Demszky Gábor értékelésekor gyakran elhangzik, hogy csak meg kell nézni, mi épült húszéves főpolgármestersége idején, összevetni az elődökkel, és máris látszik az eredmény. Ilyen összevetés azonban még nem készült. Most mi kísérletet tettünk rá.
Demszky Gábornak tizenhét főpolgármester, tíz polgármester és hét tanácselnök elődje volt Budapest élén. Ha a világháborús időket leszámítjuk, a legtovább regnáló városvezetők mindig a történelmi fordulatok után, a konszolidációs időszakban működtek, és hoztak fellendülést.
Demszky rendszerváltás utáni lehetősége és kormányzási idejének hosszúsága azonban csak az első polgármesterével, Kamermayer Károlyéval vethetők össze. Csakhogy míg Kamermayer korában mindenki egyfelé húzott, a polgármester a város szolgájaként tette a dolgát, és Budapest világváros lett, Demszky idejében a széthúzás uralkodott, a főpolgármester tehetetlenkedett, a világváros csak kiüresedett szlogenné vált.
Budapest első főpolgármesterét Pest és Buda egyesítésekor, 1873-ban választotta meg a négyszáz tagú közgyűlés. A főpolgármester választás „az ős idők óta szokásban volt golyó vetésekkel” folyt, azaz a képviselő két fekete és egy fehér golyót kapott, és azokat egyenként a három jelölt ládájába dobta: a fehéret a jelöltjére, a két feketét a másik kettőbe.
Az első főpolgármester Ráth Károly lett, rögtön utána választották meg a polgármestert, Kamermayer Károlyt. Az ő kettősük huszonhárom évig vezette a várost, egyedül rájuk mondható el, hogy a Demszky-éránál is hosszabb ideig kormányoztak. A kiegyezés és a városegyesítés után rendkívüli lehetőséget kaptak, amivel tudtak is élni, Budapest fellendült, világvárossá vált.
A két Károly, Kamermayer Károly és Ráth Károly volt az 1873-ban egyesített Buda és Pest első, máig leghosszabban hivatalban levő polgármestere és főpolgármestere. Kamermayer Károly 48-as országgyűlési ifjú, szabadságharcos. Az 1860-as évek elején megnyílik előtte a lehetőség, előbb Buda főjegyzője, majd Pest várostanácsnoka lesz, 73-ban megválasztják polgármesternek.
Kamermayer polgármesterségének első évében, 1874-ben építették meg a fogaskerekű ősét a Svábhegyen, valamint az akkor még impozáns fogadóépület nélküli Nyugati pályaudvar sínei felett átívelő Ferdinánd hidat és nem messze tőle a város első, máig létező aluljáróját, ami a Bajza utcát köti össze a Bulcsú utcával a vágányok alatt. A következő évben kezdték építeni az Operaházat, megnyílt a Zeneakadémia az Andrássy úton, ami jelenlegi helyére, a Liszt Ferenc térre csak később költözött.
Átadták az új városháza épületét is a Váci utcában, ahol a mostani fővárosi közgyűlés is ülésezik. Emellett megnyitották a Blaha Lujza és Fedák Sári nevével fémjelzett Népszínházat is, a mostani Blaha Lujza téren. 1876-ban avatták a Margit hidat és a már 1870-ben, a Pesti Korcsolyázó Egylet javaslatára kialakított városligeti műjégpálya kiszolgáló épületét.
Ugyanebben az évben nyitották meg a Sugár út (ma Andrássy út) első szakaszát. Az utat egyébként nyolc évvel később, 1884-ben fejezték be. 1877-ben épült meg a Nyugati pályaudvar Eiffel tervezte fogadóépülete, ekkor adták át a ma már furán hangzó Első Magyar Hülyenevelő és Ápoló Intézetet Budán.
Kamermayer második polgármesteri ciklusa 1879-ben kezdődött, újbóli megválasztása után. Ennek a ciklusnak legfontosabb eseményei a Kiskörút nyomvonalának kiépülésével kezdődtek 1880-ban. Egy év múlva megépült az első budapesti telefonközpont, három év múlva befejezték a közraktárak építését, ötvenezer tonna gabonát tudtak bennük tárolni.
1883-ban kezdődött a fővárosi kerékpározás története azzal, hogy az új közlekedési eszköz elterjesztésének szándékával megalakult a Budapesti Vasparipa Egyesület Előre élén Türr Istvánnal. Ekkor avatták az új műegyetemet is a pesti Duna-parton. Az egyetem később átköltözött Lágymányosra, épületében most a közgazdasági egyetem van.
