Az LMP-s Ertsey Katalinnál régebb óta aligha haragszik bárki Gyurcsány Ferencre. A jobbikos Gyöngyösi Márton a múltból építkezik, de nem ragaszkodik hozzá dogmatikusan. A szocialista Harangozó Tamás rettenetesen érzi magát a karanténban. A fideszes L. Simon László nem vinné haza a koronát. Új képviselőkkel beszélgettünk.
Az elempés Ertsey Katalin ugyan új képviselő, de veterán politikus, 1988-ban már a Fidesz tagja volt. Közvetítésünknek hála gyors ismertségre tett szert, két levélben is kifogásolta félreértéseinket. Ennek ellenére továbbra is rajongója oldalunknak.
Tisztázzuk végre, hogy mit gondol a vasárnapi nyitvatartásról.
A vasárnapi nyitvatartásról egy szót sem szóltam, a munka és a magánélet egyensúlyának megborulásáról és a hitelesség kérdéséről beszéltem. Ha valaki komolyan azt gondolja, hogy az LMP a plázákban való vasárnapi vásárlásért sír a parlamentben, az nem elég tájékozott. A hírekkel ellentétben mi nem vagyunk multiüldözők, de az a szívem szerint való, ha valaki azzal foglalkozik, hogy a multik hogyan bánnak az almalmazottakkal. Sokan és sokféleképpen élnek vissza a munkáltatói jogokkal, és nem csak a multik. Nem vagyok benne biztos, hogy a vasárnapi bezárás a megoldás, de ha eljutunk idáig, boldogan megvitatom a kérdést.
A téma a családbarát munkahelyek kapcsán merült fel. Ön is gyermekeit nevelő anya, hogyan tudja összeegyeztetni ezt a parlament sajátos munkarendjével?
Világéletemben átlagon felüli munkabírással rendelkeztem, mindig is három lábon álltam. Ha a munka-család-közélet hármasból valami hiányzik, az nem jó. Én ezt mindig jól tudtam egyensúlyozni. A munka és a magánélet egyensúlya, amiről most dolgoztunk ki a frakcióban is egy ajánlást, nagy rugalmasságot igényel a munkahely, az intézmények és a dolgozó részéről is.
1988-ban a Fidesz tagjaként kezdett politizálni. Vannak olyanok a parlamentben, akikkel együtt kezdett?
Igen, és ebből vannak jópofa jelenetek is. Többen is örömmel üdvözöltek, hogy végre, húsz év késéssel megjöttem én is. Furcsa és érdekes, van egy érzelmi kötődés. Én még a hősidőkben, az illegalitásban léptem be, ennek azért erős szocializációs szerepe volt. Mondjuk az elmúlt húsz évet tudatosan a való világban töltöttem. Ha valaki azóta is ezt nyomja, azért az másként látja a világot.
Gyurcsány Ferencet is még KISZ-titkár korából ismeri. Milyen volt akkor?
Az akkori mezőnyben értelmesebb KISZ-vezetőnek tűnt, ahogy ezt Orbán Viktor is megjegyezte. A tisztességgel viszont már akkor is voltak kihívásai, de ezzel nem rít ki a közegből. A veszprémi diákparlament, ahol beléptem a Fideszbe, egy nagyon csúnya, „a kiszesek átverik a fideszeseket” sztorival indult. Én nem 2006 őszén haragudtam meg Gyurcsány Ferencre.
A kormányprogram vitájának közvetítésére írt egyik reakciójában azt mondta, mindig küzdeni fog az ájtatosság ellen. Általában a vallással, vagy csak az álszentséggel van baja?
Kifejezetten az álszentséggel. Ami az ájtatosságot, a dolog vallásos részét illeti, Magyarországon egybecsúszott a konzervativizmus és a kereszténység. Pedig a világ ennél sokszínűbb, ismerek liberális meg baloldali hívőket is. Én nem vagyok vallásos, mégis konzervatívabb lettem az évek során. Igaz, nálam ez szervesebb fejlődés volt, nem egy-másfél év alatt csúsztam át a politikai mező egyik végéből a másikba. A hirtelen jött hitbuzgóság viszont mindig gyanús. A KDNP-t ebből a szempontból sokszor hitelesebbnek tartom, elvégre ők ebből jöttek.
A Fideszből indult és idővel konzervatívabbá vált. Van olyan irányzat a Fideszben, amit közelebbinek érez magához?
