
Komoly profitot termel a vendéglátóegységeknek a visszaváltható pohár
Az utóbbi időben egyre több cég gyárt hasonló poharat.
Az utóbbi időben egyre több cég gyárt hasonló poharat.
Nem kevesebb, mint ötezer forintért már be is léphetünk a faluba.
Gyalog nem lehet átjönni Záhonynál, akinek nincs kocsija, rájuk van utalva.
Josh Cartu az Alagútban összetört sportkocsijával, Ferrarijaival, luxuslakásával lett ismert a magyaroknak, de azt nem lehetett tudni, pontosan miből van pénze. Most Kanadában indult piacfelügyeleti eljárás, ami adhat némi támpontot. A szálak budapesti céghez is elvezetnek.
Sőt, fel is léptek ez ellen, csak nem szóltak erről a sajtónak. Eredmény valamiért mégis csak azután lett, hogy nyilvánosságot kapott az ügy.
Méregdrága jegyek nem létező eseményekre, a fizetés előtt hirtelen duplájára emelkedő összegek, nepperek által felvásárolt, aztán tízszeres áron továbbadott jegyek. Évek óta tízezrek dőlnek be a trükköknek, a rendőrség nyomoz, a Viagogo mégis vidáman üzemel tovább.
Szerencsejátéknak minősíthetik a játékon belüli vásárlásra csábító véletlenszerű csomagokat.
Esznek, isznak, aztán amikor hozzák a számlát, sírnak, hogy nem tudnak olaszul.
Az amerikai állam 14 dollárt kér az engedélyért, de ha nem figyelünk, 83 is lehet belőle. Nem egy ökör ára, de ki szereti, ha átverik?
És egyáltalán: miért éppen a pattogatott kukorica lett az alap mozis kaja, amikor annyi minden más is lehetne?
Egy tudós írt egy autocomplete-tanulmányt, aminek semmi értelme, egy tudományos konferencia meg meghívta előadni.
Inkább bírságolnak és kioktatnak.
Póló, koktél, VIP-bejárat van benne, de pacsizás a zenekari tagokkal bezzeg nincs.
A kamu MÁV-papíron az volt, hogy mehetnek Münchenbe. Pedig az csak egy reklamációs okmány volt.
Korrekt, korrekt. Nem korrekt, nem korrekt. A nyári szezon csúcsán próbáltunk utánajárni német turistaként, hogy a főváros a közösségi autózás ellen indított harcával párhuzamosan mennyire szűri ki a hírhedt hiénataxisokat.