A második ciklus utolsó évében adták át a Keleti pályaudvar fogadóépületét, és ebben az évben javították a főváros közlekedését azzal, hogy hatvan új omnibuszt, azaz utasszállító lovaskocsit vásároltak. Kamermayer harmadik ciklusának elején kezdték el építeni az Országházat, amit aztán 1902-ben avattak fel ünnepélyesen.
A város köztisztasága érdekében megjelentek az első lóvontatású seprőgépek. A köztisztaság jegyében készült el 1887-ben az általános csatornázási terv. Ebben az évben indult el az első villamos a Nyugati és a Király utca között elindult . A rövid pályaszakasz hosszú menetidővel párosult, a járművek mindössze 10 km/óra sebességgel tudtak haladni.
1891-ben Kamermayert újra megválasztották. Utolsó polgármesteri ciklusában kezdődött meg Budapesten az áramszolgáltatás, hozták létre a Köztisztasági Hivatalt. 1894-ben megnyitották a Szent László-kórházat, 1895-ben az Állatkertet, 1896-ban a Vígszínházat. A Millennium évében átadták Ferenc József (Szabadság) hidat.
Kamermayer Károly, a „főváros szolgája” 1896-ban mondott le tisztségéről egészségügyi állapota miatt.
Egy évvel később bekövetkezett halála előtt érdemei elismeréséül díszpolgárra avatták. Csaknem egyszerre távozott az élők közül Róth Károly főpolgármesterrel, akivel a korabeli sajtó szerint „ritka egyetértéssel, benső szükséggé fejlődött kölcsönös bizalommal megvetették Budapest fejlődésének hatalmas fundamentumát” .
Kamermayer Károlyt az ambíciózus Márkus József követte a polgármesteri székben, ami meg sem melegedhetett alatta, mert egy év múlva főpolgármesternek jelölték, és meg is választották.
A következő polgármester Halmos János volt, ő kilenc évig töltötte be ezt a posztot. Az ő idejében adták át az Országházat, és egy évvel később 1903-ban felavatták az Erzsébet hidat. 1905-ben készült el a Halászbástya, és ebben az évben szentelték fel a világ akkori legnagyobb templomát, a Szent István Bazilikát.
Halmos Jánost Bárczy István követte a polgármesteri tisztségben. Bárczy – akinek a portréja egyébként Demszky irodájában is ki van függesztve – munkásságát olyan elismerés övezte, hogy 1913 és 1918 között együtt töltötte be a polgármesteri és a főpolgármesteri posztot. Tizenkét évig tartó polgármestersége alatt új lendületet vett a város fejlődése.
1906-ban például már hengerelt aszfaltot használtak az utak burkolására, de 1907-től inkább a kis kockaköves útburkolat terjedt el. 1906-ban nyitották meg a Szépművészeti Múzeumot. 1907-ben költözik a Zeneakadémia a Liszt Ferenc térre. 1908-ban született döntés a kispesti Wekerle-telep megépítésére, az építkezést 1927-ben fejezték be.
1909-ben a főváros úgy döntött, hogy megveszi a Margit-szigetet a Habsburg-családtól, ekkor avatták a Lágymányosra költözött műegyetem épületét is. Ebben az évben épült meg a Rákosmezőn az ország első repülőtere, és ekkor indult meg a fővárosban a rendszeres autóbusz-közlekedés is. 1910-re a János-hegyi Erzsébet kilátó átadása jutott, valamint az Andrássy út elektromos közvilágítása.
1912-ben adták át a Kós Károly által átépített új állatkertet Jónással, az első magyar vízilóval (akiről az a legenda járta, hogy lenyelt egy szájába esett csecsemőt, de ez nem igaz.) A következő évben megnyitott a Széchenyi-fürdő, üzembe helyezték az óbudai gázgyárat, és ekkor indult meg a taxiközlekedés. (A gázgyárral, azaz inkább a szanált területen épült informatikai parkkal Demszky Gábor is szívesen büszkélkedik, mondván, ők teremtették meg a fejlesztésre a lehetőséget.)
1915-ben épült fel a Mária Valéria telep, majd az első világháború miatt visszaesett a fejlődés egészen 1918-ig, amikor átadták a Gellért fürdő épületét. Bárczy vetette fel először az 1950-ben megvalósult Nagy-Budapest ötletét.