Az, hogy konzervatív vagyok inkább az LMP-n belül igaz, csak jobb híján mondom ezt. Mi ezeket a kategóriákat már meghaladtuk, képesek vagyunk rá, hogy árnyalt fogalmazással integráljuk a különböző nézeteket. A Fidesz mintha magával is sokat küzdene. Balog Zoltánt, Pokorni Zoltánt, Navracsics Tibort és a régieket közel érzem magamhoz, de nem vagyok benne biztos, hogy aki nekem szimpatikus, azok közül ki és hova tartozik a Fideszben.
A választási programja szerint a részvételi demokrácia híve. Hogyan tudja ezt megvalósítani képviselői munkájában?
Ennek nagyon konkrét formái vannak, létezik erről egy civilek által kidolgozott ajánlás. Az LMP maga is erősen támaszkodik a civil technikákra. Ez stílusbeli különbség is, mi minden egyes törvényjavaslatot azonnal vitára bocsátunk a belső hálózatunkon. Ha nem is olyan tempóban, de a tagjaink is irtózatosan sokat olvasnak és vitáznak ezeken.
A választási kampányban, amikor az MSZP megtette ultimátumszerű visszaléptetési ajánlatát, mintha pont ez lassította volna az LMP reakcióját.
Ó, nem, ó, nem. Egy percre sem. Ezen nem volt mit megvitatni. Mindig is azt mondtuk, hogy a választások előtt senkivel, utána, értékek mentén, bárkivel hajlandók vagyunk együttműködni. Erről nem is volt vita.
Mégis, amikor jött az ajánlat, a párt kampányfőnöke és listavezetője is csak a saját nevében nyilatkozott, hivatalosan csak másnap mondtak nemet. Ez tétovázásnak tűnt.
Ha ez valakinek így tűnt, az az előző másfél hónapban nem figyelt. Eleinte nem vettek minket komolyan.
Tényleg, Ön mikor gondolta először, hogy bejuthatnak?
Abban biztosak voltunk, hogy ha meglesz az országos lista, bejutunk. A választás előtt én már hat százalékra gondoltam. Azt mámorító volt látni, hogy a saját körzetemben tíz százalékot vertem [a jobbikos] Pörzse Sándorra.
[A következő oldalon Gyöngyösi Mártonnal készített interjúnkat olvashatja.]
Gyöngyösi Márton a Jobbik külügyminiszter-jelöltje volt, így talán nem annyira meglepő, hogy első napirend előtti felszólalásában a szokásoktól eltérően nem Magyarországot érintő problémával, hanem Izraellel, az izraeli hadsereg hétfői akciójával foglalkozott.
Miért éppen Izrael?
Azért, mert Izrael támadta meg a nemzetközi segélyszállító konvojt, ami a nemzetközi jogban, vagy a világtörténelemben nem túl szokványos. Voltak emberek, akik kétkedéssel fogadták, hogy ennek országos jelentősége lenne, de most Törökország és Izrael között diplomáciai háború - reméljük nem valós háború - van kibontakozóban, és Törökország végső soron NATO-szövetségesünk. Guido Westerwelle német külügyminiszter és Ban Kimun ENSZ-főtitkár is komolyan elítélte Izraelt és a történtek kivizsgálását kérte.
Időközben előkerült egy felvétel, ezen az látszik, hogy a hajó utasai vascsövekkel támadnak a kommandósokra.
Ez olyan, mint amikor kislányok dobálják kövekkel a tankokat. Én úgy tudom, hogy az izraeliek helikopterrel nyitottak tüzet a hajóra, ezután nyilvánvaló, hogy nem volt túl barátságos a fogadtatás. A vascső és a géppisztoly szerintem nem azonos fajsúlyú fegyvernem.
Ön volt a Jobbik külügyminiszter-jelöltje. Pártja új színt vitt a külpolitikába a keleti kapcsolatok propagálásával. Miért ezt az irányt választották?
