A Margitsziget

Avagy Margit-sziget, ha csak a Duna közepén lévő földdarabra gondolunk, és nem a városrészre. Ez utóbbi jogán, és mert a XIII. kerülethez tartozik, a pesti közparkok közt tárgyaljuk az egyik, ha nem a legkedveltebb budapesti zöld területet. Elhelyezkedése, kiépítettsége, infrastruktúrája és szolgáltatásai erre predesztinálják, ami meg is mutatkozik az első langyosabb, napsütéses tavaszi napon: szinte hemzsegnek a napfürdőzni vágyók, a kutyát vagy épp gyereket sétáltatók, a frizbisek és az andalgó párok - korra és nemre tekintet nélkül.

A vattacukor-fagylalt-sör-hotdog vonalon elégséges, sőt bőséges a kínálat, a sportolási lehetőségek széles skálán mozognak a rekortántól kezdve, a bringóhintón át, az úszósávig. A növényzet igen változatos, a gyep megfelelő minőségű, a virágágyások és cserjék gondozottsága ugyancsak kielégítő, a lombosok és örökzöldek kellemes árnyékot nyújtanak ott, ahol kell. A tágas rétek mágnesként vonzzák a napimádókat, akik közül természetesen régi hírnévnek örvendenek azon kevesek, akik nem a hűs gyepen, hanem a Margit híd lábánál, a sziget déli csücskében süttetik magukat - gyakran topless -, a forró köveken. A népszerűség átka természetesen a kiugró népsűrűség, a magányra vágyóknak van jobb ajánlatunk.

A Népliget

A jobb ajánlat pedig egyértelműen a több mint százéves múltra viszatekintő Népliget. A X. kerület Józsefvárossal és Ferencvárossal határos csücskében szinte észrevétlenül megbújó, ám a Városligetnél is nagyobb - 112 hektáros - park Budapest mostohagyermeke, aminek elhanyagoltságáról és mellőzöttségéről hosszú évek, évtizedek óta zengenek szomorú balladákat az urbanista dalnokok. A helyzet 2009 tavaszán sem túl rózsás, de reménytelenül rossznak nem neveznénk. Igaz, hogy infrastruktúra és szolgáltatások tekintetében jelenleg ég és föld a különbség például a Margit-szigethez képest: az emberi szükségletek kielégítésére alkalmas vívmányok közül talán csak a két-három ivókutat lehet megemlíteni, büfé, fagylaltozó, étterem még a közelben se nagyon van (hacsak nem számítjuk a Kőbányai, vagy Üllői úti gyorséttermeket, de azokat nem számítjuk). Kulturális tekintben persze említésre méltó, hogy a Népligetben van a Planetárium, és a híres-hírhedt E-Klub utódintézménye is, de a már csak romladozó Kemény Henrik-féle bábszínház és a szívfájdítóan romos Nagyvendéglő miatt több mint szomorkás az összkép.

Sportolni is leginkább csak hozott anyagból lehet, a pár teniszklub és az egyszem streetball pálya soknak nem nevezhető. Ami egyértelműen a Népliget előnyére válik - és már-már átbillenti a mérleget a pozitív tartományba -, az a buja, vadregényes, de azért részben lekiismeretesen gondozott növényzet, és a viszonylagos elhagyatottság. Jó időben sem érik egymást a napozóplédek a füves területeken, az olykor már ősfás park benyomását keltő árnyas ligetek, madárfüttyös kiserdők pedig ideálisak az instant barangolásra, városi természetjárásra. A közbiztonságra, a "kétes elemekre" (hajléktalanokra, csövesekre, szipusokra, prostituáltakra) az utóbbi idők fokozottabb rendőri jelenléte miatt kevesebb a panasz, de egyelőre még él az ajánlás, hogy sötétedés után lehetőleg kerüljük el a Népliget kivilágítatlan részeit.

A Népsziget

A IV. kerületbe ugorva a város legellentmondásosabb rekreációs övezetét járhatjuk be. Túltéve magunkat azon, hogy nem is sziget az újpesti Népsziget, és hogy javarészt még a Népligetnél is elhanyagoltabb és lepusztultabb helyen járunk, hamar magával ragadhatja az ilyesmire fogékonyakat a folyóközeli hangulat, ami elsősorban a remek vendéglátóhelyeknek, az isteni sülthekkezőknek köszönhető. Ha sport, akkor természetesen elsősorban kajak, kenu, evezés, más műfajban nem is nagyon érdemes próbálkozni, kivéve persze a parti futást, sétát, kerékpározást - ez utóbbiak a budai hegyek, a gázgyár naplementés sziluettjei miatt különösen lélekemelőek tudnak lenni.