A háború utáni két évben Bódy Tivadar volt a polgármester, az ő idején építették meg Budapesten az első autóparkolót. Őt egy jelentősebb polgármester követte Sipőcz Jenő személyében, aki tizenhárom évig dolgozott hivatalában úgy, utána még három évig főpolgármester is volt.
Sipőcz Jenő ismert jogász volt, már az apja már is a polgármesteri székért 1906-ban, de alulmaradt Bárczy Istvánnal szemben. A tanácsköztársaság bukása után egy évig ideiglenes kormánybiztosként irányította a várost, 1920-ban megválasztották polgármesternek.
A keresztény-konzervatív támogatottságú, mégis reformszellemben működő Sipőcz szlogenje az első világháború és a Tanácsköztársaság harcai után ez volt: „Jöttem a romokat eltakarítani és építeni.”
A kezdeti romeltakarítás után 1922-ben nyitották meg a Corvin mozit, majd ugyanebben az évben, folytatva a Bárczy által megkezdett politikát, a közműüzemek városi tulajdonba vételét, megalakítják a Beszkártot, a BKV elődjét.
1924-ben adták át a Csepelt Erzsébettel összekötő Gubacsi hidat, és a növekvő autóforgalom szükségleteihez igazodva ekkor jelenik meg az első magánbenzinkút is, két év múlva az első közlekedési lámpa. Következő évben adták át a Kerepesi úti galopp-pályát és a csepeli szabadkikötőt.
A motorizáció jegyében 1926-ban szűnik meg az utolsó omnibuszjárat, azaz az utasszállító lovas kocsi a Margit-szigeten, és veszi át helyét az autóbusz, valamint nem sokkal később az utolsó (Villányi úti) lóvasút, hogy átadja helyét a villamosnak. 1931-ben szentelik fel a Regnum Marianum templomot, és ugyanebben az évben nyit a Margit-szigeti Sportuszoda. 1932-ben kezdődik a Tabán felett a transzverzális út (ma Hegyalja út) kiépítése.
Sipőcz már főpolgármester volt, és az 1934-ben megválasztott és 1944-ig polgármester Szendy Károly igazgatta a várost, amikor a szaporodó közúti balesetek miatt bevezették a szabálytalankodó gyalogosokat sújtó repülőbíráskodást, a helyszíni bírság ősét. Szendyhez fűződik egy világcsúcs is: ő verte át a gyűlésen, hogy a főváros egy nap alatt átnevezze és áttáblázza az Oktogont Mussolini térre, a következő nap érkező olasz nagykövetnek már büszkén lehetett mutogatni az utcatáblákat.
Komolyabb beruházások is voltak persze. 1937-ben átadták a Horthy Miklós (ma Petőfi hidat), és egy évre rá elkezdődött az Árpád híd építése. Az építkezés, sajnos, 1942-ben vashiány miatt megszakadt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a félkész acélvázat nem bombázták le, így 1948-ban, a főbb hidak helyreállítása után folytathatták az építést, és 1950-ben átadhatták a hidat. 1940-ben megkezdték a Ferihegyi repülőtér építését, sőt három év múlva már a tizenegy kilométer hosszú Ferihegyi gyorsforgalmi út is elkészült.
1941-ben volt még egy fontos beruházás: átadták a Széll Kálmán (ma Moszkva) téri villamoscsomópontot, és a város áttért a jobboldali közlekedésre, ami miatt a buszok jobb oldalán új ajtókat kellett vágni.
A Szendy után következő Dorogi Farkas Ákosnak (1944–1945) a háború végén nem nyílt tere a fejlesztésre, csakúgy mint az őt követő Csorba Jánosnak és Vas Zoltánnak, akiknek nagyjából a holttestek és az állati tetemek eltakarítása jutott a feladatul (még mindig 1945-ben).
Az 1945-től 1947-ig polgármesterkedő Kővágó József idején azonban már neki kellett látni a szétbombázott város újjáépítésének, a posta, a vonatközlekedés, a villamosforgalom újraindításának, a hídpótló pontonhidak megépítésének (nem volt könnyű, az egyik pontonhidat 1946 telén szétszakította a zajló jég).
Viszont 1946-ban már megépül az első állandó híd, a Kossuth. Gerő Ernő, „a hídverő” miniszter minden ponton- és állandó híd átadására oda tolta az orrát, ezért is kapta becenevét. Az 1946-os inflációban elszaladt a villamosjegy ára is, tízmilliárd pengőt kellett érte fizetni.