Ez személyes vesszőparipám, szerencsére a pártban és Vona Gábor elnök úrnál is jó fogadtatásra talált. Úgy gondoljuk, hogy a szokásos diplomácián, a minden stratégiai szövetségessel jó kapcsolatokra törekvésen túl van a külkapcsolatoknak egy másik iránya, ami rokoni szálakon, kulturális közösségeken alapuló kapcsolatokat keres és ezekre épít. Mi azért hirdettük meg a keleti nyitást, mert Magyarországnak kettős identitása van. Egy földrajzi hollétből fakadó: kulturálisan, vallásilag, és történelmileg is kötődik Európához és a Nyugathoz. De van egy ugyanilyen meghatározó kötődése a Kelethez is. Keleten találhatóak a magyarság gyökerei, ennek belátására a magyar nyelv, népzene, népmese és mondavilág, hagyomány, népviseletek, gasztronómia felületes ismerete is elégséges. Ezer éve mondjuk, hogy a magyarság egyedül áll Európában, ebben a szláv, latin, germán tengerben. Ez csak akkor igaz, ha nem vesszük észre, hogy a hátunk mögött a rokonaink állnak. Azerbajdzsánban, Kazahsztánban és Törökországban evidencia, hogy rokonok vagyunk, nálunk ezt magyarázni kell.
Tehát a török rokonság elméletét vallja a tudományosan elfogadott finnugor elmélettel szemben?
Nem. Én a turáni nemzetközösségben hiszek. Arról, hogy szegről-végről rokonok vagyunk a kazahokkal, törökökkel, azeriekkel. Lehet, hogy egyikkel unokatestvéri, a másikkal másodunokatestvéri a kapcsolatunk, de közös a múltunk és közösek a gyökereink. Én ebben hiszek. Azt döntsék el a genetikusok, történelemtudósok és régészek, hogy kivel milyen fokú, milyen mély a rokonság. A keleti nyitás, a természetes rokoni közegbe való visszatalálás lehet az, ami Magyarországnak spirituális töltetet adhat.
A turáni népek mellett még Oroszország kap hangsúlyos szerepet külpolitikai elképzeléseikben. Moszkva lenne Brüsszel ellensúlya?
Egyértelműen. Ma már senki sem vitatja, hogy az új, multipoláris világrendben, a Huntington féle sokcivilzációs világrendben Oroszország és Kína, tetszik vagy sem, legalább olyan fajsúlyos tényezővé vált, mint amilyen az Egyesült Államok, vagy az Európai Unió.
Igen, de mi az EU tagjai vagyunk.
Tagjai vagyunk, de ez nem zárja ki azt, hogy más országok felé is nyissunk. Spanyolországnak Dél-Amerikával vannak olyan szoros kapcsolatai, mint az EU-val, Nagy-Britannia meg az Egyesült Államokkal él a sokat emlegetett special relationshipben.
Magyarország és Oroszország kapcsolata is egyfajta special relationship volt a múltban, ez nem intő jel?
Doktríner módon nem szabad ragaszkodni a múlthoz. Egyre inkább hajlok rá, hogy valójában Oroszország volt a kommunizmus első áldozata. Az jó jel, hogy ők is átértékelték a múltjukat, Katyn kapcsán most megbékéltek a lengyelekkel. A Szovjetunió múltját és a kommunizmus visszásságait is folyamatosan átértékelik.
Átértékelik? Éppen éledezőben van a Sztálin-kultusz.
Erről nem tudok. Biztos van ilyen, Magyarországon is van Kádár-nosztalgia. Ezeket a gyerekbetegségeket minden nemzet kinövi idővel.
[A következő oldalon L. Simon Lászlóval készített interjúnkat olvashatja.]
L. Simon László, a Fidesz egyik újonca a parlament egyik legszínesebb egyénisége. Költő, fényképész, vizuális művész, borász, lapszerkesztő, esszéista, és immár politikus is. Fő területe a kultúra, de a kutyagumiról is határozott véleménye van.
Mit is kéne csinálni a kutyagumival?
Budapesten el kéne takarítani, meg kellene oldani, hogy a fővárosunk úgy nézzen ki, mint Bécs. Az is kulturális kérdés, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a saját környezetükhöz. Magyarországon a kulturális problémák nemcsak abban nyilvánulnak meg, hogy a kulturális intézményrendszerre nincs elegendő forrás, hanem abban is, hogy az emberek hogyan beszélnek egymással, hogyan közlekednek, hogyan öltözködnek. Hogy hogyan járnak be a parlamentbe képviselőként. Szerintem baj, hogy a főváros tele van kutyagumival.
Ebben tud szerepet vállalni a politika?
