A cikk kitalálásakor úgy tűnt, sikerült két nap strandolást szervezni munkaidőben úgy, hogy közben még valami igazán nagy titokra is fényt derítünk. Aztán hamar felébredtünk, amikor rádöbbentünk, nemcsak a kiszemelt mintavételi helyek vannak egymástól meglepően messze, de a mintavétel és a vizsgálat megkezdése között legfeljebb 24 órának szabad eltelnie. Adott volt tehát a feladat: egy kelet- és egy nyugat-magyarországi kör, hajnalban indulva, helyszínenként legfeljebb fél óra, ráadásul este hétig vissza kellett érni, hogy a mikrobiológiai vizsgálatot végző Wessling Kft. munkatársai még időben átvehessék a hűtőtáskában őrzött, félliteres palackokat.

Nem sétagalopp

Vízmintavételben járatlan emberekhez hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy a folyamat nem összetettebb annál, minthogy az ember fog egy palackot, alaposan megmeríti egy kényelmi szempontok alapján kiválasztott helyen, majd a feliratozott mintát bedobja a csomagtartóba a többi közé. Ehhez képest a hivatalos elvárás szerint a mintavételhez steril edényzet szükséges, a mintákat a vélhető legterheltebb helyen kell venni, méghozzá legalább egyméteres vízben, de harminc centivel a vízszint alatt, úgy, hogy a felső harminc centiből egy csepp se kerüljön az üvegbe. És persze mintavételkor a Balaton még csak 18 fokos volt, a Tisza pedig ennél jóval hidegebb.

A keleti körben Vásárosnamény, egész pontosan a gergelyiugornyai Tiszai Strandfürdő volt az első állomás, itt nemcsak hideg volt, de esett is picit. A második minta a kiskörei strandról származott, erről a helyszínről leginkább a kettősség maradt meg: a szépen gondozott, a szemerkélő esőben is csábító strandon a víz part közeli részén tucatjával lebegtek a műanyag palackok. A harmadik és negyedik minta a helyismeret teljes hiányának mementója: a közelmúltban a legélhetőbb magyar városnak választott Szolnokon először a összetévesztettük az Alcsi-Holt-Tiszát az igazi folyóval, de másodjára azért sikerült megtalálni az igazit, és egy segítőkész horgász merített is nekünk egy alaposat. Innen már csak Szegedig kellett leautózni, ahol ugyan a kiszemelt strand zárva volt, de nem sokkal messzebb, egy homokos partszakaszon bearaszolva sikerült a megfelelő körülmények között mintát venni.

Másnap Nyugat-Magyarország volt soron, a szikrázó napsütésben a Velencei-tó, pontosabban a velencei Strand utca végén található szabadstrand volt az első állomás, aztán a Siófoki Aranypart következett, majd a szabadstrand Balatonmáriafürdőn. Egy gyors ugrás a Fertő-tóhoz, a fertőrákosi strandhoz – ez volt az első és egyetlen helyszín, ahol rákérdeztek, hogy ugyan mit akarok a vízben azzal a fura kinézetű üveggel. Budapestre visszaérve még gyorsan belevettem a mintasorba a Dunát is, a Margitsziget lábánál töltöttem meg az üveget azzal a nem titkolt szándékkal, hogy most aztán bebizonyítom: nem kell a Szabadság-hídról ugrani a vízbe, ha valaki öngyilkos akar lenni, elég fürdeni egyet a folyó fővárosi szakaszán. Mint kiderült, itt sem volt igazam, országos szinten meg végképp nem.

Széklet eredetű indikátor baktériumok

A laborban végzett mikrobiológiai vizsgálat során keresett baktériumok a melegvérűektől származó széklettel kerülnek a vízbe. Viszont fontos tudni, hogy önmagában sem az amúgy az ételmérgezésekről szóló hírekből ismerős E. coli, sem az árulkodó nevű Enterococcus facealis nem feltétlenül fertőző, viszont ha azt vizsgáljuk, mennyit találunk belőlük 100 milliliter vízben, megkapjuk azt a jelzés értékű információt, ami alapján az adott minta higiénés szennyezettségét értékelhetjük. A besorolások határértékeit, és úgy általában mindent, ami a mintavétellel, a bakteriológiai vizsgálattal kapcsolatos, a 78/2008. (IV. 3.) Kormányrendelet szabályozza, és ez alapján a tíz leadott mintából kilenc kiváló minősítést kapott, a Tisza felső szakaszáról származó maradék egy pedig jót.

Bár a Wessling szakértője szerint a most mért adatok alapján nincs értelme ilyesmiről beszélni, ahhoz, hogy valakinek problémát okozzon egy véletlenül lenyelt korty víz, a többi mintához képest kiugróan magas szennyezettségű, de még mindig jó minősítésű, 100 milliliterenként 760 E. coli és 264 Enterococcus facealis telepet tartalmazó Tisza-vízből is igen nagy, fizikailag egyszerűen lehetetlenül nagy mennyiséget kellene meginnia. A nagyjából azonosan tiszta minták közül a balatoni értékeket lehetne kiemelni, Siófokon egy E. coli és 4 darab fekális Enterococcus telepet sikerült kitenyészteni (ezzel az Index víztisztaságmérő bajnokságának győztesét is kihirdettük), Balatonmáriafürdőn pedig szintén egy E. coli telep csúszott be, 17 Enterococcus telep mellett 1 deciliter mennyiségű vízre vonatkoztatva. Magyarán tényleg ihatunk is néhány kortyot a mikrobiológiai szempontból kiváló és jó minőségű vízből, feltéve, hogy valaki nem eresztett nagy mennyiségű ciánt a vízbe, ezt ugyanis ezúttal nem vizsgáltuk. Fontos azonban, hogy a természetes vizű fürdőkre sose mint ivóvízforrásra tekintsünk, hanem arra használjuk őket, amire valók, vagyis fürdőzésre, sportolásra, hűsölésre, elsősorban ugyanis erre alkalmasak a vizsgált vizek.