Kővágó Józsefnek a romokat fosztogatók mellett meggyűlt a baja a viceházmesterekkel is, akik 1947-ben tüntetést szerveztek a Parlament előtt alacsony béreik miatt. Ebben az évben szabályos csőd fenyegette a villamosközlekedést a szó szoros értelmében életveszélyes zsúfoltság miatt, amin háromszáz új villamoskocsi vásárlásával kellett enyhíteni.
Azért készült valami maradandó a szűkös években is: 1947-ben átadták a Szabadság-szobrot a Gellért-hegyen. Kővágó József 1947-ben Nagy Ferenc miniszterelnök eltávolítása miatt lemondott. Később, 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták, 1956-ban szabadult.
Utódja, Bognár József (1947–1949) idején lett Budapest díszpolgára Sztálin, akinek a díszpolgárságát máig nem törölték. 1947 végén készült el az újjáépített Margit híd. A következő évben adták át az Úttörővasutat, és megalakult a fővárosi érdekeltségű kereskedelmi részvénytársaság: a Közért. A buszjegy ebben az évben lett egy forint.
Bognárt a vasesztergályosnak tanult kommunista Pongrácz Kálmán követte 1949-től 1950-ig. Neki jutott az utolsó budapesti polgármesteri cím, és mint a fővárosi tanács elnöke még nyolc évig (1958-ig) vezette Budapestet. Polgármestersége első évében adták át az újjáépített Lánchidat, és ebben az évben jelentek meg a fővárosban az első trolik.
Az első, máig közlekedő troli a 70-es számot kapta, annak tiszteletére, hogy Sztálin éppen 70 éves lett. 1950 erős év volt: májusban megnyitották a Ferihegyi repülőteret, és elkezdték a piros metró építését, novemberben átadták a Sztálin (ma Árpád) hidat. Ebben az évben jött létre hét megyei város és tizenhat nagyközség becsatolásával a mai Nagy-Budapest. 1950-ben megszűnt a polgármesteri és főpolgármesteri poszt, a várost a fővárosi tanács elnöke irányította.
Pongrácz az átalakítás után sikeresen nyergelt át a tanácselnöki pozícióba. Elnöksége első évében adták át a csepeli HÉV-et és a Ferencvárosi pályaudvart. 1952-ben avatták az újjáépült Petőfi hidat, és érdekesség, hogy ekkor jelentek meg a közértekben az első narancsok, egyébként néphergelő áron (a gyümölcs kilója a buszjegy árának negyvenszerese volt, mai árfolyamon tizenháromezer forint).
1954-ben gazdasági okok (kevés pénz) miatt a Rákosi-kormány leállította a 2-es metró építését, az alagút végét lefalazták bizonytalan időre. Az építkezés csak nyolc év múlva, 1962-ben indult újra. 1955-ben akkora volt a zsúfoltság a fővárosi tömegközlekedési járatokon, hogy elrendelték a lépcsőzetes munkakezdést.
Az 56-os forradalmat követő 1957 arról volt nevezetes, hogy a zaj miatt kitiltották a traktorokat a belvárosból. (Ezt a nemes hagyományt Demszky Gábor idézte fel 2006-ban, de ő a gazdademostrációkat megelőzendő helyezett el tiltó táblákat a Nagykörúton belüli utakra.) 1958-ban Pongrácz utolsó évében a BRFK vezetője kijelentette, hogy Budapest életében először felszámolták a prostitúciót. Ebben az évben épültek a nagy panellakótelepek elődei, az első paneles kísérleti házak a Nagy Lajos király úton.
1958-ban Veres József vette át a stafétabotot, és hét évig volt Budapest vezetője. Tanácselnökségének első évében vezették ki a 4-es villamost Budafokra, lendületet vett a taxizás és a dunai kishajózás, és októberben a város vezetésének szembesülnie kell az első dugóval. (A torlódás a Népstadionnál alakult ki egy kettős futballrangadó miatt.) 1960-ban létrehozták a távfűtő műveket a majdani panellakótelepek ellátására. 1961-es enyhülő légkörben átadták a csepeli strandot, majd 1962-ben a Várkertbazárból átalakított Budai Ifjúsági Parkot.
