hogy az esetleges idegenek nagyjából a földi csillagászathoz és megfigyelési technikákhoz hasonló apparátussal rendelkezhetnek, sőt talán azt is, hogy a földi civilizációnak érdekében áll, hogy tudomást szerezzenek rólunk – mások, a sci-fi irodalom klasszikusai mellett például Stephen Hawking, arra figyelmeztettek, hogy életveszélyes lenne kapcsolatba lépnünk egy nálunk fejlettebb idegen civilizációval, hiszen könnyedén elpusztíthatnának minket.
A mostani technológia a kutató szerint már alkalmas lenne arra, hogy a közeli csillagrendszerekben, például a Naphoz legközelebbi csillag körül keringő Proxima Centauri B-ről, vagy a 40 fényévnyire lévő TRAPPIST-1 valamelyik bolygójáról észlelni lehessen. Az is elképzelhető azonban, hogy jóval nagyobb távolságból, akár 20 ezer fényévről is lehetne detektálni. A földi atmoszféra torzító hatása és az esetleges veszélyek (mi történik például, ha egy repülőgép átrepülne a sugáron) miatt még hatékonyabb és biztonságosabb lenne, ha a Hold másik oldaláról bocsátanák fel a sugarat – ez persze már nehezebb ügy, és komolyabb fejlesztést igényelne.