Mintavétel helye	E. coli szám / 100 ml	Enterococcus faecalis szám / 100 ml	Értékelés a 78/2008. (IV.3.) Korm. rendelet alapján
Tiszai Strandfürdő Vásárosnamény	760	264	jó
Tisza-tó, Kisköre	76	106	kiváló
Alcsi-Holt-Tisza, Szolnok	57	64	kiváló
Tisza, Szolnok	94	36	kiváló
Tisza, Szeged, Szabadstrand	180	75	kiváló
Velencei tó, Velence, Strand utcai szabadstrand	12	18	kiváló
Balaton, Siófok Aranypart	1	4	kiváló
Balatonmáriafürdő, szabadstrand	1	17	kiváló
Fertőrákos, Strand utca	5	124	kiváló
Duna, Margit-sziget	284	58	kiváló

Fontos információ, hogy a mért jellemzők közösségei maguktól nem kerülnek a vízbe, vagyis ha valahol nagy koncentrációjú E. coli- vagy Enterococcus-szennyezettség mérhető, az egyértelműen jelzi, hogy a közelben olyan anyag kerül a vízbe, aminek nagyon nem lenne ott helye. Ezt mutatja például a vásárosnaményi minta is – vagy azt, hogy rosszkor, nagy mennyiségű csapadékot követő bemosódás után, túl magas vízállásnál vettünk mintát, ami szintén befolyásolhatta az eredményt. A mintavétel minősége nagyon fontos, a már említett tényezők mellett figyelembe kell venni a megelőző időszak csapadékosságát is, és fokozottan kell ügyelni arra, hogy a felszínhez kötődő baktériumok se kerüljenek az üvegbe. Szintén előfordulhat, hogy mindenre odafigyelünk, de valahogy mégis sikerül kifognunk egy nagyobb baktériumtartalmú szennyeződést, ami aztán szétrázódva ronthat az eredményen. Az, hogy a szakértők egyszerre két bakteriológiai jellemzőt is mérnek a mikrobiológiai vizsgálatnál, az további információt is adhat a szennyezés tényéről: ha az E. coli és az Enterococcus aránya nagyon eltér egymástól, ott valami nincs rendben. Szerencsére a mi vizsgálatunknál ilyen nem fordult elő, így az adataink megbízhatók.

A szennyezés aránylag gyorsan eltűnik

Összességében tehát megnyugodhatunk, a fürdővizeink tiszták, és ahhoz, hogy ez az állapot megváltozzon, valami nagy bajnak kell történnie. Mint a Wessling munkatársától megtudtam, a természetes vizek öntisztulása folyamatos, így még egy igen tömött nyári szezon sem tudja hosszú időre, komolyan befolyásolni az eredendő jó minőséget. „A fürdőzők nem okoznak nagy változást, a strandok kis területén összezsúfolódó tömeg is csak esetlegesen és átmenetileg ronthatja le a higiénés mutatókat” – fogalmazott a szakértő.

Mint kiderült, nem sok értelme volna ősszel megismételni a vizsgálatot, mert egyrészt természetes, hogy a nyár végére a vízben élő baktériumközösségek száma emelkedik, és persze a meleg miatt csökkenő mennyiségű, ráadásul egyre jobban felmelegedő víz is megdobja kicsit az értékékeket, de ez a – még mindig elhanyagolható – szennyezés a fürdőhely jellegétől függően aránylag gyorsan eltűnik. Ettől függetlenül azért a személyes higénia nagyon is fontos szempont, az alapvető szabályok betartása a természetes vizű strandokon is szükséges, legalább annyira, mint a mesterséges kialakítású fürdőhelyeken.

A természetes vizek vizsgálata bizonyos szempontból hasonlít a meteorológiához: a minták kizárólag a mintavétel pillanatára jellemzőek, pontos tapasztalatokat leginkább csak utólag lehet levonni, és az előrejelzés csak igen korlátozottan, és igen rövid időtávra lehetséges. Az általam június 15-én és 16-án vett minták alapján tehát nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, leginkább csak annyit, hogy azon a két napon, azon a tíz helyen bátran megfürödhetett volna bárki.

Persze nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket tudományos szempontból is érdekel, hogy mi van a vízben. A nagyobb felszíni fürdővizek (Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó) monitorozása folyamatos, az adatok rendszeresen megtalálhatók az interneten. A mi mintáink nem szolgáltattak megfelelő alapot ahhoz, hogy hivatalos szakvélemény születhessen a vizsgálatok után, de az évek óta tartó monitorozás és a megfelelő minőségű, hivatalos adatok alapján a Wessling munkatársa szerint elmondható, hogy bármelyik természetes vizű strandra is menjünk, nem fenyeget minket veszély, és hacsak valami extrém dolog nem történik, ez valószínűleg a közeljövőben így is marad.