A következő hétéves ciklusban (1963 és 1970 között) Sarlós István irányította Budapestet. Az ő nevéhez fűződik már a várpalota új kupolájának átadása, az Astoria aluljáró és a 2-es metró építésének újrakezdése. 1964-ben átadták az új Erzsébet hidat, és sétálóutcává alakították a Váci utcát. 1965-ben kezdték bontani a Nemzeti Színház elöregedett épületét a metróépítés miatt a Blaha Lujza téren, ekkor épült meg a Bosnyák téri nagybani piac, és ebben az évben vezették be az első parkolási djat néhány reprezentatív helyen).
1966-ban kezdték összeszerelni a panelházakat a Kelenföldi lakótelepen, 1968-ban a Fővárosi Villamosvasút, a Fővárosi Autóbuszüzem, a Budapesti HÉV-ek, és a Fővárosi Hajózási Vállalat összevonásával megalapították a BKV-t. Az 1969-es év a lakótelepek építésének jegyében telt, ekkor adták át az óbudai óriás panelházat.
A Sarlóst követő Kelemen Lajos egy éves elnökségére jutott a 2-es metró első (Örs vezér tere és Deák tér közötti) szakaszának átadása, a Libegő elindítása, a liftreform beindítása (egységesre cserélték a főváros 3600 öreg liftjét), és a 3-as metró építése is ekkor kezdődött. Kelemen még bábáskodhatott 1971-ben az új Fővárosi Nagycirkusz átadásánál, aztán átadta helyét Szépvölgyi Zoltánnak, ő tizenöt évig volt tanácselnök.
Szépvölgyi tizenöt éves ciklusa kezdetén egyből egy kemény intézkedést foganatosítanak a fővárosi ifjúság egészségének megőrzése érdekében: betiltják a tikitakit. 1972-ben átadták a 2-es metró új szakaszát. Szépvölgyi idején virágzott fel az Ikarus és a BKV együttműködése: 3802 új busz jelent meg az utakon. Szépvölgyiék döntenek 1976-ban a 4-es metró megépítéséről, ami, mint tudjuk, még mindig épül. 1981-ben óriási botránnyal övezve átadták a Marx (ma Nyugati) téri felüljárót: a kétfelől épített hídszerkezet jelentős szintkülönbséggel ért össze középen. (A mérnököt meghurcolták, végül 8000 forintos büntetést kapott.)
1982-ben épült meg a Budapest Sportcsarnok, a rákospalotai szemétégetőmű, a gellérthegyi víztározó és ebben az évben már járt a 3-as metró az Árpád híd és Kőbánya–Kispest között. (Az utolsó, az Árpád híd és Újpest közötti metrószakaszt 1990-ben adták át.) 1983-ban állították fel a közterület-felügyeletet, 1985-ben megépült a Budapesti Kongresszusi Központ és a Budai Ifjúsági Parkot kiváltó Petőfi csarnok. Ebben az évben már két forint volt a buszjegy.
Szépvölgyi Zoltánt rövid évig Iványi Pál, majd ismét egy kurta évig Bielek József váltja fel az 1990-es önkormányzati választásokig, amikor újból átalakul Budapest közigazgatási rendszere, és a fővárosi tanács helyett a főpolgármester vezette fővárosi közgyűlés, valamint a 22 (később 23) polgármester vezette kerület veszi át az irányítást.
Iványi Pál idejéhez a reggel 9 óra előtti fővárosi alkoholárusítási tilalom fűződik, valamint az, hogy Budapest Béccsel közösen vállalja a világkiállítás megrendezését. A Bielek vezette tanács a tanácsi bérlakások építésének befejezéséről döntött. A buszjegy már 10 forint.
1990-ben megérkezett Demszky Gábor főpolgármester a város élére. A cikk elején említett két Károly 24 éves regnálását csak őt tudta megközelíteni. Húszéves főpolgármestersége alatt négyszer választották újjá. Lássuk mi történt a húsz év alatt.