A politikának mindenben van szerepe, különösen fontos lehet a vezetők példamutatása. Minden területen ezt várom a politikától. Legyen különb, és akkor kérjen számon, ha maga is úgy csinálja. Például a képviselők költségtérítésének a megadóztatása jogos választói igény volt. A képviselők se kaphassanak adómentesen jövedelmet, ha az átlag állampolgár sem kaphat. Ebben is példát kell végre mutatni. De azt nem tudom, hogy hány belvárosi képviselőnek van kutyája…
Újonc a parlamentben. Mi vonzotta a politikához?
Szépen lassan belecsúsztam. Nem tudatos dolog volt, nem úgy történt, hogy készültem rá, és fölépítettem a magam politikai imázsát. Számos közéleti kérdésben megnyilvánultam, írtam két kultúrpolitikai témájú könyvet is, így bizonyos szempontból a politika figyelt fel rám. Az elkötelezettségem persze korábban sem volt kérdéses, egyértelmű volt, hogy a konzervatív oldallal szimpatizálok. Ez abszolút politikai értékrendi szimpátia volt, esztétikai értelemben sokkal tágabb az érdeklődésem.
Inkább avantgárd.
Valóban. De nem csak az.
Az avantgárdot viszont inkább a baloldalhoz kötik
Ez ilyen magyar sztereotípia. Ha Marinettitől Ezra Poundon át végignézzük az avantgárd művészet történetét, kicsit árnyaltabb a kép. De befogadói oldalon sem ilyen egyértelmű a helyzet: ha egy nyugati konzervatív politikus irodájába mennénk be, akkor nem biztos, hogy nem az egyik legjobb kortárs festő absztrakt képe lógna a falon. A mi kis magyar világunkban szeretjük leegyszerűsítve nézni a dolgokat, de Európában a politikai konzervativizmus és a művészeti progresszió jól megférnek egymással.
Ön elsősorban költő. Vagy fényképész? Szerkesztő? Netán borász?
[Nevet] Van egy építészházaspár, ők elneveztek poliészternek. Szóval egy furcsa műanyag vagyok, aki túl sok mindennel foglalkozik. Most elsősorban politikával, azon belül is szeretnék határozottan kultúrpolitikával foglalkozni. Azt a tapasztalatot, amit megszereztem az írószövetség titkáraként, valamint azt a kapcsolati hálót, amivel rendelkezem a művészeti életben, valamilyen módon kamatoztatni a döntéshozatalban. A választóim és a politikai értékrendem mellett a művészeti életet is képviselem a parlamentben.
Az avantgárd lesz az új művészeti kurzus?
[Nevet] Nem, azt nem hiszem. Befogadóként én is mindenevő vagyok. Egyébként kulturális ügyekben, a kultúra érdekében markánsan meg fogok szólalni.
Ahhoz mit szól, hogy Szőcs Géza levélben kifogásolta a külföldi kulturális intézetek átsorolását a közigazgatási tárcához?
Kifogásolta ezt a Szőcs Géza?
Állítólag írt egy levelet.
Erről én is olvastam a Népszabadságban.
Értem. Szenvedélyes gyűjtő, van már terve arra, hogy a parlamentben is gyűjtsön valamit?
Keresem azokat a motívumokat, amiket le fogok fotózni. Már találtam egy-két érdekes dolgot, amit egy átlagos fotós nem kapna lencsevégre. Olyan részleteket keresek a Parlamentben, amikről nem biztos, hogy az ember első látásra azt gondolná, hogy ebben a házban vannak. Egyelőre csak a fejemben tárolom el őket, már van 20-25 motívum, amit a parlamenti sétálgatásaim során szedtem össze. De amekkora ez az épület, négy évre való muníciót bőven rejt magában. A tárgyi gyűjtőszenvedélyemet a parlamentben nem kívánom kiélni. A koronát sem viszem haza.
Pedig biztos jól mutatna. Híres katonacsalád sarja.
Ez azért túlzás.
Simonyi óbester története mégis elő szokott kerülni a legendáriumból.
Ez igaz, és az valós is. A családfánkon látszik, hogy az egyik fölmenőm testvérének a gyereke.
Ez netán azt jelenti, hogy támogatná a sorkötelezettség visszaállítását?
Merthogy Simonyi óbester sorköteles katona volt?
Már 11 évesen politikai tudor volt, mi vonzotta gyerekként a politikához?
Már előtte is. Nyolcéves koromtól néztem a híradót, 11 évesen már bőven olvastam az újságokat. Nem tudom miért, nem tudom megmagyarázni.