A Népsziget kettőssége megnyilvánul abban is, hogy egyfelől meglehetősen beépített területről, hétvégiházas, kempinges, csónakházas övezetről van szó, másfelől önfeledten burjánzó ártéri ligetei, beépítetlen partszakaszai kellően regényesek ahhoz, hogy a természetközeli élményekre vágyók kiruccanjanak ide egy robinsoni félórára. A környék az előbbiek miatt kedvelt célpontja a kósza naturistáknak, a szabadtéri együttlétek kedvelőinek, és természetesen a horgászoknak. Említettük már a sült hekket? Isteni!

Az Orczy-park

Enyhe időutazásban lehet részünk, ha a VIII. kerületben keressük a felüdülést. A Nagyvárad térnél találjuk az Orczy-parkot (leánykori nevén: Orczy-kert), ami a szomszédos fűvészkerttel karöltve a kerület legnyugalmasabb részének számít. A park története - amire az itt-ott fellelhető szobrok utalnak - régre nyúlik vissza: báró Orczy Lőrinc költő 1783-ban vette meg a pesti területet, hogy a főváros legnagyobb és legszebb angolkertjét létrehozza. Akkoriban a budai hegyek és a vár, ma a Semmelweis Egyetem elméleti tömbje alkotja a kerti panoráma markáns elemét. A kalandos történetű park mostanság igazi sportközpont: erdei futópálya, atlétikapálya, kis és nagy futballpálya, kosárlabdapálya, streetballpálya, kreszpálya, edzőtermek várják a testüket mozgatni akarókat.

A jókora központi rét, a csónakázótó, az uniós normáknak megfelelő játszótér, az árnyas-nyugalmas zöld sétautak pedig mágnesként vonzzák a kisgyerekes anyukákat, babakocsis kismamákat - gyakori látvány, hogy csapatokba verődött anyukák terelgetik csemetéiket a füvön. Sajnos a felújítás, rehabilitáció alatt álló park néhány szolgáltatása jelenleg nem vehető igénybe, így a tóparti büfé sem üzemel, de a kert jelentős része is nagyban elhanyagolt benyomást kelt. Mindezt összevetve is a kerület gyöngyszeméről van szó.

A Városliget

Tudta-e Ön, hogy a százhektáros Városliget nemcsak Magyarország, de állítólag a világ első közparkja? Annyi mindenestre bizonyos, hogy Mária Terézia utasítására 1755-57-ben fűzfákkal betelepítették az itt terpeszkedő mocsár egy részét. Ettől kezdve beszélhetünk tulajdonképpen a Városligetről. A fővárosi pihenőhelyek közt kiemelkedő helyet foglal el, ami nagyrészt múltjának köszönhető: az 1896-os budapesti világkiállításnak köszönhetően számos szórakoztató- és kulturális létesítmény épült itt, az állatkerttől kezdve, a vidámparkon át, a Széchényi-fürdőn keresztül a közlekedési múzeumig, amelyek ma is működnek. Mondjuk ha a Nagycirkuszt és a Petőfi Csarnokot nem számítjuk, azóta nem sok változás történt, a jelenlegi állapotok is ezt tükrözik.

Az aszfaltutak, a sétányok szebb napokat láttak, az Olof Palme-házról nem is szólva, és a padok java része megérne egy alapos felújítást. A növényzet természetesen megfelelően ápolt, a különféle tisztások és rétek gyepe rengeteg embert vonz, a topless napozóktól kezdve a kutyát sétáltatókig. A szolgáltatások is rendben vannak, aki éhes, szomjas, tud enni és inni. A sportlehetőségek viszonylag korlátozottak, van pár futballketrec, tollaspálya, pingpongasztal, de ezek fölött is elrepült már az idő vasfoga. Központi elhelyezkedése, a benne és környékén található kulturális létesítmények miatt népszerűsége a negatívumok ellenére is töretlen.