| Budapest tíz évnél hosszabb ideig hivatalban levő vezetői és az idejük alatt történt fejlesztések |
||||
|---|---|---|---|---|
| Kammermayer Károly (23 év) | Bárczy István (12 év) |
Sipőcz Jenő (14 év) | Szépvölgyi Zoltán (14 év) | Demszky Gábor (20 év) |
| Svábhegyi Fogaskerekű | Szépművészeti Múzeum | Corvin Filmszínház | 2-es metró | Szoborpark |
| Ferdinánd híd az első aluljáróval | Zeneakadémia mostani épülete | Beszkárt (a BKV őse) megalapítása | 3802 új Ikarus busz | Lágymányosi híd |
| Operaház | Wekerle-telep | Gubacsi híd | Marx téri felüljáró | Nemzeti Színház |
| Zeneakadémia | Margit-sziget megvásárlása | Kerepesi úti galoppálya és ügető | Budapest Sportcsarnok | Művészetek Palotája |
| Újvárosháza | Műegyetem lágymányosi épülete | Az omnibusz- és lóvasút közlekedés modernizálása | Rákospalotai szemétégető | 150 Volvo busz |
| Népszínház | Rákosi reptér | Regnum Marianum templom | Gellérthegyi víztározó | Combino villamosok |
| Műjégpálya | Rendszeres autóbuszközlekedés | Margit-szigeti Sportuszoda | 3-as metró | Csepeli szennyvíztisztító |
| Andrássy út | János-hegyi Erzsébet kilátó | Tabáni transzverzális út | Budapesti Kongresszusi Központ | CET |
| Nyugati pályaudvar | Elektromos közvilágítás bevezetése | Petőfi Csarnok | 4-es metró (befejezetlen) | |
| Hülyenevelő Intézet | Új (a mai) Állatkert | |||
| Kiskörút kialakítása | Széchenyi-fürdő | |||
| Első telefonközpont | Óbudai Gázgyár | |||
| Közraktárak | Mária Valéria-telep | |||
| Műegyetem (ma Közgáz) | Gellért-fürdő | |||
| Keleti pályaudvar | ||||
| 60 omnibusz | ||||
| Országház | ||||
| Első villamos | ||||
| Köztisztasági Hivatal | ||||
| László Kórház | ||||
| Állatkert | ||||
| Vígszínház | ||||
| Szabadság híd | ||||
Az egyik első döntés 1991-ben a kommunista éra köztéri szobrainak a nagytétényi Szoborparkba űzése. Demszky alatt nagyon gyorsan előkerül a 4-es metró, már 1992-ben döntenek az építéséről. 1993-ban rendezték meg az első Diákszigetet, ami segített abban, hogy a főváros a mostanában hangoztatott kulturális sokszínűségét elnyerje. 1994-ben megkezdték a Nagykörút felújítását, és a fővárosi közgyűlés úgy döntött, hogy lemondja a világkiállítást (amiről Bécs egyébként már 1991-ben lemondott).
1995-ben átadták a húszéves Demszky-korszak egyetlen Duna-hidját, a lágymányosit. (A két M0-ás híd Budapesten kívül van, építésükben a fővárosnak nem volt szerepe.) 1996-ban átadták a Duna Plázát, és kezdetét vette a budapesti plázaláz. Még ugyanebben az évben nagy parádéval átadták a teljesen felújított Nagykörutat, innentől évekig megrendezték a Budapest Parádét. 1996 arról is nevezetes, hogy akkor indult el a fizetős parkolási rendszer. 2002-ben készült el a felújított Sándor-palota a Várban, a Terror Háza az Andrássy úton és a Nemzeti Színház a Lágymányosi hídnál (mind állami finanszírozásban).
2003-ban elkezdődött a 2-es metró öt évig tartó felújítása, és vásárolt a főváros százötven csuklós Volvo buszt. Ekkor már 120 forint egy buszjegy. 2004-ben emlékezetes esemény a csúfosan megbukott Időkerék átadása, valamint a Kopaszi-gát kiürítése, ahol később mintaszerű közösségi szabadidőparkot építettek ki. 2005-ben elindult a Corvin-projekt, azaz a VIII. kerületi városrehabilitáció, ami az akkor már futó ferencvárosi városrehabilitációval együtt elismert program volt.
2006-ban megérkeztek a Combino villamosok a Nagykörútra, beüzemelésük nem járt gond nélkül. 2007-ben elkezdődött a 4-es metró építése, ami a legutóbbi tervek szerint több év csúszással, 2013-14-ben lesz majd átadva. 2007-ben bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet, a Lipótot. 2009-ben elkezdődött a Margit híd felújítása, jelenleg is tart. 2010-ben átadták a csepeli szennyvíztisztító üzemet és a belváros új főutcáját. 2010 októberében várhatóan átadják a közraktárak helyén épített szabadidőközpontot, a CET-et, közkeletű nevén a Duna-parti Bálnát.
(Az összeállítás készítésekor Feitl István szerkesztette Budapest főpolgármesterei és polgármesterei, és a Bart István által szerkesztett Budapest krónikája című kötetből merítettünk.)