Sokat beszélt is?
Igen.
És megkérdezték öntől, hogy pap lesz, vagy párttitkár?
Nem. [Nevet]
[A következő oldalon Harangozó Tamással készített interjúnkat olvashatja.]
Harangozó Tamás az öt szocialista újonc legaktívabbja, két bizottságban is munkát vállalt, és két miniszterrel is szócsatát vívott már. Mielőtt törvényhozónak állt, az igazságügyi minisztériumban dolgozott, így van már tapasztalata a törvényalkotásban.
Újonc létére az egyik legaktívabb tagja frakciójának. Ön túlbuzgó, vagy a többieket bénítja a vereség?
Nem tudom. Én tudatosan választottam azt a két bizottságot, ahol posztot kaptam. Korábban is ezeken a területeken dolgoztam, megvan a kialakult véleményem az ügyekről.
Egy nagy frakcióban tán észre sem vennénk. Pártja katasztrofális választási szereplése karrierszempontból szerencse?
Reménykedem benne, hogy egy nagy frakcióból is ki tudnék tünni. Szeretnék úgy dolgozni, hogy ne csak újoncként, hanem általában is kimagasló teljesítményt nyújtsak. Én lennék a legboldogabb, ha egy 260 fős frakcióban dolgozhatnék.
Eddig a törvények előkészítésén dolgozott az igazságügyi minisztériumban. Mennyiben más a törvényhozói munka?
Nem csak az előkészítésben vettem részt, az egyeztetéseken is dolgoztam. Arra persze nem volt rálátásom, hogy a parlamentben hogy zajlanak a folyamatok, ebbe gyorsan bele kellett tanulnom. Mivel kicsi a frakció, sok feladat hárul ránk.
Sólyom László többször is bírálta az elmúlt években a törvények előkészítési munkáját. Magára vette a bírálatot?
Személy szerint magamra nyilván nem tudom venni. Az előző ciklusban évi száz törvény született, ez rendkívül nagy tempó. Ráadásul egy átalakulóban lévő országban, a múlttal szakító törvényeket alkottunk. Az elmúlt három hét bizonyította, hogy a Fidesz minden korábbi kormánynál előkészítetlenebb törvényeket terjeszt a parlament elé. Ez nem jó. A kifejlett demokráciákban a törvények sokkal hosszabb idő alatt születnek meg. Németországban két-három év az előkészítés, és nagy szerepe van az utólagos hatáselemzéseknek is. Az Egyesült Államokban pedig azt is megnézik, hogy a közvélemény hogy reagálna, és ha ez nem kedvező, fél-háromnegyed évet is rászánnak a meggyőzésükre.
Még egy hónapja sem képviselő, mégis már két miniszterrel - Hende Csaba honvédelmi és Pintér Sándor belügyminiszterrel - is konfliktusba keveredett. Általában is ilyen látványosan szokott bemutatkozni?
Egy miniszterrel, Hende Csabával kerültem komoly konfliktusba. Őt szembesítettem egy pár évvel ezelőtti elképesztő nyilatkozatával, ami után nem is értem, hogy hogy lehetett miniszter. Ráadásul letagadta a nyilatkozatát, nem csoda, hogy konfliktusba keveredtünk. Pintér Sándorral szakmai párbeszédet folytattunk, néhány válaszát még el is tudom fogadni. Azt viszont szemfényvesztésnek tartom, hogy úgy akarja egy nap alatt megoldani Borsod megye problémáit, hogy átvezényel Budapestről háromszáz rendőrt. Az ilyesmi ellen mindig fel fogok szólalni.
Egy harmadára apadt szocialista frakcióban lett képviselő, ráadásul még a másik két ellenzéki párt is önöket támadja. Számított ekkora elszigetelésre?
Megélni rettenetes, de számítottam rá. A kampányban a pártközpontban dolgoztam, már akkor érezni lehetett, hogy karanténba zárnak. Nem is annyira a közvélemény, inkább a média és a többi politikai párt. Még a pozitív kezdeményezéseinket sem kezelik a helyén. De hiszek benne, hogy ki fogunk törni. Lehet a frakcióra bármit mondani, de felkészült és jó politikusok ülnek benne. Be fog bizonyosodni, hogy nem az MSZP mindennek az elrontója.
Ezek szerint feltámadhat még az MSZP?
Biztosan, különben nem ülnék itt. Ezt csak hittel lehet csinálni.